Babel: példa a sokszínűségre

Az új lemez kapcsán beszélgettünk a kiváló muzsikussal, László Attilával:

- Mi volt a célja mostani albummal?

- Szerettem volna a mai nyüzsgésben egy finom, kamarahangzású lemezt készíteni, amely életkedvet sugároz. A Babel cím a sokféleségre utal. Zenészbarátaimmal sokféle zenét képviselünk, de a közöset kerestük a muzsikánkban.

- Kik a barátok? És hogyan kerültek szoros kapcsolatba?

- Zenésztársaimmal sok mindenről egyformán gondolkodtunk, de persze vannak más dolgok is, amiért őket hívtam. Mindannyian lényegre koncentráló, melegszívű emberek, többségükhöz évtizedes barátság fűz. Snétberger Ferenccel a 70-es évek végén másfél évig duóztunk, s amióta Berlinben él, azóta is tartjuk a családi kapcsolatot. Oláh Kálmánnal 20, Lattmann Bélával 29 éve játszunk együtt. Borbély Mihállyal 1977 óta ismerjük egymást, Csanyi Zoltán hosszú idő után tért haza Magyarországra, vele a 80-as években a Kaszakő együttesben zenéltünk. Borlai Gergővel majd 8 éves az együttműködésünk. A fiatalabbak közül Harcsa Veronikát és Jellinek Emilt tanítottam, az ifjú dzsessznemzedék ragyogó tehetségű bőgőse. Nem volt sok próba, a zenészek felfogták, miért íródott a zene. Élvezet volt hallani, ki hogyan reagál a témákra. A stúdiófelvételen általában az első verzió maradt meg.

- Hogyan jellemezné a Babelt?

- Ez sorrendben ötödik szerzői lemezem. A kamarahangzás miatt más, mint a többi. Igyekeztem a zenéket társaim egyéniségére írni. Érdekes hallani: akikkel szinte a kezdetektől együtt játszunk, komoly, érett művészekké váltak. A zenék stílusa, akárcsak a zenészek egyénisége is sokszínű. A hangszerek jó része akusztikus, ha nem is kizárólag. Zongora van, szintetizátor nincs. Négyféle - akusztikus és elektromos - gitáron játszom, attól függően, hogy milyen hangzást kíván a zene. Az akusztikus bőgő is nagy szerepet kap.

- A dobot gyakorlatilag mellőzték, mégis kitűnő ritmusú a lemez.

- A nyolc szám közül egyben dobol Borlai Gergő. A többiben a zenészek time -je adja a lüktetést. Három számban Emil szájdobbal hozza a ritmust, olykor ceremóniamesterként énekel is.

- Volt-e már korábban akusztikus lemeze?

- A Once upon a Time című albumon néhány számban szimfonikus vonósokkal és fafúvósokkal játszott a László Attila Band. Inkább a finom hangzások folytonossága adta az erőt. Az nagyzenekari megszólalás volt, egészen más, mint a Babel.

- Melyik lemeze a kedvenc az eddigiek közül?

- Két kedvencem van: a Once upon a Time és The Only One című dzsessz-rock albumunk.

- Milyen dzsessz-összeállítással játszik mostanában?

- Főként a László Attila-Oláh Kálmán Quartettel játszunk, Lattmann Béla és Mohay András tagja még az együttesnek. Nemrég Londonban koncerteztünk, nyáron a László Attila és barátai formációval is játszunk.

- Horváth Charlieval más műfajt játszik. Hogyan kerültek össze?

- Mindketten ugyanabban a dzsesszklubban játszottunk 1993-ban, a szünetben aztán Charlie odajött hozzám és megkérdezte: volna-e kedvem számokat írni az új szólólemezére, és gitározni is rajta. Volt. A lemez nagy siker lett, ha jól tudom, kétszázezer példány körül fogyott el belőle. A felvételen - ahogy az együttes több későbbi lemezén is -, a ritmusszekcióban a László Attila Band tagjai játszottak.

- Évekig a Magyar Jazz Szövetségben is fontos feladatokat vállalt.

- Tíz év után másoknak adtam át a vezetőségben betöltött funkciót, mert szerintem ez így egészséges. Jelenleg az Artisjus választmányának vagyok tagja.

- Mire törekszik a jövőben?

- Szeretném a koncerteken és a tanításban is folytatni azt a hangvételt , amelyet a magaménak érzek, és amiért az egészet csinálom...

A Szabó Gábor-életműdíjas, Liszt Ferenc-díjas, nemcsak zenészként, hanem szerzőként is igen elismert László Attila gyerekkorában nyolc évig hegedült. Amatőrként kezdett gitározni, számokat írni. Húszéves korától kezdte komolyan érdekelni a dzsessz, a ritmikus kreatív zene. Huszonnégyévesen kezdett dzsesszt tanulni.

Hat évig volt a Magyar Jazz Szövetség elnöke, négy évig alelnöke, nyolc éven át pedig elnökségi tagja a Magyar Zenei Tanácsnak.