''Siess, mindjárt meghalok, késsel szurkál az öcsém...''

A tárgyalás nyilvánosságának megtartásával a kamerák kikapcsolását kérte a tárgyalást vezető bíró. Veszeli Éva ezt követően felhívta a vádlott nővérének figyelmét arra, hogy hozzátartozóként nem köteles vallomást tenni. A 37 éves nő nem élt ezzel a lehetőséggel, később a vádlott édesanyja sem. 

– Csütörtökön, 2012. április 5-én este fél tíz körül mentem haza – idézte fel a történéseket a vádlott nővére. – Szüleim a földszinten tévéztek, és amikor felmentem az emeletre, Csanád feltűnően készséges volt, csendre intve pisszegett, hogy nagyszüleim korán lepihentek, Szabolcs öcsém pedig hasmenéssel fekszik a szobájában és magányra vágyik. (Az említettek ekkor már mindannyian halottak voltak – a szerk.)

– Másnap Csanád kopogtatására ébredtem, kérte, hogy engedjem be, megnézné, van-e nálam áram, mert nála nincs. Beengedtem. Rögtön rám támadt egy nagy késsel, olyan volt az egész, mint egy lassított felvétel. Fájdalmat nem éreztem, gondolatok cikáztak a fejemben: meg akar ölni, de miért? Mindenem csupa vér volt, ösztönösen védekeztem, a földre estünk, elkezdett fojtogatni. Elájultam, nem tudom, mennyi idő telt el, talán csak néhány másodperc, amikor magamhoz tértem, azt hittem, álmodom...

Nem sikoltoztam, nem kértem segítséget, ekkor lépett be anyu a szobába, felsikoltott, aztán már kint, az emeleti előtérben folytatódtak a dolgok. Feltápászkodtam, bezártam az ajtót. Minden csupa vér volt, felhívtam a barátomat Dunaújvárosban, kértem, jöjjön, segítsen...

Az ötvenes férfi – a vádlott nővérének barátja – hitte is meg nem is az egészet. Éjszakás volt, első álmából riasztotta fel a telefon. Fülébe dugta a headset-et, folyamatosan beszélt barátnőjével.

– Élő, egyenes adásban hallottam a szörnyűségeket: „Siess, mindjárt meghalok, késsel szurkál az öcsém...” Néha elernyedt a hangja, először a rendőrségre hajtottam, de bár ne tettem volna, ott ugyanis várattak, adatfelvétel, meg minden, pedig mondtam, hogy életről, halálról van szó. A férfi ámokfutóként hajtott a városból Kulcsra, tudta a címet, bár még sose járt a házban. 

– Odaérve átugrottam a kerítésen, a szomszédok azt hitték, betörő vagyok... Rohantam a ház felé, felkaptam valami szerszámnyelet meg egy hidraulika tömlőt. Benyitottam a házba, a napfényről a félhomályba, észrevettem, hogy megmozdul az ajtó, majd mögüle előugrik egy alak. Megvillant a kard, védekeztem, visszaütöttem, 10-15 másodpercig kaszaboltuk, ütöttük, egymást.

Elöntötte a vér az arcomat, nem láttam semmit, ordítottam a tehetetlenségtől, hogy nem tudok segíteni, megfordultam és elszaladtam. Ez a szemét, ez az állat (itt a bírónő rendreutasította a férfit – a szerk.) utánam szaladt, de nem ért utol. Ezután mindenhova telefonáltunk, vártuk a rendőröket. A mentők érkeztek ki először. Berohantak a házba és tették a dolgukat...

Az anya a szörnyű nap után három napig feküdt a kórházban, az intenzíven

Haragszik-e a vádlottra? -  tette fel a kérdést kötelességszerűen a bírónő H. Csanád édesanyjának. A 64 éves asszony hosszú másodpercek után csak ennyit mondott: Ő a fiam...!

– Kíván-e vallomást tenni? – hangzott a következő kérdés, ami után ismét hosszú csend volt a válasz, majd egy halkan kimondott szó: Megpróbálok...

H. Csanád Jutas édesanyja hol az őt kérdező bíróra vagy ügyészre, hol a fiára nézett vallomástétel közben. Utóbbi esetekben mindig könnybe lábadt a szeme, elakadt a szava, a bírónő többször is felajánlotta, hogy szünetet rendel el, ha szükséges. Az asszony ilyenkor mindig összeszedte magát. H. Csanád anyja vallomástétele közben leszegett fejjel, közönyös tekintettel a padlót nézte, egyszer sem tekintett édesanyjára. 

