Chagall-Ámos: derű, tragikum egy tárlaton

Marc Chagall és Ámos Imre az a két művész, akinek életművében sorsa, vallása, zsidó identitása központi szerepet játszik. Chagall az öreg, a mindent és mindenkit túlélő mester, Ámos pedig a fiú, a fiatalon meghalt mártír. Mindkettőjük művészete hiteles, mélyen a kelet-európai hagyományokban és történelemben gyökerező életmű, és nem kevésbé ilyen a sorsuk is - az emigráns oroszé és a mártírhalált halt magyaré. Kettejük sorsa és művészete annak ellenére is közös, hogy csupán egyszer találkoztak, Párizsban, 1937. október 4-én, néhány termékenyen együtt töltött óra erejéig.

A budapesti kiállítás Chagall életművét négy nagy egységben mutatja be. Az első rész Chagall oroszországi munkásságára koncentrál, s különösen az 1914 és 1923 közötti évekre. E korszakának fő témái a háborútól és forradalomtól sújtott ország szenvedése, valamint a házassága révén személyes boldogságát megtaláló művész öröme volt. A második kiállítási egység művei Párizsban készültek, a két háború közötti években. Chagall 1923-ban hagyta el Oroszországot, s a náci fenyegetésig, 1941-ig Párizs volt az otthona. E korszakában fordult figyelme az illusztrációk felé, melyek közül a La Fontaine-mesékhez készült goauche képei érdemelnek különös figyelmet. A művész 1941 és 1949 közötti amerikai éveit néhány olyan kiemelkedő alkotás képviseli, mint pl. a Keresztre feszítés sárgában, amelyben Chagall az Európában dúló, de Amerikát is mélyen megrázó háború szenvedéseire reflektált.

Ámos Imre A festő című képe szintén látható a kiállításon (Fotó: Magyar Nemzeti Galéria)

Chagall 1949-ben tért vissza Franciaországba. Az 1964-ben festett Élet (La Vie) című képe a budapesti kiállítás igazi szenzációja. A Saint Paul de Vence-ban őrzött mű ugyanis most először látható Franciaországon kívül. A színpompás, mintegy nyolcvan figurát felvonultató, mozgalmas alkotás a művész életének hatalmas méretű, lenyűgöző összegzése.

Chagall alapvetően derűs és optimista művészetének képezi ellenpontját Ámos Imre világa. Az Ámos Imre, a magyar Chagall - A háború örvényében 1937-1944 című kiállítás a művész legtragikusabb alkotásait mutatja be. A nagykállói zsidó világ emlékképei mellett a munkaszolgálat és a háború borzalmait megjelenítő festményekből és grafikákból a zsidóság életének egy másik, tragikusabb útja elevenedik meg.

Az Ámos Imre művészetét bemutató tárlat - Chagallétól eltérően - nem az életmű kronológiája nyomán épül fel, hanem az Ámost leginkább foglalkoztató festői témák szerint. A Mi ketten című témakörben az Ámos Imre - Anna Margit művészházaspár kettős portréi, illetve a két ember közösségét kifejező ábrázolások jelennek meg. Ámos és Anna Margit életében fordulópontot jelentett az 1937-es három hónapos párizsi utazás, melynek során Chagall-lal, a nagy példaképpel is volt alkalmuk találkozni. A kiállítás egyedülálló, s igazán Chagall festészetével is alig rokonítható alkotásai az Apokalipszis egységébe kerültek. Itt Ámos 1940 és 1944 közötti négy munkaszolgálatos periódusának megrázó munkái, többnyire rajzai és grafikái sorakoznak. Ámos, akárcsak Radnóti Miklós, szinte még a halál torkában is alkotott.

A kettős kiállítás két kiemelkedő művész munkáit állítja párhuzamba. A közös kiállításban költészet és dráma, humor és tragédia, derű és elkeseredettség, életöröm és rettegés kettősségén keresztül szembesülhetünk 20. századi történelmünkkel.

A hatvanöt Chagall-művet és negyvenöt Ámos Imre-művet felvonultató kiállítást egy-egy Chagall- és Ámos-katalógus is kiegészíti.