A világ jó, az élet szép...

- December közepén jelent meg legújabb albuma, a Gingalló. Ismét gyereklemezt, vagy ahogyan nevezi, családi lemezt készített népdalfeldolgozásokból és megzenésített versekből. Visszatért a régi, tiszta forráshoz?

- Nem mondanám visszatérésnek, hiszen lassan 16 éve ugyanazon az úton haladok. Mindig is a népzene, a népköltészet és a magyar költészet jelentette számomra az ihlet elsődleges forrását.

- Egyedül állítja össze albumainak tartalmát, vagy kalákában, a zenésztársaival közösen döntenek?

- Folyamatosan keresem a megzenésítésre váró verseket. Általában hamar eldöntöm, mi az, amihez zenét tudok elképzelni. Amikor összegyűlt egy nagyobb csokor, megmutatom a zenészeknek, a legtöbbet dallammal együtt. Csaknem 90 százalékuk átmegy a rostán, de volt már, hogy valamit nagyon szerettem volna, ám nekik nem tetszett. Ezt el kellett fogadnom. A cél mindig az, hogy amit csinálunk, azt mindannyian szeressük. Csak így lehet hiteles az előadásunk. A gyerekeknek szóló zene és üzenet alapvetően független mindattól a rossztól, amely bennünket gyakran körülvesz. Azt vallom, hogy a gyerekekben erősítenünk kell nekünk, felnőtteknek, hogy a világ jó, az élet szép, és hogy érdemes mindebben a jóságban, szépségben hinni.

- Olyan könnyedén siklik, szlalomozik a műfajok - cigány- és népzene, jazz, sanzon, gyermekdalok - között, és mindenben hiteles. Különben nem is fogadná el a hazai és a külföldi közönség. Mégis, melyik áll a szívéhez a legközelebb?

- Nincs kedvencem. De egyik nélkül sem lennék egész. Minden dal, amit énekelek, egy rész belőlem. Nem tudom megmondani, hogy például a szemem vagy a szívem a fontosabb...

- Egy interjúban azt mondta, már húszévesen a csúcson volt, külföldön is. Aztán jött egy hullámvölgy, szinte a karrierje természetes folyományaként. Ma már a helyén tudja kezelni a sikert? Kinek a véleménye igazán mérvadó az ön számára? A közönségé vagy inkább zenész barátaié?

- Sokat alakultam az utóbbi években. Az önismeret és az önértékelés szempontjából is. Sokat segített a közönség, a barátok és a szakma (e két utóbbi erősen fedi egymást) véleménye és szeretete. Rengeteget számít, hogy tudom, zenésztársaim bíznak bennem, kölcsönösen megbecsüljük egymást. A közönség azt láthatja, hallhatja, érezheti, hogy a színpadról valami közös jó áramlik. Elsősorban a barátaim véleményét mérlegelem vagy fogadom el, hiszen velük vagyok szorosabb kapcsolatban. Ha nem így lenne, a közönséggel sem tudnék kapcsolatot teremteni. Rengeteg levelet és ajándékot kapok, biztatást, jó szót, ölelést. Boldog vagyok, hogy a zene egy tágabb értelemben vett családot adott nekem.

- Úgy tudom, már másfél éves kora óta énekelt otthon. Az édesanyja, a szülei voltak ilyen dalos kedvűek, vagy már akkor is az éneklés jelentette az ön számára a legteljesebb kommunikációt a környezetével, a külvilággal?

- Az éneklés mindig örömforrás volt számomra. A kommunikációt egyéves koromtól verbálisan oldottam meg.

- A művészlét állandó fegyelmet és alázatot kíván. Előfordult már, hogy önmagát kellett legyőznie?

- Folyamatosan le kell magam győznöm. Néha meg épp azért kell küzdenem, hogy ne küzdjek.

- A Millenárison tartott lemezbemutató koncert után készül országos turnéra?

- December második felében Budapesten két alkalommal is játszottuk a Gingallót, majd tavasszal több vidéki városban is szeretném bemutatni az új lemezt. Persze koncertek közben sem pihenek, hiszen állandóan újabb és újabb verseket keresek. Az enyémeket, a miénket, a mieinket. Mindenkiét, aki azokat magáénak érzi.

