A nemez az ő világuk - Használati-és dísztárgyak két alkotótól

 Kluge- Kövesi Krisztina és J. Szaka Kata nemezalkotók. A VOKE Művelődési Házban rendezett kiállításukon csodálkoztam rá – egyébként mindkettőjüknek ez az első önálló tárlatuk, alkotótársaikkal közösen (mindketten a Fejér Megyei Népművészeti Egyesület tagjai, Kriszta egyben alelnöke is) már többször volt alkalmuk bemutatkozni.

Kluge-Kövesi Kriszta Fehérváron született, férjével, kislányával jelenleg a fővárosban él. Gyerekként a lepsényi nagyszülőknél szívta magába a természet színeit, a virágokkal, termésekkel, levelekkel való kézműveskedés szenvedélyét. No, de a vér sem válik vízzé: Kriszta az 1772-ben Pápára került német kékfestő Kluge-dinasztia leszármazottja, s bár az ősi műhelyt nem az ő családrésze örökölte (mára maga a műhely sincs birtokukba, hiszen jött az államosítás...), a kézművesség sokfélesége már általános, majd középiskolásan megfogta a minden ismeretre fogékony lányt.

A Szabadművelődés háza jogelődjében, az ifiházban kezdett szőni, s ügyességét látva hamarosan a hétvégi kreatív játszóházakba is bevonták. Gimisként pedig leköltözött egy nyárra Velencére, hogy egy valódi jurtasátor felállításában segítsen. Egész nap varrtak, nemezeltek – innen már biztos volt, hogy ez az ősi technika az ő igazi útja. A Kluge nevet némi nehézkes papírmunka után visszavette, ehhez a papírokat a pápai kékfestő műhelyből kellett kikérnie. Ha már ott volt, nézegette a régi gépeket, textileket, nyomófákat, s nem állta meg, hogy ki ne próbálja, hogyan születik a minta a kötényre, szoknyára, terítőre. Bár igazi műhelye nincs, a használati tárgyak készítésétől ez nem tántorítja el Krisztát: cipőket például nem vesz, hanem csinál magának – bőrből, jacquardszövetből és persze nemezből is. Kislányát is nemezbe öltöztetné, úgyhogy máris születnek a jó meleg kabátkák, sapkák tervei.

J. Szaka Kata nemezvilága más: kaméleonok, titokzatos, fára kúszó lények, ékszerek. Az abai gimnáziumban angolt és kézművességet tanító Kata nem csak a nemezelés, de a csuhézás, varrás, hímzés, mézeskalács- sütés fortélyait is megismerteti a diáklányokkal. A kelmék és a szép viseletek szerelmese – azt mondja, a nemezelésben az nagyon szép, hogy az anyag szétválik ahhoz, hogy újra összeálljon. Lenyírják a birka gyapját és újra egyesítik egy szép és nemes anyaggá. Ám csak használati tárgyak munkálására áll rá a keze. Jó okból: a gyapjút, ha nem mozgatják, nem használják, akkor megrágják a molyok, ennek a belefektetett munkát látva nem sok értelme van – magyarázza meg Kata.
– A nemezelés hosszadalmas és fáradságos tevékenység, így jó, ha sokáig használhatjuk a tárgyakat. Önállóan általában a műhelyemben dolgozom. De nemezelni mindenhol jó – nagyon lélekemelő például baráti közösséggel takarót készíteni, gyerekekkel játszóházban alkotni - teszi hozzá Kata.