Hivatali életszerűtlenségek

Minap egy igen öreg bácsika tért be az egyik hivatal ügyfélszolgálatára, s új tébékártyát szeretett volna készíttetni. A régit ugyanis tolvaj kezek emelték el kórházi motyójából, míg ő törött kézzel feküdt. (Megint egy olyan momentum, amin az állampolgár jószerével már fenn sem akad.)

A kérvényezéshez ki kell tölteni egy űrlapot. A bácsi igen rosszul hallott, de így is elcsodálkozott, mikor a biztonsági őrök sajnálkozva közölték vele, ebben ők bizony nem segíthetnek, bár szívük szerint természetesen megtennék. De a szabály - az ugyebár szabály. Talán lenne olyan szíves valamelyik hivatali dolgozó? Nem, sajnos neki sem szabad. Akkor talán egy jótét lélek kuncsaft-társ? Igen ám, de aláírni akkor is muszáj, különben hamis, érvénytelen az egész.

A szerencsétlen patthelyzetet végül úgy sikerült feloldani, hogy egy várakozó a bácsi kezét vezetve valahogy odasikerített egy aláírásféleséget. A bácsi, ha dohogott is, legfeljebb magában. Helyette kérdezem én csendesen: ha egy belső szabályzat  életszerűtlen, sőt butaság, nem lehetne esetleg megváltoztatni?