Viziten a leprások negyedében

Járókelők az indiai utcán. Az utazás során a magyar delegáció örömmel tapasztalta: nem hiábavaló az itthoni igyekezet, segítség Fotó: Riskóné Fazekas Márta

Kapi Zoltán nyugalmazott evangélikus lelkész a Nemzetközi Lepramisszió magyar elnöke a közelmúltban Indiában járt, ahol szervezetük az éves taggyűlését tartotta. Beszélgetésünk során a lelkész elmondta, hogy hálózatuk a világ 45 országát fogja át. A küldöttek 32 országból érkeztek Indiába. Közismert, hogy ma a legtöbb leprás itt él, ez az egyik legfertőzöttebb része a világnak. Évente több mint 10 ezerrel nő a leprások száma. (Hasonló a helyzet Brazíliában, Szingapúrban és Indonézia, valamint Pápua Új-Guinea egy részén is). Hiába van már e szörnyű betegségre gyógyszer, a higiéniai és szociális körülmények mostoha volta, a sokszor késői beavatkozás miatt a betegek száma nem csökken.

- Összesen 24 órás repülő út után érkeztem Delhibe. A reptéren már a sofőr várt. A közlekedés észbontó ebben az országban. Állandóan dudálnak az emberek, mintha folyton esküvő lenne. Az ottaniakat nem zavarja a káosz, a piszok, a szeméthegy, a bűz, a rémesen vontatott zene, a szirénázó mentő, az út szélén kolduló kisgyerek, a kóbor eb és tehén - mesélte Kapi Zoltán. Nemzetközi elnökünkkel, Ken Martinnal találkoztam először. Kedvesen utalt az idén áprilisban történt, magyarországi látogatására. Ő is részt vett a Magyar Lepramisszió fennállásnak 40. évfordulójára rendezett ünnepségünkön. Később az elnökök beszámolóin örömmel mondtam el, hogy a Magyarországi Lepramisszió minden nehézség ellenére dinamikus növekedést mutat. A gazdasági válság elmúlt éveiben az adományok összege megduplázódott. Este gyalog kellett hazamennünk a szállodánkba, kocsi nem volt. Testközelből még félelmetesebb a közlekedés. Alig látni rendesem kivilágított járművet. A kerékpárok mind sötétek, a motorokon általában hátul nincs világítás. A gyalogátkelőhely felfestett fehér csíkja csak dísz. Később ellátogattunk a shahdarai kórházba. Kaptunk egy általános eligazítást, tájékoztatást. Röviden bemutatkoztunk, körülnéztünk, figyeltünk, ami érdekes volt, azt megörökítettük például a következő bölcs gondolatot: There' s never a wrong time to do the right thing ( Sosincs rosszkor tenni a jót )! Itt a kezelőben felfigyeltem egy Rubik kockára is, amely ott volt az egyik asztalon Hazafelé menet, útba ejtettük a Lepranegyedben élőket. Kis iskolások jöttek éppen, nyakkendős ingben. A gyógyult leprások igen egyszerű körülmények között, de rendezetten élnek. Este 9-kor kezdődött a Nemzetközi Lepramisszió fennállásának 140. évfordulós ünnepsége, díjkiosztással.

Visszaérkezvén a szállásunkra, ismét mint előző este is , dübörgő zene fogadott minket, de azért éjfél után elcsendesedtek. Vasárnap szabadnapunk volt. A társaság egyik része a Taj Mahalt nézte meg, a maradék javarésze pedig templomot keresett. Markusszal, a svájci igazgatóval megbeszéltük, hogy egy metodista templomba megyünk el. El is jutottunk, egy jó félórás autókázás után. Az elég kulturált lakónegyedben lévő templom épületegyüttesében, folyamatosan ment a program : minden helyiségből hangzott valami (ének, beszéd, imádság), a templomban pedig a prédikációt felvezető szép, közös énekek csendültek föl egymás után. A kivetítésnek köszönhetően, tudtunk együtt énekelni a gyülekezettel. Aztán köszöntötte a lelkész a jelenlévőket , minket külön is. Markus elmondta, hogy kik vagyunk honnan jöttünk, és hogy a lepramisszió munkatársai vagyunk elevenítette fel néhány epizódját Kapi Zoltán az indiai utazásnak. Jó volt hazajönni - tette hozzá végül.

Összefoglalásként a nyugalmazott evangélikus lelkész, a Nemzetközi Lepramisszió magyarországi vezetője elmondta: örömmel tapasztalták az utazás során, hogy az a magyar gondoskodás, amely az indiai leprások felé irányul, nem vész kárba, és egyáltalán nem hiábavaló.