Urbi et orbi, áldás vagy más?

Két pápa, egy fekete és egy fehér. Az egyik az agonizáló, haldokló pápa, a másik az eljövendő. Az egyik fekete trónján, a másik fehér trónján ül. A szín: a Vatikánnak a Szent Péter térre nyíló ablaka. A tömeg a téren várakozik. Várják pápájuk halálát. Várják az áldást. „Urbi et orbi” – a testi szenvedésről, „Urbi et orbi” – a városnak s földkerekségnek, vagyis az egész világnak szóló igét. Amit „kapnak” az valami egészen más. Csoda? Meglepetés? Váratlan fordulat? Isten fricskája? Valami...

Pilinszky a történet nélküli színházat vágyta, erre voltak dámapróbálkozásai. Mélyen és gazdagon gondolkodott a világról és hitt – többek között – a szavak erejében.

Pilinszky így „beszélget” erről Sheryl Suttonnal:

„Kamaszkorom egyik legzavaróbb élménye volt, hogy a nagy regények unalmasak. Később – még mielőtt botfülemmel Bachot fölfedeztem volna – rájöttem, hogy a remekművek nem unalom előttiek, hanem unalmon túliak. A modern irodalomban ma már többnyire az zavar, hogy nem meri vállalni az unalom kockázatát. ( ) A művek szinte kivétel nélkül unalmon inneniek, túl „csupaszok”, túl „merészek”, vagy egyszerűen túl „hangosak” és „meglepőek” ahhoz, hogy bemerészkedjenek abba a zónába, ahol Tolsztoj, Racine, Dosztojevszkij, de főként Bach oly természetesen elidőzött. És akkor tettek egy lépést, amire a monoton eső, az élő szív és annyi minden mellett legpéldásabban talán a tenger képes. Nincs szabadság, és nincs igazi nagyság az unalmon túli közlések nélkül.”

A kamaraopera zeneszerzője Kovács Márton, aki 1966-ban, Székesfehérváron született, szülei Kovalovszky Márta és Kovács Péter művészettörténészek. Pesovár Ferenctől tanult táncolni egészen kicsi gyerekként. Hegedülni Tatár Judit tanította, akihez máig nagy szeretet és tisztelet fűzi. A József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd Pécsett ének-zene tanári képesítést szerzett, később Budapesten elvégezte a Balett Intézetben a koreográfia szakot is. Táncolt az Alba Regia együttesben, kisebb koreográfiáit a kaposvári színház stúdiószínpadán mutatta be. Kaposváron a Somogy Együttesnél dolgozott zenészként. Az ottani színházban előbb Bezerédi Zoltán, majd Ascher Tamás kérte fel zeneszerzésre, később – máig – legtöbbet Mohácsi Jánossal dolgozott.

Hat ízben nyerte el a legjobb színházi zene díját, amelyet a színikritikusok alapítottak. Fehérváron kevesebbet szerepelt. Valamikor a kilencvenes években egyik koreográfiáját a Táncházban mutatta be, a Pelikán Teremben a Márkus Bábszínház előadásának zeneszerzője és élő zenésze volt. Utoljára a Vörösmarty Színház Csárdáskirálynő előadásának egyik betét-zenéjét készítette.