Már négy-öt évesen érdeklődött a népzene iránt. Pedagógus szülei nagy figyelmet fordítottak zenei képzésére A VI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskola elvégzése után Bodza Klára népdalénekesnő növendéke volt. Évekig tagja volt a világzenét játszó, külföldön is népszerű Besh o Drom és az Ökrös együttesnek. Szólóénekesként 2005 óta lép fel saját zenekarával. Eddig hat szólólemeze jelent meg. Két albumát az Év lemeze díjjal jutalmazták, Miszteri dicséretet (2006), Artisjus-díjat (2006), Kodály Zoltán-emlékdíjat (2007), Márciusi Ifjak Díjat (2009) kapott.

- December közepén jelent meg legújabb albuma, a Gingalló. Ismét gyereklemezt, vagy ahogyan nevezi, családi lemezt készített népdalfeldolgozásokból és megzenésített versekből. Visszatért a régi, tiszta forráshoz?

- Nem mondanám visszatérésnek, hiszen lassan 16 éve ugyanazon az úton haladok. Mindig is a népzene, a népköltészet és a magyar költészet jelentette számomra az ihlet elsődleges forrását.

- Egyedül állítja össze albumainak tartalmát, vagy kalákában, a zenésztársaival közösen döntenek?

- Folyamatosan keresem a megzenésítésre váró verseket. Általában hamar eldöntöm, mi az, amihez zenét tudok elképzelni. Amikor összegyűlt egy nagyobb csokor, megmutatom a zenészeknek, a legtöbbet dallammal együtt. Csaknem 90 százalékuk átmegy a rostán, de volt már, hogy valamit nagyon szerettem volna, ám nekik nem tetszett. Ezt el kellett fogadnom. A cél mindig az, hogy amit csinálunk, azt mindannyian szeressük. Csak így lehet hiteles az előadásunk. A gyerekeknek szóló zene és üzenet alapvetően független mindattól a rossztól, amely bennünket gyakran körülvesz. Azt vallom, hogy a gyerekekben erősítenünk kell nekünk, felnőtteknek, hogy a világ jó, az élet szép, és hogy érdemes mindebben a jóságban, szépségben hinni.

- Olyan könnyedén siklik, szlalomozik a műfajok - cigány- és népzene, jazz, sanzon, gyermekdalok - között, és mindenben hiteles. Különben nem is fogadná el a hazai és a külföldi közönség. Mégis, melyik áll a szívéhez a legközelebb?

- Nincs kedvencem. De egyik nélkül sem lennék egész. Minden dal, amit énekelek, egy rész belőlem. Nem tudom megmondani, hogy például a szemem vagy a szívem a fontosabb...

- Egy interjúban azt mondta, már húszévesen a csúcson volt, külföldön is. Aztán jött egy hullámvölgy, szinte a karrierje természetes folyományaként. Ma már a helyén tudja kezelni a sikert? Kinek a véleménye igazán mérvadó az ön számára? A közönségé vagy inkább zenész barátaié?

- Sokat alakultam az utóbbi években. Az önismeret és az önértékelés szempontjából is. Sokat segített a közönség, a barátok és a szakma (e két utóbbi erősen fedi egymást) véleménye és szeretete. Rengeteget számít, hogy tudom, zenésztársaim bíznak bennem, kölcsönösen megbecsüljük egymást. A közönség azt láthatja, hallhatja, érezheti, hogy a színpadról valami közös jó áramlik. Elsősorban a barátaim véleményét mérlegelem vagy fogadom el, hiszen velük vagyok szorosabb kapcsolatban. Ha nem így lenne, a közönséggel sem tudnék kapcsolatot teremteni. Rengeteg levelet és ajándékot kapok, biztatást, jó szót, ölelést. Boldog vagyok, hogy a zene egy tágabb értelemben vett családot adott nekem.

- Úgy tudom, már másfél éves kora óta énekelt otthon. Az édesanyja, a szülei voltak ilyen dalos kedvűek, vagy már akkor is az éneklés jelentette az ön számára a legteljesebb kommunikációt a környezetével, a külvilággal?

- Az éneklés mindig örömforrás volt számomra. A kommunikációt egyéves koromtól verbálisan oldottam meg.

- A művészlét állandó fegyelmet és alázatot kíván. Előfordult már, hogy önmagát kellett legyőznie?

- Folyamatosan le kell magam győznöm. Néha meg épp azért kell küzdenem, hogy ne küzdjek.

- A Millenárison tartott lemezbemutató koncert után készül országos turnéra?

