Gyémántdiploma: Nagy Józsefnét köszöntötték

- Mesedélutánra hívtatok a közönség soraiba - fedte meg derűsen a művelődési házban gyülekezőket az ünnepelt. - Hát ki fog itt mesélni?

- Az óvó néni! - hangzott kórusban a válasz.

Nagy Józsefné, mindenki kedves Erzsi óvó nénije hatvan esztendővel ezelőtt pontosan június 30-án vette át diplomáját Aszódon. Az övé volt az 1-es sorszámú oklevél.

Lukácsné Szabó Mária „riadóláncot” indított: jöjjenek az egykori óvodások, és köszöntsék őt. Erzsike első óvodásai ma már őszülő halántékú hatvan év körüliek, az utolsó kirepülők pedig huszonnyolc éves fiatalok.

- Megleptetek volna, gyerekek - előzte meg a köszöntőket a fitt, jó humorú asszony -, de aki elhozott, elszólta magát, mire is készültök. Összeszedtem gyorsan néhány régi képet - mondta mosolyogva, és a titkokat hordozó női táskából sorra vette elő a régi fotográfiákat.

Persze mindegyik fotóhoz külön történet tartozott. Férjéről, Jóskáról, a legendás fülei iskolaigazgatóról, két fiukról és fogadott lányukról is előkerültek képek, de a legtöbb fotó mégis bájos lánykákat és huncut szemű legénykéket mutatott. Generációk sorát.

- Erzsi óvó néni sosem volt fáradt, legalábbis nem mutatta - kezdte köszöntőjét Szabó Marika. - Szeretetet kaptunk tőle, türelemre tanított bennünket, biztonságban éreztük magunkat mellette. Készítettem egy kis szívecskét számára, melybe most mindannyian beletölthetjük szeretetünket, hálánkat.

Szavalat és énekszó köszöntötte az ünnepeltet, virágcsokrok kerültek elő. El-elhomályosodtak a tekintetek, nehezen formálódtak a szavak, de az egykori nebulók ölelése mindent elárult.

Emlékek sorjáztak a csöndes hétfő estén, közös fotók készültek. Erzsike első óvodásai, Etelka, Gyöngyi és Mária süteménnyel és frissítővel kínálták a vendégeket. A csodaszép torta marcipándíszeit az örök óvó néni a legkisebbeknek, Fanninak, Lacinak és Nadinnak juttatta.