Változatos programmal érkezett a kitűnő régizene-együttes

A Templomi koncertek-sorozat negyedik estjén a Savaria Barokk Zenekar koncertjét hallgathatta meg a ciszterci templom padsorait teljesen megtöltő közönség.

A hazai régizene-játszás egyik fontos együttesét az alapító fuvolaművész-karmester, Németh Pál vezetésével az utóbbi időben többször is volt alkalmunk hallani városunkban: a Harmonia Albensis keretében azonban most léptek fel először. A zenekar mindenekelőtt a 17 18. század zenéjének előadásával foglalkozik, korhű hangszereken. Repertoárjukon a legkülönbözőbb műfajú és apparátusú darabok szerepelnek, a szóló-, kamara-, zenekari művektől az operákig és oratóriumokig, a kora barokktól a klasszikusokig, Monteverditől Mozartig. Az együttes a Budapesti Kamaraopera és a Savaria Kamaraopera állandó zenekara, játékát számos hanglemez örökíti meg, fellépett Ausztria, Németország, Olaszország, Svájc, Spanyolország, Franciaország, Anglia hangversenytermeiben, templomaiban, az Osztrák-Magyar Zenei Fesztiválon, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Miskolci Operafesztiválon, különböző barokk fesztiválokon (Kassel, Bad Kissingen, Bad Arolsen) és a Versailles-i Zenei fesztiválon.

A csütörtöki hangversenyre reprezentatív műsorral érkezett a zenekar: Johann Sebastian Bach a német, Marin Marais a francia, Vivaldi és Corelli az olasz barokk stílust képviselte programjukban. A nyitószám, Bach h-moll szvitjének interpretációja (a fuvolaszólót Németh Pál játszotta) érzésem szerint még a bemelegítés, a koncertre, a helyszínre való ráhangolódás jegyében állott, legalábbis erre utalt a tánctételek biztonsági tempója, illetve a ritmusok és az intonáció kisebb-nagyobb egyenetlenségei. A második műsorszámra azonban már minden a helyére került, Marin Marais A párizsi Szent Genovéva templom harangjai című programdarabját magas színvonalú előadásban hallgathattuk meg az együttesből kivált öttagú kamaracsoporttól. Talán többen is emlékeznek rá: a francia barokk jeles zeneszerzője, a nagy gambajátékos személyét és zenéjét a Gérard Depardieu és Jean-Pierre Marielle főszereplésével készült Minden áldott reggel című, Alain Corneau által rendezett francia művészfilm, illetve annak Jordi Savall által bejátszott zenéje tették nálunk is széles körben ismertté. Elhangzott darabja úgynevezett ostinato-technikával készült: a basszus szólamban egy ismétlődő, háromhangos motívum cirkulált, melyre a hegedű (Vitárius Piroska) és a gamba (Kallai Nóra) virtuóz variációkat épített fel. Nagy taps fogadta a monotonitása ellenére is érdekes, színes kompozíciót.

Párizs után Velence: a folytatásban két Vivaldi-concertót hallhattunk, már a teljes zenekar előadásában. A g-moll fuvolaverseny Az éjszaka szólóját Kállay Katalin játszotta blockflötén, a C-dúr lantverseny magánszólamában a kiváló Győri Istvánt hallhattuk. Vivaldi expresszív, bámulatos formai és színfantáziáról árulkodó zenéje hallhatóan jobban inspirálta az együttest, mint Bach kötöttebb struktúrái: a vörös pap muzsikájának ragyogását illúziót keltően varázsolták a ciszterci templom falai közé. A lantversenyben Győri Istvántól különösen is megragadó muzsikálást kaptunk, rugalmas és lélegző ritmizálást, beszédes agogikákat, szép és finom hangszíneket.

A zárószám ismét egy ostinato-mű volt: Corelli op. 5 hegedűszonátáinak híres záródarabja, a spanyol eredetű témát feldolgozó variációsorozat, a La Follia. Ezúttal azonban nem Corelli szonátája, hanem annak a kiváló tanítvány, a következő generáció jeles hegedűse, Geminiani által készített zenekari átirata szólalt meg. Szikrázóan virtuóz, lendületes zenélésüket, az egymással versengő pompás egyéni teljesítményeket hallva gondolom, nemcsak én éreztem így: a Savaria Barokk Zenekar itt érte el teljesítménye csúcspontját. A lelkes tapsot egy finom és hangulatos Händel-ráadással köszönték meg vendégeink.