Óvjuk a fecskéket és a fészkeiket!

Hazánkban három fecskefaj költ tömegesen. A partifecske elsősorban folyók mentén lévő, szakadó partfalakba vájja fészkét, de megtalálhatjuk építkezéseken hagyott homokkupacokban is. Ilyen esetben tilos a fészkelő közeg, a homokdomb bolygatása; azzal a fiókák kirepülését meg kell várni. A másik két fecskefaj nem vájja, hanem építi a fészkét. A molnárfecske tipikus verandalakó, szereti a kinyúló, vízszintes tetőrészeket, a füstifecske viszont az épületen belül szeret építkezni, olyan falfelületeken, ahol a sárgalacsinjai könnyen megtapadnak.

A fecskék az ökológiai rendszerben kiváló fékezői a repülő rovarok (legyek, szúnyogok, muslicák) túlszaporodásának. Egy fecske – hazai tartózkodása alatt – kb. 1 kilogrammnyi rovartól szabadít meg bennünket. Rendkívül fontos tehát a hazai állomány csökkenésének megakadályozása.

Az utóbbi évtizedekben a fecskék száma 60–70 százalékkal csökkent, amelynek számos oka van. A hosszú vonulás során őket ért veszteségek; élőhelyeik átalakítása; a szúnyogirtás és az intenzív mezőgazdálkodásból fakadó környezetszennyezés; a klímaváltozás miatt az extrém száraz, vagy hosszú csapadékos időszakok; a háztáji állattartás megszűnése, valamint fészkeik elpusztítása, leverése.

A természet védelméről szóló törvény alapján a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása tilos. A fecskék fészkeinek eltávolítása így a természetvédelmi érdekekkel alapvetően ellentétes – az egyik legfontosabb feladat a még megmaradt fészkek védelmének biztosítása.

A fecskék hazánkban az április elejétől szeptember végéig terjedő időszakban aktívak. Ahhoz, hogy évről évre minél több fióka ki tudjon repülni, mindannyian hozzájárulhatunk… Néhány javaslat:

• Kertészkedjünk, s ha megtehetjük, tartsunk jószágot, hogy a repülő rovarok odavonzódjanak! Terített asztallal várjuk így a fecskéket.
• Kánikula esetén hűtsük le a környezetet, locsoljunk akár naponta többször!
• Készítsünk „sarazót”, amelyet állandóan nedvesen tartunk, vagy tegyünk fel műfészkeket! ‒ Partifecskéknek alakítsunk ki, újítsunk fel költőfalakat!

A fészkeket általában azért verik le, mert úgy gondolják, a fecske ürüléke egészségügyi veszélyt jelent, ugyanakkor az semennyivel sem veszélyesebb bármely más faj ürülékénél. Potyogása a fészek alá felhelyezett, kb. kéttenyérnyi fém, fa vagy műanyag lappal, ún. fecskepelenkával megakadályozható. Ezt azonban még a fészkelés előtt fel kell helyezni, hogy a visszatérő madarakat szükségtelenül ne zavarjuk. Amennyiben a fészkeket nyomós okból (pl. egy épület felújítása, állagmegóvó karbantartása miatt) kell eltávolítani, az kizárólag az illetékes vármegyei kormányhivatal természetvédelmi engedélyével történhet. Sokan figyeltek erre ebben az esztendőben – mindannyiunknak figyelnünk kell erre a következő években is!

A fészek-eltávolítás, illetve a költési időszakban a felújítási, karbantartási munkák elvégzése az állományt csak akkor nem veszélyezteti, ha az engedélyben rögzített időbeli korlátozásokat és kivitelezési feltételeket betartják. Ellenkező esetben a homlokzaton újabb – pusztulásra ítélt – fészkek építése kezdődhet meg. Célszerű a felújítási munkákat a költési időszakon kívülre ütemezni, az ideiglenesen megszüntetett költőhelyeket pedig, műfészkek felhelyezésével, következetesen vissza kell állítani. Hangsúlyozandó, hogy a fészkelés lehetőségét végleges jelleggel nem lehet megszüntetni, emellett a fészek-eltávolítás kizárólag felújítás, karbantartás céljából, a természetvédelmi hatóság engedélyével történhet.

Mivel az összes hazai fecskefaj védett, a fészkek leverése egész évben tilos. Arra, aki fészkelési időben rongálja meg a madár otthonát, a hatóság akár több százezer forintos bírságot is kiszabhat.

Értő odafigyeléssel, fokozottabb toleranciával meg lehet állítani a fecskék állományának rohamos csökkenését. Nyilvánvaló tendencia, hogy a fogyó madárállomány mellett megnövekedett rovartömeg ellen kémiai úton, idegméreg tartalmú szerek használatával tudunk védekezni. Ezek azonban minden rovart elpusztítanak – a kulcsfontosságú beporzó rovarokat is. A környezetbe kijuttatott irtószerek a vizekbe, a táplálékainkba bekerülve az emberi szervezetben is kimutathatóan megjelennek. Mindannyiunk jól felfogott érdeke tehát, hogy óvjuk, védjük azokat a kis teremtményeket, „akik” környezetbarát módon, természetes életvitelük közben elvégzik ezt a munkát helyettünk.