Tanulni a szegénységet

Természetesen a világnap nem oldotta meg az éhínség problémáját, csak arra jó, hogy elgondolkodjunk egy kicsit. Például én azon, hogy reggel az utcánkban átlátszó szatyorban, védett helyre kitett negyedkilónyi kenyér azért került az utcára, mert tulajdonosa ki akarta dobni, csak az esőben lusta volt a kukáig elmenni, vagy azért, mert egy rászorulónak szánta. Nem tudom.

Azt viszont tapasztalom, hogy társadalmunk egyre inkább ketté szakad. Van egy réteg, akinek nem csak a megélhetés nem gond, de luxus élelmiszereket is bármikor vásárolhat, míg van egy szaporodó számú réteg, amelynek a mindennapi megélhetés is problémát jelent. Ez utóbbiak nagy része most tanulja a szegénységet, sokszor még szégyelli jelenlegi helyzetét. Vannak viszont olyan jómódúak, akik nem is értik, hogyan lehet valakinek gond néhány szelet kenyeret beszerezni. Nos nem ők, hanem a náluk szegényebbek, de még valahogy megélők szánnak kenyeret az ismeretlen rászorulóknak.