Turgenyev-Friel: Apák és fiúk című darabja a színházban

Az orosz író, Ivan Szergejevics Turgenyev (1818-1883) híres regényéből a kiváló, ír származású szerző, Brian Friel (1929-2015) készített eredeti átiratot. Az Apák és fiúk magyarországi ősbemutatóját január 21-én, 19 órakor tarják a Vörösmarty Színházban. Az előadás rendezője Bagó Bertalan, akivel még a próbák során beszélgettünk.

- Aki nem olvasta a könyvet, az is megérti a történetet, a darab önállóan is megáll a lábán. Követi a regény sztoriját, viszont az az érdekes benne, hogy Friel a történéseket egészen modern környezetbe helyezte, de úgy, hogy meghagyta a 19. századi drámákra jellemző szenvedélytörténetet, amelyben a hősök érzelmeit ütköztetik az elveikkel. - magyarázta a rendező. - Szenvedélyük és életszemléletük, ideológiájuk harca okozza a krízist, konfliktust. Bazarov például azt vallja, nem a szerelem, hanem az élet megreformálása a legfőbb cél az életében. Ám őt is megérinti a nagy szerelem, próbára teszi őt, megingatja életszemléletét, végül azonban kilábol belőle. Mindezt mai nyelvhasználatban, mai világban „játszatja" Friel, egy 21. századi darabot láthatnak a nézők. Nem egy hideg, moralizáló előadást, hanem olyat, ami megmutatja, hogy működnek az emberek ezekben a helyzetekben.

Friel a regény epikus részeit leírásait dialógusokba öntötte, drámai szituációkat szőtt belőlük, melyekben erős szenvedélyek, életfilozófiák ütköznek, férfiak, nők, apák és fiúk közötti feszültségekről szólnak. Ezek nem is feltétlenül csak generációs konfliktusok, nem mindig életkorfüggőek, inkább gondolkozásbeli eltérésekről van szó.

Bagó Bertalan rendező elmondta, hogy nem csak a generációk közötti konfliktusról szól a darab Fotó: FMH-archív

- Két fiatalember, Arkagyij Kirszanov és Jevgenyij Bazarov hazatér a nagyvárosból. Progresszív környezetből jönnek, nihilizmusnak hívják az ideológiát, amiben hisznek. Ez egészen mást jelentett, mint Nyugat-Európában. Az oroszoknál ez kritikai szemléletet takar. Teljesen természetes az ütközés azokkal, akik egészen más életszemléletet képviselnek - hangsúlyozta Bagó Bertalan. - Bazarov esetében a mindent tagadás arról szól, hogy alapjaiban kellene megváltoztatni a világot, hogy aztán arra lehessen építeni. Turgenyev és Friel is tulajdonképpen úgy láttatja, hogy megelőzte a korát, nem is jut sehova. Viszont katalizátorként felgyorsítja az eseményeket.

Szó sincs hosszú monológokról, végtelen moralizálásról. Feszültséggel teli jelenetekben mutatják meg az előadásban, hogyan teszi próbára az elméleteket, elveket a valóság. A két fiatalember, Arkagyij és Bazarov is összeütközésbe kerülnek egymással. Előbbi ugyanis egyre jobban hasonul, idomul az otthoni környezethez, míg Bazarov, a szerelmi kísértés ellenére is ragaszkodik az elveihez.

A rendező és Vereckei Rita díszlet- és jelmeztervező nagyon egyszerű, puritán, már-már absztrakt teret találtak ki a színpadra. Ez azért fontos, mondja Bagó Bertalan, hogy minél jobban tudjunk figyelni a belső rezdülésekre, történésekre. A fehér szín az uralkodó, minimális jelzésekkel, minden tárgy önmagát jeleneti, nincs szimbolikus értelme. A ruhák is nagyon „átlagosak", mintha az utcáról jöttek volna be szereplők, hétköznapiak a jelmezek, mint a mindennapjainkban.

A szereplők pedig, akik az Apák és fiúk című színművet életre keltik: Kádas József (Arkagyij), Nagy Péter (Bazarov), Gáspár Sándor (Nyikolaj, Arkagyij apja), Derzsi János (Pavel, Arkagyij nagybátyja), Kuna Károly (Vaszilij, Jevgenyij Bazarov apja), Varga Mária (Arina, Jevgenyij anyja), Törőcsik Franciska (Fenyicska, Nyikolaj szerelme), Tóth Ildikó (Anna, özvegy földbirtokos), Kerkay Rita (Katerina, Anna húga), Ecsedi Erzsébet( Olga, Anna nagynénje), Varga Lili (Dunyasa, szolgálólány), Kricsár Kamill (Prokofjics, inas), Kisari Zalán e.h. (Pjotr, szolgáló), Matus György (Tyimofejics, szolgáló).