Tűsarkú helyett bakancsra váltott a fehérvári Varga Lili

Székesfehérváron egy panelház második emeleti lakásán él édesanyjával és két testvérével. Ajtójuk küszöbén belépve egy takaros, jól berendezett kis otthon tárul elém, amiből csak úgy árad az energia. Nem véletlen… Ennek a megnyugtató, biztonságot sugárzó közegnek a lakói egytől egyig másban kiemelkedőek, mégis van valami, ami összeköti őket: a mozgás és a sport szeretete. A család legkisebbik tagja, Lőrinc zenésznek, a 13 éves Lotti táncosnak, míg a nagyobbik lány, Lili katonai szolgálatra készül.

Beljebb, a nappaliba érve a terráriumból egy kaméleon figyeli lépteinket, így jutunk el a kadét szobájához. A kuckóba lépve megannyi érem, oklevél és vállfán lógó kadétformaruha jelzi, megérkeztünk úti célunkhoz. Az ágyra huppanva, majd körbenézve egyértelműen kirajzolódik, hogy nem egy tipikus „tinédzserszobában” járunk. Gondosan bevetett fekhely, sehol egy levetett póló vagy nadrág, tisztaság és rendezett környezet a jellemző. Rend és fegyelem uralkodik, akár csak Lili rövid és hosszú távú terveiben. De hát mi mást is várhatnánk egy katonai suliban tanuló 16 éves lánytól?

Mondani szokás, hogy anya-lánya nagyon sok mindenben hasonlít. Nincs ez másképp náluk sem. Lili a szülői háttérnek is köszönhetően választotta a katonaságot.

– Már kiskorától kezdve szippantotta magába a mozgás szeretetét. Kis túlzással előbb tudott futni, mint járni – néz ellágyulva, büszkén lányára az édesanya, Gabriella – Születésétől fogva egy speciális babakocsival vittem magammal a futóversenyekre, én voltam az első a környéken, de talán Magyarországon is, aki így teljesítette a megmérettetéseket. Elszántsága akkor is lenyűgözött: másfél évesen már annyira akaratos volt, hogy ki kellett szednem a célkapu előtt, mert ő át akart rajta futni. Egy évre rá pedig már a kismotort hajtotta mellettem a futamon, míg három és fél évesen saját lábán, futva teljesítette első önálló versenyét négy kilométeren.

Hihetetlen akaraterő és elszántság sugárzott mindkettőjük szeméből. Így már azon sem csodálkoztam, hogy a beszélgetésünkre a konditeremből estek haza. Mint mondták, mindig van hova fejlődni. Gabi például közel 30 kilótól szabadult meg az elmúlt egy évben, addig lánya a budapesti Than Károly Ökoiskola és Technikum honvédelmi szakképzésén sikert sikerre halmozott, és osztályelsőként eredményesen szerepelt a speciális akadályversenyeken. 

– Kész vagyok mindent megtenni, hogy révbe érjek, és beteljesítsem a saját és mások álmát – mondja Lili némileg csipkelődve, tudniillik, 20 évvel ezelőtt édesanyja is katonai pályára vágyott, de aztán a szerelem mindent felülírt, amit egy pillanatig sem bán, hiszen három gyönyörű gyermeknek lehet az anyukája.

– Kadétnak, majd később katonának lenni egy életforma, nemcsak hivatás, így a megfelelő társ számomra, aki megérti a munkámmal járó dolgokat, csakis ebből a körből kerülhet ki – vette vissza határozottan a szót a 16 éves lány. – Már kiskoromban is vonzottak a fegyverek, a nyomozós játékok, a repülők és a különböző sportok. Számomra a kérdés leginkább csak az volt, hogy rendőr, vagy katona szeretnék lenni, ha nagy leszek. Végül a hazaszeretet és a nagyobb fizikai kihívás miatt az utóbbi lett a befutó – tette hozzá huncut mosollyal a száján. Mint mondta, mások őrzése és az igazság védelme számára mindig is kiemelt volt, és hol tudná ezt a fajta ambícióit leginkább kamatoztatni, ha nem a katonaságnál!

Ugyanakkor, mint megtudtuk tőle, a katonai suli nem mindig fenékig tejfel, folyamatos felmérések, a fizikai korlátok feszegetése, a korai kelés és késői hazaérkezés mind-mind velejárója az életformának. De ő ezt egy cseppet sem bánja, hiszen célja, hogy az érettségi után az NKE hadtudományi karára bejusson, ahol már az első évben szerződés jogviszonyban, hallgatói őrmesteri rendfokozatban a Magyar Honvédség tagja lehessen. Később törzsőrmester, főtörzs­őrmester, zászlós, majd végzősként hadnaggyá nevezzék ki, és megkezdhesse tényleges szolgálatát az MH valamelyik alakulatánál. Varga Lili mentora, Balogh Zsolt tartalékos alezredes, szakoktató szerint erre a 16 éves lánynak minden esélye megvan, így ő nem is adhatna jobb tanácsot tanítványának: Csak így tovább!

Búcsúzásomkor arra is kíváncsi voltam a tinédzser lánytól, hogy vajon hol képzeli el magát tíz év múlva. Ám erre még maga Lili sem tudta a választ. Egy azonban biztos, a Magyar Honvédség kötelékében – vágta rá csattanós zárásként.