Mintha tanítanánk... - Gajdó Ágnes régóta ír

Gajdó Ágnes tíz-tizenegy éves korában kezdett el a Fejér Megyei Hírlap akkor még létező Zsibongó rovatában publikálni. - Édesapám magyartanár volt, így folyamatosan arra biztatott, hogy írjak. Kezdetekben néhány iskolai eseményről tudósítottam a Hírlapot, aztán, amikor a dunaföldvári gimnáziumba kerültem, kis szünet következett az újságírásban - mesél a kezdetekről.

Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem magyar szakán folytatta, mellé felvette a kommunikáció- és médiatudomány szakot is. - Így az újságírás újból megjelent az életemben - mondja -, a Zsibongóba akkor már könyvajánlókat küldtem. Közel tíz éve pedig a harmadik korszakomat élem, mióta Ráckeresztúrra költöztünk - részletezi.

Itt 2013 óta a helyi újság, a Ráckeresztúri Hírmondó csaknem egyszemélyes szerkesztője: ír a lapba, fotókat készít hozzá, valamint tördeli azt. A politika nem érdekli, szemben a kultúrával, valamint az irodalommal. Nem véletlenül: irodalomtörténésznek készült, elvégezte a szegedi doktori képzést, már csak a védés maradt hátra.

Gajdó Ágnes külsős munkatársként nívódíjat kapott: rendszeresen tudósít a hírlapnak Ráckeresztúrról, fontosnak tartja, hogy a megye lakói is értesüljenek a településen történt eseményekről Fotó: Koppán Viktor

Tizenegy éves lánya is inspirálja, szeret saját témákból meríteni. Lehetőség szerint elsősorban ismeretterjesztő, színes anyagokat ír, melyek, a tájékoztatás mellett, kicsit vidámabbá tehetik az olvasó napját.

- Szeretem, ha személyes rész is van az adott cikkben, és a visszajelzések alapján az olvasók is kedvelik ezt. Úgy gondolom, akkor lehet hitelesen írni, ha a saját érzéseinket is beleszőjük a mondanivalónkba, természetesen megtalálva az egyensúlyt a szubjektivitás és az objektivitás között. Bár személyes kapcsolataimban kevésbé vagyok kitárulkozó, írásaimban szeretem megmutatni, mi lakik bennem, mit érzek - mondja Ágnes, majd kiemeli:

- Számomra egy könyv- vagy színikritikánál nem az a lényeg, hogy rosszat írjak bárkiről is, hanem az, hogy az értékeket megtaláljam az adott műben.

Ágnes az újságírás előnyeire és hátrányaira is kitért:

- Bár a család háttérbe szorulhat azzal, hogy sokszor éjt és nappalt figyelmen kívül hagyva dolgozunk, megéri csinálni. Részben olyan, mintha tanítanánk: ismereteket adunk át, vagy éppen gondolatokat ébresztünk az olvasókban. Jó, ha mások okulnak az általunk leírtakból, de az is jó, ha vidám perceket szerzünk nekik. Ez fordítva is működik: a visszajelzések erőt adnak ahhoz, hogy a jövőben is a maximumot próbáljam nyújtani".