- December második felében Budapesten két alkalommal is játszottuk a Gingallót, majd tavasszal több vidéki városban is szeretném bemutatni az új lemezt. Persze koncertek közben sem pihenek, hiszen állandóan újabb és újabb verseket keresek. Az enyémeket, a miénket, a mieinket. Mindenkiét, aki azokat magáénak érzi.

Már négy-öt évesen érdeklődött a népzene iránt. Pedagógus szülei nagy figyelmet fordítottak zenei képzésére A VI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskola elvégzése után Bodza Klára népdalénekesnő növendéke volt. Évekig tagja volt a világzenét játszó, külföldön is népszerű Besh o Drom és az Ökrös együttesnek. Szólóénekesként 2005 óta lép fel saját zenekarával. Eddig hat szólólemeze jelent meg. Két albumát az Év lemeze díjjal jutalmazták, Miszteri dicséretet (2006), Artisjus-díjat (2006), Kodály Zoltán-emlékdíjat (2007), Márciusi Ifjak Díjat (2009) kapott.

- Nem mondanám visszatérésnek, hiszen lassan 16 éve ugyanazon az úton haladok. Mindig is a népzene, a népköltészet és a magyar költészet jelentette számomra az ihlet elsődleges forrását.

- Egyedül állítja össze albumainak tartalmát, vagy kalákában, a zenésztársaival közösen döntenek?

- Folyamatosan keresem a megzenésítésre váró verseket. Általában hamar eldöntöm, mi az, amihez zenét tudok elképzelni. Amikor összegyűlt egy nagyobb csokor, megmutatom a zenészeknek, a legtöbbet dallammal együtt. Csaknem 90 százalékuk átmegy a rostán, de volt már, hogy valamit nagyon szerettem volna, ám nekik nem tetszett. Ezt el kellett fogadnom. A cél mindig az, hogy amit csinálunk, azt mindannyian szeressük. Csak így lehet hiteles az előadásunk. A gyerekeknek szóló zene és üzenet alapvetően független mindattól a rossztól, amely bennünket gyakran körülvesz. Azt vallom, hogy a gyerekekben erősítenünk kell nekünk, felnőtteknek, hogy a világ jó, az élet szép, és hogy érdemes mindebben a jóságban, szépségben hinni.

- Olyan könnyedén siklik, szlalomozik a műfajok - cigány- és népzene, jazz, sanzon, gyermekdalok - között, és mindenben hiteles. Különben nem is fogadná el a hazai és a külföldi közönség. Mégis, melyik áll a szívéhez a legközelebb?

- Nincs kedvencem. De egyik nélkül sem lennék egész. Minden dal, amit énekelek, egy rész belőlem. Nem tudom megmondani, hogy például a szemem vagy a szívem a fontosabb...

- Egy interjúban azt mondta, már húszévesen a csúcson volt, külföldön is. Aztán jött egy hullámvölgy, szinte a karrierje természetes folyományaként. Ma már a helyén tudja kezelni a sikert? Kinek a véleménye igazán mérvadó az ön számára? A közönségé vagy inkább zenész barátaié?

- Sokat alakultam az utóbbi években. Az önismeret és az önértékelés szempontjából is. Sokat segített a közönség, a barátok és a szakma (e két utóbbi erősen fedi egymást) véleménye és szeretete. Rengeteget számít, hogy tudom, zenésztársaim bíznak bennem, kölcsönösen megbecsüljük egymást. A közönség azt láthatja, hallhatja, érezheti, hogy a színpadról valami közös jó áramlik. Elsősorban a barátaim véleményét mérlegelem vagy fogadom el, hiszen velük vagyok szorosabb kapcsolatban. Ha nem így lenne, a közönséggel sem tudnék kapcsolatot teremteni. Rengeteg levelet és ajándékot kapok, biztatást, jó szót, ölelést. Boldog vagyok, hogy a zene egy tágabb értelemben vett családot adott nekem.

- Úgy tudom, már másfél éves kora óta énekelt otthon. Az édesanyja, a szülei voltak ilyen dalos kedvűek, vagy már akkor is az éneklés jelentette az ön számára a legteljesebb kommunikációt a környezetével, a külvilággal?

- Az éneklés mindig örömforrás volt számomra. A kommunikációt egyéves koromtól verbálisan oldottam meg.

- A művészlét állandó fegyelmet és alázatot kíván. Előfordult már, hogy önmagát kellett legyőznie?