– Nagypénteken reggel felmentünk a férjemmel az emeletre, hangosan jó reggelt kívántunk, de válasz nem jött se a nagyszülőktől, se a gyerekektől. Amikor a fiam kinyitotta lányom szobájának ajtaját és megláttam a lányomat, sokkot kaptam, sikítozni kezdtem, nem bírtam abbahagyni...

A fiam az apjára támadt, aztán a bozótvágóval rám is lesújtott... Nem éreztem semmit, a vért se láttam, talán a sokk miatt...

– Kisfiam, mit csinálsz? – szakadt ki belőlem, mire ő teljesen kifordulva magából visszakiáltott, nem én kezdtem, nem én kezdtem...

– Látta-e a vádlottat a lánya szobájában? – kérdezte később az ügyész, mire az asszony: Csak a lányomat láttam, pedig a fiamnak is ott kellett lenni... Aztán a bozótvágó késsel többször is a fejemre csapott, betört a fejem, eltört a kezem... (Vallomása közben az asszony többször is a fiára nézett, ilyenkor hosszú másodpercekre elhallgatott, arcát a kezébe temette – a szerk.)

– A sokktól megőszültem, csomókban hullik a hajam, a kezemmel nem tudok fogni, a két kezem ér egyet, három napig feküdtem az intenzíven a Honvéd kórházban – mondta el az anya az ügyész kérdésére, hogy van-e maradandó sérülése. 

– Kifejezte-e valaha is elégedetlenségét a vádlott? – kérdezte később az ügyész, amire az asszony elmondta, hogy ha nem került hús az asztalra, mindkét fia zúgolódott. Ilyenkor a nagymama konyhájából mindig előkerült néhány szelet rántott hús – tette hozzá.

– Mesélt-e önnek a fia a kínzó álmokról, démonokról? – kérdezte a bírónő.– Ez a baj, hogy nem szólt semmiről – mondta az anya, majd hozzátette, hogy utólag visszagondolva már bánja, hogy nem ült le a fiával beszélgetni, pedig látta az utóbbi időben a családi ünnepeken, hogy nincs szeretet a fia szemében.

– Szerdától péntekig nem jutott eszébe, hogy megnézze a másik fiát, aki gyomorrontásra panaszkodott? Nem akart volna neki kekszet, teát vinni? – kérdezte az asszonytól H. Csanád kirendelt védője, Hortobágyi Tibor ügyvéd.

– Nem szerette, ha zavarják, amikor magába temetkezett – mondta meggyilkolt fiáról az anya. A meghallgatások után H. Csanádnak lehetősége volt reagálni az elhangzottakra. Az ő verziója szerint apjával, anyjával lementek a földszintre, mert ők telefonálni akartak a rendőrségre, s ott volt a vonalas telefon. Ekkor a vádlott szerint anyja bevitte őt a földszinti fürdőszobába, megmosta a fejét hideg vízzel, eztán apja ismét felment az emeletre, ő utána, s ment utánuk anyja is. Ezt követően ölte meg apját az emeleten, s anyjával csak azért nem tudott végezni, mert meglátta a tetőablakból, hogy nővére barátja fut a ház felé. H. Csanád mindvégig „eltorzult személyiségről” beszélt, amikor a tettek elkövetője került szóba. Az anyagi haszonszerzést, mint motivációt nevetségesnek tartja...

Igazságügyi orvos szakértő

Kovács Judit kirendelt igazságügyi orvos szakértőként volt jelen a szerdai tárgyaláson. A vádlott édesanyja, nővére, valamint annak barátja súlyos sérüléseket szerzett. Mindhármójukat alaposan megvizsgálja majd az igazságügyi orvos szakértő annak megállapítása érdekében, hogy a sérülések közül melyek azok, amelyek maradandó károsodással járnak. Kovács Judit a szerdai  tárgyaláson végighallgatta mindhármójuk beszámolóját a velük történtekről, s az ügyész többször is kérte az édesanyát, a nővért és a barátot, hogy mutassák is meg sérüléseik nyomát a szakértőnek.