Apák és fiúk: sok elhazudott élet

Önmagát, még hangoztatott, de már csak szavakban létező elveit, lendületét, azt, hogy szépen belesimul régi világába.

Az Apák és fiúk című darab egyik alapkonfliktusa egyébként a két főszereplő fiatalember szép lassan kialakuló szembenállása. Utóbbiból mellesleg akad még bőven. A gyakran elfojtott érzelmek, szenvedélyek mögé bújtatott ellentétek időnként látványos gesztusokban jelentkeznek - lásd, a nevetségességbe forduló párbaj -, máskor csak úgy szimplán zabálják a lelket.

Törőcsik Franciska (Fenyicska, Nyikolaj szerelme), Gáspár Sándor (Nyikolaj, Arkagyij apja) és Kerkay Rita (Katerina, Anna húga)

Sok itt az elhazudott élet.

Turgenyev regényéből írt azonos című színdarabot a kitűnő ír származású szerző, Brian Friel, és megváltoztatva a hangsúlyokat, tömörítve, a könyv epikusságát teljesen elhagyva hozott létre önálló művet, amely megáll a maga lábán. S noha a cím ezt kínálná, nem csupán a generációk, apák és fiúk közti feszültségről van szó, gondoljunk csak Arkagyij és Bazarov konfliktusára, vagy Pavel nagybácsira, aki őszinte szerelem miatt szenved, éles szemmel néz és lát, végül elutazik ebből a világból. A Vörösmarty Színházban bemutatott darab rendezőjét, Bagó Bertalant is ez érdekelte leginkább, próbálta elemezni, megmutatni szereplőit, indokaikat. Mintha mikroszkóp alatt lennének. Ezt szolgálja a minimalista díszlet, a fehér színpad, a jeleneteket bevezető félhomály, majd a dialógusok kezdetekor felgyúló éles fény. A rekvizítumok nem hordoznak többletjelentést, minden a karakterekre van kihegyezve. Őket pedig kortalan vagy inkább mai utcai ruhákba bújtatták, olyanokba, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk.

Kuna Károly és Varga Mária (Bazarov szülei)
Fotó: Molnár Artúr

Direkt aktualizálást azonban ne keressünk, Bagótól tudom, hogy nagyon nem kedveli ezt. Más kérdés, hogy sok mindenben magunkra és világunkra ismerhetünk. A Bazarov életfilozófiáját jellemző nihilizmus azonban más kérdés. Az oroszoknál ez mást jelentett, mint a 20. században, amikor a szóhoz negatív jelentés társult. Hősünk is tagad mindent, kritikai éllel viszonyul mindenhez, de a régi világ romjain egy újat akar építeni.

Tóth Ildikó (Anna, özvegy földbirtokos) és Kádas József (Arkagyij)

A feleslegesnek ítélt szerelem, szenvedély majdnem legyőzi Bazarovot. Végül ő az egyetlen, aki kész tenni valamit a megvetett világért. Ráadásul egyfajta katalizátornak bizonyul, a figurák hozzá viszonyulnak, és kiderül róluk, hogy mást szeretnek, mint akivel élnek. Ne tessék megijedni, a szereplők nem filozofálják szét az előadást. A dialógok többnyire jók, élvezetesek, és ráadásul jó adag humor is fűszerezi az előadást. Viszont egyik-másik jelenet hosszú, mint ahogyan az előadás is valamelyest túlnyúlik a kelleténél, talán nem ártott volna némi kíméletlenség a vágószobában.

Nagy Péter (Jevgenyij Bazarov) és Varga Lili (Dunyasa)

Ezzel együtt a közönség kinyilvánította a tetszését, elégedetten távozott, mint ahogy jómagam is. Mindez pedig a jól kiosztott szerepeknek, a színészeknek is köszönhető. Már a múltkor is megjegyeztem, hogy egyre jobban összeérik a társulat. Az Apák és fiúkban Kádas József (Arkagyij) és Nagy Péter (Bazarov) kifejezetten érett alakítást nyújt. Gáspár Sándor (Nyikolaj, Arkagyij apja) a szokott magabiztosággal, kidolgozottsággal hozza a szerepét. Törőcsik Franciska (Fenyicska) és Tóth Ildikó (Anna) összetett nőalakokat formálnak, a szerelmet legyőző kijózanító valóság fogságában. Derzsi János (Pavel) a bölcs nagybácsi, Kuna Károly és Varga Mária (Bazarov szülei) az összezárt, gyötrődő házaspár, Kerkay Rita (Katerina) az életvidám lány szerepében dicsérhető. Jó volt Ecsedi Erzsébet (Olga hercegnő), Kricsár Kamill (Prokofjics), és a különleges átalakuló képességű Varga Lili (Dunyasa) is.