Látható hangok játszanak a hallható fénnyel

A Látható hangok a kommunikációs kompetencia fejlesztésére alkalmas zenepedagógiai program, amely azon a tényen alapszik, hogy a hang mind a nyelvi, mind a zenei kommunikáció alapköve. Újszerűsége egyebek közt abban rejlik, hogy a nyelvi tartalom nélküli hangzó jelenségeket (állatok hangját, természeti és környezeti hangokat, valamint a rájuk néha meglepően hasonlító hangszerek hangját) használja fel a gyermekek személyiségének, különböző intelligenciaterületeinek fejlesztéséhez.

– A kisgyerekek egyszerű jelekké alakítják a hangok tulajdonságait, vagyis leírják azt, majd a hangjukkal „rajzolva” hangzó formává alakítják a vizuális jeleket – fejtette ki Antal-Lundström Ilona zenepedagógia-professzor szakembereknek tartott előadásában a Látható hangok elnevezésű zenei-esztétikai oktatási programjáról a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban.

A többi között elmondta lapunknak: amikor a gyerekek hangmegértését segítik a hangok jellé alakításának folyamatával, tulajdonképpen az írási-olvasási készségüket formálják. Ami alapja a későbbi szövegértési készségnek! A gyakorlatok témái a hangmagasság, a hang ereje és hossza, a hangok mozgása és ritmusa, valamint a hasonló és különböző hangok.

Az Antal-Lundström-fejlesztőprogram finomítja a kisgyermekek hallását, a zenei hangok észlelését, s ezen keresztül fejleszti beszédészlelésüket. A program része a hangok vizuális leképezése, a hangok ábrázolásának elsajátítása. A gyerekek megtanulnak képet kapcsolni a hangokhoz, és látható módon „elhelyezni” őket a papíron. Mind ezeket a képességeket hasznosítani tudják majd az iskolában is, például amikor olvasni, írni vagy kottázni tanulnak.

A professzor asszony arról is beszámolt, hogy a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának és Neveléstudományi Intézetének komplex kutatásához kapcsolódó fejlesztőprogram minden foglalkozásához külön feladatlapot dolgozott ki. A Svédországban már kipróbált módszer minden jel szerint hazánkban is széles körben működne.

Antal-Lundström Ilona zenetanári tevékenysége során, az 1980-as években, az Országos Pedagógiai Intézet tantervi kísérletében integrált esztétikai programot és zenei tantervet, illetve tankönyveket írt. A pedagógia doktoraként 1989-ben Svédországba költözött, ahol a Maelardalen Egyetem Viselkedés- és Társadalomtudományi Intézetében a pedagógia tárgy előadójaként és kutatójaként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. A Koppenhágai Királyi Zenei Konzervatórium a zenepedagógia professzora címmel ismerte el tudományos munkásságát. Könyveit több országban használják az egyetemi oktatásban, két évtized külföldi munka tapasztalatával tért haza.