- Folyamatosan le kell magam győznöm. Néha meg épp azért kell küzdenem, hogy ne küzdjek.

- A Millenárison tartott lemezbemutató koncert után készül országos turnéra?

- December második felében Budapesten két alkalommal is játszottuk a Gingallót, majd tavasszal több vidéki városban is szeretném bemutatni az új lemezt. Persze koncertek közben sem pihenek, hiszen állandóan újabb és újabb verseket keresek. Az enyémeket, a miénket, a mieinket. Mindenkiét, aki azokat magáénak érzi.

Már négy-öt évesen érdeklődött a népzene iránt. Pedagógus szülei nagy figyelmet fordítottak zenei képzésére A VI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskola elvégzése után Bodza Klára népdalénekesnő növendéke volt. Évekig tagja volt a világzenét játszó, külföldön is népszerű Besh o Drom és az Ökrös együttesnek. Szólóénekesként 2005 óta lép fel saját zenekarával. Eddig hat szólólemeze jelent meg. Két albumát az Év lemeze díjjal jutalmazták, Miszteri dicséretet (2006), Artisjus-díjat (2006), Kodály Zoltán-emlékdíjat (2007), Márciusi Ifjak Díjat (2009) kapott.

- Nem mondanám visszatérésnek, hiszen lassan 16 éve ugyanazon az úton haladok. Mindig is a népzene, a népköltészet és a magyar költészet jelentette számomra az ihlet elsődleges forrását.

- Egyedül állítja össze albumainak tartalmát, vagy kalákában, a zenésztársaival közösen döntenek?

- Folyamatosan keresem a megzenésítésre váró verseket. Általában hamar eldöntöm, mi az, amihez zenét tudok elképzelni. Amikor összegyűlt egy nagyobb csokor, megmutatom a zenészeknek, a legtöbbet dallammal együtt. Csaknem 90 százalékuk átmegy a rostán, de volt már, hogy valamit nagyon szerettem volna, ám nekik nem tetszett. Ezt el kellett fogadnom. A cél mindig az, hogy amit csinálunk, azt mindannyian szeressük. Csak így lehet hiteles az előadásunk. A gyerekeknek szóló zene és üzenet alapvetően független mindattól a rossztól, amely bennünket gyakran körülvesz. Azt vallom, hogy a gyerekekben erősítenünk kell nekünk, felnőtteknek, hogy a világ jó, az élet szép, és hogy érdemes mindebben a jóságban, szépségben hinni.

- Olyan könnyedén siklik, szlalomozik a műfajok - cigány- és népzene, jazz, sanzon, gyermekdalok - között, és mindenben hiteles. Különben nem is fogadná el a hazai és a külföldi közönség. Mégis, melyik áll a szívéhez a legközelebb?

- Nincs kedvencem. De egyik nélkül sem lennék egész. Minden dal, amit énekelek, egy rész belőlem. Nem tudom megmondani, hogy például a szemem vagy a szívem a fontosabb...

- Egy interjúban azt mondta, már húszévesen a csúcson volt, külföldön is. Aztán jött egy hullámvölgy, szinte a karrierje természetes folyományaként. Ma már a helyén tudja kezelni a sikert? Kinek a véleménye igazán mérvadó az ön számára? A közönségé vagy inkább zenész barátaié?

- Sokat alakultam az utóbbi években. Az önismeret és az önértékelés szempontjából is. Sokat segített a közönség, a barátok és a szakma (e két utóbbi erősen fedi egymást) véleménye és szeretete. Rengeteget számít, hogy tudom, zenésztársaim bíznak bennem, kölcsönösen megbecsüljük egymást. A közönség azt láthatja, hallhatja, érezheti, hogy a színpadról valami közös jó áramlik. Elsősorban a barátaim véleményét mérlegelem vagy fogadom el, hiszen velük vagyok szorosabb kapcsolatban. Ha nem így lenne, a közönséggel sem tudnék kapcsolatot teremteni. Rengeteg levelet és ajándékot kapok, biztatást, jó szót, ölelést. Boldog vagyok, hogy a zene egy tágabb értelemben vett családot adott nekem.

- Úgy tudom, már másfél éves kora óta énekelt otthon. Az édesanyja, a szülei voltak ilyen dalos kedvűek, vagy már akkor is az éneklés jelentette az ön számára a legteljesebb kommunikációt a környezetével, a külvilággal?

- Az éneklés mindig örömforrás volt s