A könyvek temploma - Hatvan évről és új feladatokról a megyei könyvtárban

Van  persze, amikor hangos  gyermek- és felnőtt zsivaj tölti be a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár  tereit. Például, ha az Olvasásmánia eredményét hirdetik ki az Országos könyvtári napok egyik záróakkordjaként.  Nemrég fejeződött be az egyhetes rendezvénysorozat,  az élet visszatért  a rendes kerékvágásba,  ám az olvasóteremben berendezett,  az intézmény történetét   fotókkal, szöveggel, tárgyi emlékekkel  felidéző  kiállítás  jelzi, hogy nem akármilyen év ez.  Hatvan éves a megyei könyvtár, 1952. augusztus 19-én avatták, a Vörösmarty Mihály nevet  1955-ben vette fel.  Az évforduló kapcsán beszélgettünk  Magony Imrével, aki 1985 óta dolgozik a könyvtárban, és 2009. október 10-e óta igazgató.

- Jól tudom, hogy egy központi döntés nyomán tulajdonképpen minden megyei könyvtár hatvan éves?

- Így van, a minisztertanácsi rendelet értelmében létre kellett hozni a nyilvános könyvtárakat '52 végéig, és a megyei tanácsok feladatává tették a működtetést. Ám a honlapunkon is olvasható, hogy korábban is létezett egy kvázi városi-megyei könyvtár, amit 1952-ben, mondjuk így, legalizáltak. Személyes tapasztalataim persze csak arról az időről vannak, mióta itt dolgozom, de sok történetet halllottam Könczöl Imréről vagy Csongor Rózsáról. Könczöl volt az első igazgató, '56-os szerepet is vállalt, aztán úgy tudom, Várpalotára került. A '60-as évektől egyébként a könyvtár a szellemi élet egyfajta parkolópályája volt.

- Ezt hogy kell érteni? Menedéket találtak itt, elbújtak a világ szeme elől?

- Ideig-óráig itt dolgoztak, vagy az egyetemi évek alatt vagy mert fiatal diplomásként nem tudtak elhelyezkedni. Dolgozott itt Takács Imre, Keszei István, ha emlékezetem nem csal, Kalász Márton, Sobor Antal... Igen, és nyilván voltak olyanok, akiket a könyvtárakban jobban békén hagytak. Az pedig, hogy meghívtak bizonyos írókat, beszélgettek velük, adhatott egyfajta kis szabadságérzést az akkori értelmiségnek.

- Hierarchikus rend volt, a megyei könyvtár írányította a kisebb könyvtárakat?

- Tulajdonképpen most is így van valahol. A megyei a módszertani központja a helyi könyvtáraknak. Ami érthető is, hiszen ha egy tiszteletdíjas vagy pedagógus községi könyvtáros össze akarja állítani vagy éppen át akarja szervezni a gyűjteményét, ahhoz fizikai és szakmai segítség kell. A jogszabályok, előírások ugyanúgy vonatkoznak a kisebbekre, mint a nagy intézményekre.

- Az átkosban a gyűjtemény nyilván igazodott ahhoz, amit akkor kiadtak. Voltak azért olyan kincsek, amelyek máshol nem voltak elérhetők?

- Az, hogy mit szerezhettek be, az akkori könyvpiac természetesen meghatározta. Ugyanakkor volt egy olyan gyűjteménye a könyvtárnak, amely a háború előtt kiadványokat tartalmazta. Zárolt anyag volt, a rendszerváltásig. Kutatható volt, engedély kellett hozzá, a könyvtár vezetőjétől. Már ha valaki tudott róla, mert a katalógusban nem szerepeltek a gyűjtemény darabjai. Így utólag belegondolva semmilyen úgynevezett veszélyt nem jelentettek volna az akkori rendszerre, a téma, a szerző, a származási kor volt nemkívánatos.

- Melyek voltak a megyei könyvtár történetében a legfontosabb dátumok?

- Nagyon fontos dátum volt 1962, amikor a Bartók Béla téri épületet bővítették. Korábban, a régi időkben ablakos kölcsönzés volt, utána lett szabadpolcos. Az egykori Horthy Miklós kultúrházat Molnár Tibor tervei alapján átépítették, a régi dohányzó, ruhatári részt galériássá tették. A nyolcvanas évekre belaktuk a másik épületet, és a könyvtár mai struktúrája is lényegében akkor alakult ki. Az audiovizuális részleget kivéve, mert az későbbi.

- Milyen a könyvtár látogatottsága?

- Körülbelül 170 ezer látogatót regisztrálunk egy évben, de ebben benne vannak az internetes megkeresések is, a személyes megjelenés nagyjából az összes látogató fele. Ezzel együtt változtak az olvasási szokások is. Az internet egyfelől nagy segítség, másfelől viszont kevésbé személyes. A korosztálybeli megoszlás is érdekes. A legtöbb látogató az általános iskolás és az 50 év feletti, a legkevésbé érdeklődőek a 30-50 év közöttiek.

- A könyvtár fenntartója a Fejér Megyei Intézményfenntartó Központ. Ugyanakkor nyilván sok a fehérvári olvasó...

- A látogatóinknak több mint a 70 százaléka fehérvári. A fehérvári önkormányzat néhány éve megállapodás alapján nyújtott támogatást, de aztán ez elapadt. A helyzet az, hogy ha komolyabb programot tervezünk, jelesebb vendéget akarunk meghívni, akkor természetesen pályáznunk kell. Minden lehetőséget ki kell használnunk. Évi 150 millió forintból élünk, de ebből az összegből könyvet nem tudunk venni, ehhez külön támogatás kell. Idén például még egy fillért sem kaptunk. A héten elfogadott törvény alapján január 1-jétől a város lesz a fenntartónk, és a városi könyvtárellátás is a mi feladatunk lesz, hozzá térségi teendőink is lesznek. Az állam átutal egy bizonyos összeget az önkormányzatnak, de azt ki kell majd egészíteni. Az is kérdés, hogy mi lesz a fiókkönyvtárakkal, tudja-e azokat finanszírozni a város.