Nagy Judit hangsúlyozza: az elismerés mögött csapatmunka áll

Nagy Judittal a társulatnak több mint hat éve otthont adó találkozóhelyen, a Fő utcai Igézőben beszélgettünk férje, a szintén a Szabad Színház oszlopos tagjának számító Szabó Miklós társaságában. Mindkettőjüket sokan ismerik, ahogyan két fiu­kat, a tévés szerkesztő-riporter, valamint ugyancsak színész Szabó Miklós Bencét, illetve a remekül doboló, az ország elismert zenészeivel játszó Szabó Dániel Ferencet is. Már csak a családi összképből is látszik: a művészet, a kultúra közös pont és fontos összetartó erő. Nagy Judit számára nagy elismerés a Pro Civitate díj, hiszen annak a városnak a képviselőitől kapta, amelyben ízig-vérig otthon érzi magát, s amelynek fejlődéséért nap mint nap tesz a maga módján, a kulturális területen.

Szeretnék minél előbb létrehozni a Börcsök Enikő Gyerekszín­házat is

Hogyan éli meg a fehérváriságot, s erősödött-e ez attól, hogy átvehette ezt a díjat?

– Nagyon jó érzés, mert úgy éreztük, hogy a kultúra és a miénkhez hasonló független csoportok működése egyéb területekhez – például sport, gazdaság – képest kevésbé fontos a városvezetés számára. Pedig a színház nem csupán szórakoztat, hanem nagyon komoly társadalomfejlesztő hatása is lehet. Ebben a díjban sok mindenki benne van a társulat tagjaitól kezdve a velünk együttműködő embereken, közösségeken át az évről évre növekvő törzsközönségig. A színházba járók emelkedő száma mindig fontos mutató egy város életében. Az Igéző megnyitásának óriási szerepe volt abban, hogy nagyobb legyen a közönségünk, mert más réteg is megismert bennünket, mint A Szabadművelődés Házában. Ebben a kreatív „összpontban” valahogy nagyon jól működnek a szellemi energiák.

Milyen változásokon ment keresztül a Szabad Színház az elmúlt évtizedekben?

– A Szabad Színház, illetve elődje, az 1958-ban alakult Videoton Színpad független színházi irányba indult el az 1970-es években az akkori vezetővel, Boldizsár Péterrel. Brook, Sztanyiszlavszkij, Grotovszki módszereit, értékrendjét képviseltük. A kísérleti színház mellett azonban – a Szín-Tér-Egyesület 30 évvel ezelőtti megalakulása után – színházi hagyományőrzéssel is elkezdtünk foglalkozni, mert észrevettem, hogy azzal mások nem annyira törődnek. Miután pedig utánanéztünk a reform­kori színjátszásnak, majd a reneszánsz és a barokk korinak, lassan eljutottunk az ókorihoz is, amelyet szintén beemeltünk a repertoárba, például a gorsiumi előadások révén. Boldizsár Péter egy jól megalapozott társulatot hagyott maga után, és mindig azt mondta: törekedjek a sokszínűségre, olyan színházat működtessek, amelyben megvannak a shakespeare-i alapkarakterek. Ezt megfogadtam, így különleges produkciókat tudunk létrehozni. Továbbá mindig is érdekelt a kortárs irodalom, színház. Mindezekből kifolyólag a Szabad Színház teljesen egyéni utat járt be, klasszikus és kortárs műveket létrehozva. Csupán operettet és musicalt nem csináltunk még. Közben elkezdtünk foglalkozni az utánpótlás-­neveléssel is, így jött létre a Prikulicsok csoport. Ez is fontos ahhoz, hogy az ember tudatos kultúrafejlesztést, ezáltal tudatos városfejlesztést tudjon véghez vinni. Szintén ezt a célt szolgálja a településmenedzsment, amellyel ugyancsak foglalkozom, és tanítom, kutatom is. Onnan nézve, hogyan lehet a kultúra, a művészet eszközeivel közösséget fejleszteni. Hiszen a város attól város, hogy van egy összetartó közössége.

A folytatást is ilyennek képzeli?

– Igen, hiszen így lényegében a magyar színjátszás történetének a teljes vertikumát le tudjuk fedni. Ám vannak új tervek is. Szerintem mindenképpen meg kell becsülni, hogy azon túl, hogy a városnak van egy 63 éve folyamatosan működő független színháza, volt itt egy olyan országos hírű színésznő is, mint Börcsök Enikő, akinek a díszsírhelye Fehérváron található. Meg kellene például alapítani minél előbb a „BE Színház!”-at, Börcsök Enikő Gyerekszínház néven. Ezen már sokat dolgoztunk, hiszen így tudjuk megőrizni a fontos, értékes emberek szellemiségét.

Tanít a Budapesti Gazdasági Egyetemen, szervez, rendez, olvas – mikor van, ha van egyáltalán szabadideje? És mi kapcsolja ki?

– Nincsen ilyen. Azzal töltődöm, amiket csinálok. Nagyon szeretek regényeket, novellákat, verseket, és legfőképpen meséket olvasni.