A tulipános táskák titkairól

Szólítsam Ilonkának, de a nénit inkább mellőzzük, egyezünk meg gyorsan a kontaktus formájában - aktív nyugdíjasként ad magára, koráról szó sem esik, legyen elég annyi, unokái is már huszonévesek. Kereskedőként élte az életét, feltűnően biztos kommunikációs készségét is innen hozhatta. Gyerekkorától érdekelte a képzőművészet, sajnos a mindennapok nem úgy alakultak, hogy ezzel komolyabban foglalkozhasson.

De most! Itt a patchwork, ami Ilonkánál szinte már életforma. (A háttérből kacsintva, de mosolyogva megjegyzi a férj: néha válóok...) Az indítatás egyszerű, Ilonka lánya Amerikából hozott haza egy ilyen technikával készült ágytakarót, aztán az anya az ügyre rákattant. Elvégzett Fehérváron egy kurzust, az alapoknál kezdték, a tűpárnával, de az asszonyság ma már színházi táskákat, s amire igazán büszke, tulipános formájú válltáskákat készít. Mint egy rendes nyugdíjas, az interneten vadássza az ötleteket, mintákat, aztán a saját elképzelése szerint alakítja, gazdagítja.

Egy neszeszer, egy színházi táska hét-nyolc óra aktív munka, egy tulipános táskához azért kell négy-öt nap. A nyersanyagot mindenhonnan gyűjti, kedvenc lelőhelye a pátkai turki, itt mindig található valami, aztán ragozhatóan olcsóbb is, mint a főutcai méteráru bolt. Nyilván ez már szakmai kérdés, de Ilonka esküszik a férfiingekre, mintájuk okán azok bizony nagyon jól felhasználhatók. Aztán gyorsan mutat egy félig kész táskát, az egy pulóverből alakul majd át.

Csak a családnak és a barátoknak készíti foltvarrásait, ez számára nem üzlet. Az igazi biznisz, ha úgy tetszik, az társadalmi: őszre hirdetik a pátkai nyugdíjasklubban, azokkal az asszonyokkal, akikkel együtt járt arra a bizonyos fehérvári kurzusra, tovább adják tudásukat az érdeklődő helybélieknek. Mert ez egy hasznos és véletlenül sem mellékesen produktív elfoglaltság - és akkor több már nem is nagyon kell. Illetve valami még hiányzik Ilonkának: az idő. Délelőtt igyekszik minden házi teendőt teljesíteni, hogy ebéd után csak a kedvteléssel foglalkozzon. Egyébként már készülnek az új terítők a karácsonyi asztalra, végül is ezt sem lehet az utolsó pillanatokra hagyni...