Az esélytelenek nyugalmát díjeső követte Pamminger Ede és Grenyovszky Károly számára a Kolbászfesztiválon

A Fehérvári Kolbásztöltő Fesz­tivál és a Halünnep alapító tagjai életének évtizedek óta szerves részét képezi a gasztronómia. A folyamatos fejlődésnek és az ezáltal összegyűjtött magas szakmai tudásnak köszönhetően mondhatni újabb mérföldkőhöz érkezett karrierjük. Elmesélésük alapján az elmúlt néhány hétben óriási elismerésekben volt részük.

„Szerencsés helyzetben voltunk: Prohászka Béla mesterszakácstól vehettük át a díjat. Tőle kaptuk a meghívást Békéscsabára”

Pamminger Ede elmondta, ahhoz, hogy a körülbelül egy hónapot felölelő történetet megértsük, egy három héttel ezelőtti eseményhez kell visszakanyarodnunk. Akkor rendezték meg ugyanis immár hatodik alkalommal a Társasági Vadászrandevú névre keresztelt gasztronómiai fesztivált és versenyt. – Azt kell tudni erről a rendezvényről, hogy ez egy meghívásos esemény, 25 csapatot hívtak meg, ide jelentkezni nem lehetett. Magas szinten képviseltette magát a szakma, mi odamentünk az esélytelenek nyugalmával – mesélte Pamminger Ede a megmérettetésről.

Korábbi számításaikkal ellentétben a nap végén kiderült, kicsit sem voltak esélytelenek, hiszen az odaítélt díjak jelentős részét elnyerték. Ennek az egyik kulcsa az lehetett – amit Grenyovszky Károly többször kiemelt –, hogy ételeikben mindig próbálják ötvözni a hagyományokat és a gasztronómiai újításokat. Nem volt ez másként ezen a versenyen sem, ahol a fő alapanyag minden csapat számára a vaddisznó volt. A fehérvári alakulat ételei között így kapott helyet például az erdei gombás, citromos savanyú vaddisznó­vetrece vagy a bodrogközi tüdős lecsó zsemlegombóccal. A szakemberek kiemelték, a hagyományok megjelenítése számukra nemcsak az ételek ízében fontos, hanem a stand felépítésében is, többek között ez a menü is egy sparhelten készült el.

– Olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy Prohászka Béla mesterszakácstól vehettük át a díjat. Gyakorlatilag tőle kaptuk a meghívást Békéscsabára – mesélte Pamminger Ede arról, hogyan jutottak el a Csabai Kolbászfesztiválra. Mint mondják, erre máshogy nem kerülhetett volna sor, hiszen a jubileumi, huszonötödik alkalommal megrendezett eseményre csupán ötven csapatot hívtak meg. A rendezvény nem csak a negyed évszázados fennállás miatt volt különleges. A korábbiaktól eltérően idén a pandémiahelyzet miatt nem volt sütés-főzés. A székesfehérvári meghívottak elmondása szerint ez alkalommal a nemzeti értékeket, a hagyományőrzést, a felvonulást, a megjelenést és az egységes képet értékelték a bírák.

– Nem utolsósorban a kolbásztöltés hagyományait és a képviselt térség hagyományait kellett bemutatni. Mi megpróbáltuk a Közép-Dunántúlt képviselni, igaz, hogy nem a kolbászról híres ez a térség. Viszont mi a Fehérvári Kolbásztöltő Fesztivál és a Hal­ünnep alapító tagjai vagyunk, Ede pedig a Lecsófesztiválnak is ikonikus alakja. Próbáltuk ezt a hármat egy kosárba rakni Békéscsabán – emelte ki Grenyovszky Károly. Mint elmondták, az alapanyagot megkapták, és a zsűri figyelt minden higiéniai szempontot, többek között a hús darálását, a bélbe töltést és a késztermék tárolását is. A hagyomány és az újítások párosítását ezen a megmérettetésen is sikeresen kivitelezte a fehérvári csapat. A Dunapentelén hagyományos kolbász volt az egyik, amit készítettek. Emellett viszont modernizált változat is született, amibe vargányagomba és füstölt sajt is került a hagyományos alapanyagok mellé. A „gasztronómusok” elárulták, a tervek szerint ezt a januári Fehérvári Kolbásztöltő Fesztiválon is megkóstolhatják majd az érdeklődők.

Pamminger Ede és Grenyovszky Károly szakmai tudása mellett a sikerhez nagyban hozzájárult Pál Margó és Simon László, akik szponzorként vettek részt a munkában, de különböző módon együttműködött a csapattal többek között a Felsővárosi Táncház, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház, Brájer Éva alpolgármester, a Tourinform-iroda és L. Simon László.

Mindezeknek a támogatásoknak és a szakmai tudásnak köszönhetően a csapat különdíjban részesült, s a jövő évi Csabai Kolbászfesztiválra Székesfehérvár díszvendégként kapott meghívást. Akkor már a rendezvény mindhárom napján lehetőségük lesz a város és a térség bemutatására, nemcsak gasztronómiai, hanem turisztikai szempontból is. Bár az élmények még frissek, Grenyovszky Károly és Pamminger Ede gondolataiban gyűlnek az ötletek az egy év múlva esedékes fesztivált illetően. Sőt, mint mondták, már ott, miközben a fesztivál alapítójától átvehették az elismerést, tervezték a még nagyobb volumenű felvonulást.