A Hindenburg léghajó 75 éve zuhant le

A német Ferdinand Zeppelin a magyar Schwarz Dávid terveinek felhasználásával építette meg az első merev testű, kormányozható és motorral hajtott, a levegőnél könnyebb hidrogéngázzal töltött járművet. A repülő szivarhoz hasonlító szerkezeteket az első világháborúban katonai célokra használták, miután azonban a párizsi béke megszüntette a német légierőt, polgári célú felhasználásuk került előtérbe. A Zeppelin művét folytató Hugo Eckener 1924-ben személyesen vitt egy léghajót Amerikába, ahol a szokatlan jármű hatalmas feltűnést keltett, a németeket a Fehér Házban fogadta Calvin Coolidge elnök is.

1928 szeptemberére készült el a LZ 127 jelű Graf Zeppelin, amely a hírverés érdekében 21 nap alatt körberepülte a földet, látványos utat tett az északi sarkvidékre, majd "átruccant" Amerikába is. A transzatlanti vonalon 1936-ban állt szolgálatba az LZ 129 Hindenburg és LZ 130 Graf Zeppelin II, az ember által valaha épített legnagyobb repülő szerkezet. Ezek magassága 45 méter, hossza 245 méter volt - több mint három Boeing 747 gépé és csak 24 méterrel kevesebb, a Titanicé. A tiszta dúralumínium váz 16 celláját héliummal akarták feltölteni, de mivel az Egyesült Államok ekkor már nem adott el ebből a gázból a fegyverkező Harmadik Birodalomnak, maradt a robbanásveszélyes hidrogén.

A Hindenburgok ingajáratban közlekedtek a New Jersey állambeli Lakehurst és Frankfurt között. Az utasok kényelmét a 400 dolláros jegy fejében bár, étterem, sétafedélzet, hálószoba szolgálta - kisebb kényelmetlenségnek csak az számított, hogy a dohányozást csak egy helyiségben engedélyezték. A léghajó olyan stabilan repült, hogy a toll nem esett le az asztalról és olyan simán landolt, hogy az utasok sokszor észre sem vették, hogy már földet értek.

A Hindenburg utoljára 1937. május 6-án hajnalban érkezett meg Amerikába 36 utassal és 61 főnyi személyzettel. A rossz időjárás miatt a landolásra várni kellett, a kapitány addig New York és Boston fölé vitte utasait városnézésre. A zeppelin végül reggel 7 órakor kezdte meg a leszállást a lakehursti repülőtéren, nem sokkal később lángok jelentek meg a jobboldali függőleges vezérsík közelében. A léghajó pillanatok alatt lángba borult, eltörött és lezuhant, de a közhiedelemmel ellentétben nem robbant fel. A balesetnek 36 halálos áldozata volt (egyikük a földi személyzet tagja), szinte megmagyarázhatatlan módon a zeppelinen tartózkodók többsége életben maradt.

A balesetről számos film- és hangfelvétel, tanúvallomás maradt fenn, okát mégsem ismerjük. Feltevésekben nincs hiány, ezek legmerészebbje szerint Hitler által elrendelt vagy éppen a Hitler-ellenes emigráció által elkövetett merénylet történt. Akadnak, akik szerint villámcsapás, statikus elektromosság avagy a motor keltette szikra borította lángba a robbanásveszélyes hidrogént. Egyes vélemények szerint a léghajó szerkezeti hibáira, megint mások az üzemanyag szivárgására gyanakodnak. Az akkori bulvárlapok arról cikkeztek, hogy a robbanás azért következett be, mert a fedélzeten valaki öngyilkosságot követett el - ezt arra alapozták, hogy a maradványok között találtak egy pisztolyt is. A roncs alumínium részeit visszavitték Németországba, ahol a Luftwaffe számára készítettek belőle repülőgépeket.

A lángoló Hindenburg képe 1969-ben járta be ismét a világot - lemezborítóként, a Led Zeppelin együttes első albumán, 1975-ben pedig nagysikerű - és a merénylet-teóriára alapozó - film készült a katasztrófáról.

A Hindenburg balesetével leáldozott a léghajók napja. Többé senki sem akart a robbanásveszélyes járművekkel közlekedni, így azok 1940-ben a roncstelepre kerültek. Az utóbbi években ismét feltámadt az érdeklődés, a csendes, környezetbarát és gazdaságos léghajók iránt, javított változataik több helyen is szolgálatba álltak.