2013.09.15. 16:31
Foltonfolt csodák dísznek, használatra
Martonvásár – Az országban az elsők között alakult patchwork-közösség a városban, mára két csoport készít különleges darabokat e technikával. Kiállításuk eseményszámba megy mindig.
Kárpáti József festőművész-tanár nyitotta meg a Kukorica, búza, sör fesztivál első rendezvényeként a foltvarró kiállítást egy magánházban. A városban most folyik az iskola bővítése, több önkormányzati helyiségben osztálytermeket rendeztek be, ez az első feladat. Miks Anikóék családi házuk egyik nagy helyiségét ajánlották fel a foltosoknak, amitől még otthonosabb lett a hangulat! A családi ház udvarán vastag fűtakaró, hatalmas fürtöktől roskadozó szőlőkordon, hátul, a konyhakertben paradicsom, paprika mutatta, hogy ebben a házban élnek-laknak. Bent ez az otthonosság lett teljes a melegséget és vidámságot árasztó varrott textíliák révén.
Nemes József, a martonvásári művészeti iskola igazgatója, Szabó Tibor polgármester és Kárpáti József festőművész-tanár (Fotók: Pimper Máté)
A patchwork eredetileg az amerikai farmerek asszonyainak népművészete volt, nem egészen olyan paraszti gyökerű, mint a magyar folklór kézimunkái, forma- és mintakincse, de szép. Európában ma reneszánszát éli a foltvarrás, darabjai jobban igazíthatók a modernebb enteriőrökhöz, mégis meseszerűek. Martonvásáron iparművészeti magasságokba emelkedett az önkéntes kézművesek ebbéli tudása. A Folyton folt csoport és a Tulipán foltműhely tagjai csodálatos használati és díszként szolgáló kézimunkákat készítenek a női nesszeszertől, a kézitáskán, szemüvegtokon át a takarókig, falvédőkig, függönyökig.
A Domino Kvintett muzsikált a megnyitón
Kárpáti József a festő szemével nézve és szakkifejezéseivel élve méltatta az igényes patchwork-munkákat, amelyek türelmet és fantáziát követelnek készítőiktől. Egyéniség és egyediség tükröződik ezeken a varrásokon, amelyeket pedig nagyon szigorú szabályokkal lehet csak szépen összerakni. Pontosság, mérés, folytonos igazítás és ellenőrzés közepette bomlik ki a kész mű, amely mégis páratlan, s nincs belőle két egyforma!
Kinek van erre ideje? - tette fel a kérdést Kárpáti József. Lám, vannak, akiknek van! S a tömegtermelés és gépesítettség idején is szánnak rá időt, energiát. Mint a hajdani szorgoskezű asszonyok.
