2010.09.23. 05:29
Elzárva a külvilágtól, térdig sárban - mi lesz a gazdátlan út mentén élő móricmajoriakkal?
Móricmajor - Csákvár és Vértesboglár között van egy bekötő út, amelynek siralmas állapota megkeseríti a végén lakó családok életét. Hiába a panasz: az út csak nem javul.
Írásunk nyomán ígéret hangzott el: a csákvári önkormányzat a mezőgazdasági zrt-vel közösen újítja fel az utat, ám fél év alatt változás nem történt. Giesz János, Csákvár polgármestere azt mondta, utánanézetett, s a tulajdoni lap tanúbizonysága szerint az út a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt tulajdona.
Hogy gazdát és megoldást találjunk az út helyzetére, megkerestük az imént említett állami intézményt is, ahol a következő választ kaptuk: "Az utak fenntartásáért elsősorban nem a tulajdonosi joggyakorló, hanem az út vagyonkezelője, illetve közútkezelője felelős. Ezek megállapításához a helyrajzi szám ismerete, illetve a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központtól történő információ kérés szükséges." Vagyis - kaptam a végső útmutatást -, kérdéseimre, miszerint mi lehet a külvilágtól elzárt major útjának sorsa, a közútkezelő tud választ adni. A kérdést természetesen nekik is feltettem. Talán kitalálták a választ: az út nem volt kezelésükben, nincs a nyilvántartásukban. A Nemzeti Vagyonkezelő a tulajdonos, az út kezelője pedig talán az önkormányzat. Szóval találtunk egy utat Magyarországon, aminek úgy tűnik, nincs gazdája! Igaz, ezt az ott élők régóta sejtik. Giesz János polgármester mindenesetre azt ígérte, a héten egy asztalhoz ülteti a történet minden szereplőjét, és addig nem állnak fel, amíg a szövevényes viszonyokat egyértelművé nem teszik.
Írásunk nyomán ígéret hangzott el: a csákvári önkormányzat a mezőgazdasági zrt-vel közösen újítja fel az utat, ám fél év alatt változás nem történt. Giesz János, Csákvár polgármestere azt mondta, utánanézetett, s a tulajdoni lap tanúbizonysága szerint az út a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt tulajdona.
Hogy gazdát és megoldást találjunk az út helyzetére, megkerestük az imént említett állami intézményt is, ahol a következő választ kaptuk: "Az utak fenntartásáért elsősorban nem a tulajdonosi joggyakorló, hanem az út vagyonkezelője, illetve közútkezelője felelős. Ezek megállapításához a helyrajzi szám ismerete, illetve a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központtól történő információ kérés szükséges." Vagyis - kaptam a végső útmutatást -, kérdéseimre, miszerint mi lehet a külvilágtól elzárt major útjának sorsa, a közútkezelő tud választ adni. A kérdést természetesen nekik is feltettem. Talán kitalálták a választ: az út nem volt kezelésükben, nincs a nyilvántartásukban. A Nemzeti Vagyonkezelő a tulajdonos, az út kezelője pedig talán az önkormányzat. Szóval találtunk egy utat Magyarországon, aminek úgy tűnik, nincs gazdája! Igaz, ezt az ott élők régóta sejtik. Giesz János polgármester mindenesetre azt ígérte, a héten egy asztalhoz ülteti a történet minden szereplőjét, és addig nem állnak fel, amíg a szövevényes viszonyokat egyértelművé nem teszik.
Hogy gazdát és megoldást találjunk az út helyzetére, megkerestük az imént említett állami intézményt is, ahol a következő választ kaptuk: "Az utak fenntartásáért elsősorban nem a tulajdonosi joggyakorló, hanem az út vagyonkezelője, illetve közútkezelője felelős. Ezek megállapításához a helyrajzi szám ismerete, illetve a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központtól történő információ kérés szükséges." Vagyis - kaptam a végső útmutatást -, kérdéseimre, miszerint mi lehet a külvilágtól elzárt major útjának sorsa, a közútkezelő tud választ adni. A kérdést természetesen nekik is feltettem. Talán kitalálták a választ: az út nem volt kezelésükben, nincs a nyilvántartásukban. A Nemzeti Vagyonkezelő a tulajdonos, az út kezelője pedig talán az önkormányzat. Szóval találtunk egy utat Magyarországon, aminek úgy tűnik, nincs gazdája! Igaz, ezt az ott élők régóta sejtik. Giesz János polgármester mindenesetre azt ígérte, a héten egy asztalhoz ülteti a történet minden szereplőjét, és addig nem állnak fel, amíg a szövevényes viszonyokat egyértelművé nem teszik.
Hogy gazdát és megoldást találjunk az út helyzetére, megkerestük az imént említett állami intézményt is, ahol a következő választ kaptuk: "Az utak fenntartásáért elsősorban nem a tulajdonosi joggyakorló, hanem az út vagyonkezelője, illetve közútkezelője felelős. Ezek megállapításához a helyrajzi szám ismerete, illetve a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központtól történő információ kérés szükséges." Vagyis - kaptam a végső útmutatást -, kérdéseimre, miszerint mi lehet a külvilágtól elzárt major útjának sorsa, a közútkezelő tud választ adni. A kérdést természetesen nekik is feltettem. Talán kitalálták a választ: az út nem volt kezelésükben, nincs a nyilvántartásukban. A Nemzeti Vagyonkezelő a tulajdonos, az út kezelője pedig talán az önkormányzat. Szóval találtunk egy utat Magyarországon, aminek úgy tűnik, nincs gazdája! Igaz, ezt az ott élők régóta sejtik. Giesz János polgármester mindenesetre azt ígérte, a héten egy asztalhoz ülteti a történet minden szereplőjét, és addig nem állnak fel, amíg a szövevényes viszonyokat egyértelművé nem teszik.