Az álmok valósággá váltak Kiss Viktória számára

– Már 6 éves korom óta tudtam, hogy fodrász szeretnék lenni. Az általános iskola elvégzése után be is iratkoztam a szakmunkásképző iskolába. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szakmám a gyerekkori álmom, a szerelmem és a hobbim is egyszerre. A darts gyakorlatilag az iskola elvégzése után, 18 éves koromban jött az életembe – mesélt karrierje kezdetéről Kiss Viktória. Mint mondta, a sport már fiatal kora óta az élete része volt.

– Sokáig fociztam, kispályás női csapatban játszottam, ám végül a térdem nem bírta, így abba kellett hagynom ezt a sportot. Ekkor jött az életembe egy véletlen folytán a darts – emlékezett. – Egy barátnőm pultosként dolgozott egy bárban, lementem hozzá. Volt ott egy darts és néhány fiatal, akik épp játszottak. Kérleltek, hogy próbáljam ki, de én nem akartam. Végül a „hagyd magad, előbb szabadulsz” elvből kiindulva beszálltam a játékba. Elsőre sikerült legyőznöm az ellenfelemet. Mint utólag kiderült, ő akkor már versenyző volt.

Innentől aztán nem volt megállás, a biztatások sora után olyannyira komolyra fordult a dolog, hogy két hét múlva Viktória már egy dartsversenyen is kipróbálhatta magát.

– Időm sem volt gondolkozni azon, hogy ez most hobbi vagy munka, vagy egyáltalán mit is szeretnék kezdeni ezzel az egésszel. Jó volt a társaság, jól éreztük magunkat, sokat utaztunk, hétvégente versenyekre jártunk. Egyre többet edzettem, jöttek az eredmények, és megtaláltam a céljaimat. Bajnok akartam lenni. – mesélte Kiss Viktória, aki akkoriban szinte minden héten versenyekre járt, a befektetett idő és energia pedig hamar megtérült. Több éven át erősítette a magyar válogatott csapatot, miközben egyéniben is jobbnál jobb eredményeket ért el. 1996-ban Svájcban Európa-bajnoki címet szerzett. Spanyolországból 1997-ben világbajnoki 2. helyezéssel tért haza. 1996-ban és 2009-ben az év játékosának választották. Mint mondta, az élsport mellett is fontos szerepet töltött be életében hivatása, a fodrászat.

A sportnak köszönhetően már huszonévesen bejárta szinte az egész világot, egyik siker jött a másik után. Hogy mit jelentett mindez ilyen fiatalon?

– Akkor még az ember nem feltétlenül érzi át ennek a súlyát. Idősebb fejjel már jobban átgondolja, megérti annak a jelentőségét, hogy mekkora dolog válogatottnak lenni, mekkora dicsőség, hogy bármilyen szinten képviselheted az országodat. Nagyon jó időszak volt, semmivel sem összehasonlítható élmények voltak ezek – emlékezett az egykori versenyző, aki kis kihagyással több mint két évtizeden át képviseltette magát a darts világában.

– Egészen másként éli meg az ember a versenyt 18 és 39 évesen. Lelkileg és mentálisan is másképp készültem fel fiatalon, mint közel 40 évesen. A mentális felkészülés is nagyon fontos, de fiatalon nem gondolkozunk ezen annyit, mint felnőtt fejjel.

Kiss Viktória 2017-ben végleg letette a dartsnyilakat, azóta eredeti hivatása, a fodrászat mellett egy új hobbi is az élete részévé vált.

– 2000-ben Riccionében volt az Európa-bajnokság. A szállás és a bajnokság helyszíne közötti sétányon volt egy üzlet, aminek a kirakata tele volt faragott gyertyákkal, elképesztő mennyiségű szebbnél szebb darabot láttunk. Minden nap megálltunk, megcsodáltuk a gyertyákat. Annyira megmaradt bennem a sok csodálatos gyertya látványa, hogy amint lehetőségem nyílt rá – több mint két évtized után –, kitanultam a gyertyafaragást. Ez ugyanúgy egy valóra vált álom számomra, mint a fodrászat. Ahogy minden gyertyának, úgy minden frizurának is jelentősége van. Nagyon jó érzés olyat tenni, amivel örömet adhatok egy másik embernek. Igaz ez a fodrászatra és a gyertyakészítésre is.

Legyen szó fodrászatról, dartsról vagy gyertyafaragásról, Viktória mindegyiket szívvel-lélekkel, teljes odaadással csinálta, csinálja a mai napig is. Habár a három szakma teljesen eltér egymástól, néhány dolog mégis összeköti őket: elengedhetetlen a kézügyesség, a kitartás és a folyamatos fejlődés.