Európai filmek, Rotfront-dalok

Gryllus Dorka immár öt éve Berlinben él, ahol művészként és magánemberként egyaránt második otthont teremtett magának. Jelenleg épp Magyarországon forgatja A kamerás gyilkos című osztrák-magyar- svájci krimit. Az egyik szünetben sikerült elcsípnünk egy rövid beszélgetés erejéig. Mindjárt az elején leszögezi, egy pillanatra sem bánta meg, hogy Németországban próbálja a szerencséjét. Először is teljes intenzitással nekiállt tanulni a nyelvet. Nyelviskolákba járt és magántanárt is fogadott.

- Szerettem megint iskolába járni. A nyelvtanulás nem volt nehéz, sokkal inkább azzal küszködtem, hogy nem tudtam kifejezni magam, nem tudtam önmagam lenni. A nyelvi hiányosságok gátoltak abban, hogy kifejezzem a gondolataimat - idézi a kezdeti időszakot. Azóta már nincsenek kommunikációs nehézségei, úgy értékeli, mondanivalóját 80 százalékban képes a saját igényei szerint közvetíteni. Akcentusát ugyan nem tartja kifejezetten előnynek, ám vannak olyan szerepek, amelyek megkövetelik az idegenajkúságot. Fegyelmezetten tudomásul veszi, hogy klasszikus darabokban valószínűleg nem rá esik a rendezők választása, de a táguló világnak köszönhetően az európai filmekben, koprodukciókban számítanak rá.

- Öt évvel ezelőtt itthon kezdett összezavarodni velem a világ, nem kaptam annyi felkérést sem, mint korábban. Németország színészileg is sokkal nagyobb piac a hazainál, kevésbé zárt, nem tud mindenki mindent a másikról, és nem ismer mindenki mindenkit a szakmából. A jó színész, bármilyen is az anyanyelve, mindig jó színész - most természetesen a kollégáimról beszélek -, akivel könnyű együtt játszani. Egyelőre jól érzem magam a bőrömben, van munkám, amelyből meg tudok élni, és ez nem kevés - summázza a jelent. Színpadon jelenleg nem játszik, viszont énekel a Rotfront nevű együttesben.

- Ez egy kilenctagú emigráns zenekar, a muzsikusok Ukrajnából, az USA-ból és Ausztráliából jöttek, és persze akadnak németek is. Mindenki hozta magával a nemzeti zenei kultúráját, de vannak saját számaink is. Havonta egyszer fellépünk a KaFfEe Burger nevű klubban, de sokfelé kapunk meghívást, már Budapesten is megfordultunk. Szerencsére az emberek egyre befogadóbbak más népek kultúrái iránt.

Bár nagyon megszerette az állandóan változó Berlint, és író kedvesére is a német fővárosban lelt, nem zárja ki, hogy egyszer mégis felkerekedik, és máshol ver tanyát, különösen, ha a munkája szólítja. Azt viszont nem tudja elképzelni, hogy rendszeresen ne látogasson haza. A párja imádja Magyarországot, neki kevésbé tűnnek fel azok a szépségfoltok , amelyeken Dorka gyakran elszomorodik.

- Nem szeretném, ha itthon megfeledkeznének rólam. Számomra fontos, hogy magyarul is játsszak. Egyelőre azonban élvezem a munkámat, most éppen a Velencei-tó partján forgatunk. Örülök annak, hogy egészen május végéig itthon lehetek. A jövőt nem tudom, mindig a jelenből kell kihoznom a maximumot - ad kiváló végszót, s már megy is felkészülni a következő jelenetre. Sajnos nem lehettünk tanúi a metamorfózisának. Talán majd a moziban. 

Gryllus Dorka eddigi filmjei, időrendben: Angst (1995), U.F.O. (1995), Érzékek iskolája (1995), Csajok (1996), Légyfogó (1996), Honfoglalás (1996), Romana kris - Cigánytörvény (1997), Európa expressz (1998), Kalózok (1999), El no (2000), Tiszta lap (2002), Mix (2004), Nyócker (2004), Dallas Pashamende (2004), Az igazi Mikulás (2005), Irina Palm (2006), Zuhanórepülés (2007), Nyugalom (2008)