A kápolnásnyéki Balassa temető múltja és jövője

A Balassa család 1672 óta volt birtokos Kápolnásnyéken. 679 hold jó földet tudtak magukénak. A család hamarosan megnyitott református temetőjébe más hitsorsos nemesi családok is temetkeztek. A család legismertebb sarja, Antal 1818. február 7-én született. Tanulmányait a kecskeméti és a pápai kollégiumokban kezdte. Jogi diplomát Pesten szerzett. A fiatal jogász előbb ügyvédbojtár, majd Fejér vármegye szolgabírája lett. A hivatali munka azonban nem volt ínyére való, hamarosan hazatért birtokára, gazdálkodó lett. A gazdaságot oly kiválóan igazította, hogy 1851-ben már a londoni világkiállításon is részt vehetett terményeivel. A kápolnásnyéki református egyház kurátora lett. Örököse nem lévén birtokát és egyéb vagyonát 1868. évi végrendeletében a pápai és a pesti református kollégiumokra hagyta. A községben tekintélyes összeggel szegényeket és árvákat támogató alapot hozott létre. A Balassa temetőben földelték el 1870-ben. A pápai és a pesti református kollégiumok 1871-ben koporsóját felemelték, és méltó síremléket állítottak neki a Gárdonyi utca és az Országút kereszteződésében, a középkori eredetű nyéki kápolna helyén. A református gyülekezetet is tekintélyes vagyonnal támogatta. A támogatás egyik feltétele volt, hogy az átadott másfél hektáros temetőt folyamatosan gondozzák.

A második világháborút követő politikai változások, ahol csak lehetett, gátolták a hitélet normális folytatását. Nem utolsósorban ennek következtében a lelkészek és a hívek is lassan elfelejtették, elhanyagolták kötelességüket. Az elmúlt több mint fél évszázadban a temető szemétlerakó hellyé változott. A síremlékeket felborogatták, összetörték, jó részét sírkövesek ellopták. A temető területe ma gazzal, bozóttal és bálványfákkal benőtt dzsungel. Ezen az áldatlan állapoton kívánt változtatni a református közösség, amikor is az elmúlt években, nehéz munkával hozzáláttak a temető megtisztításának.

Az élet folyása is a segítségükre sietett

Ez évben pályázati hirdetmény jelent meg, amelynek kiírásában – többek között – szerepel falusi történelmi emlékhelyek kialakításának támogatása is. Kiváló felismerés, hogy egy 17–19. századi bemutatható református nemesi temető mint falutörténeti emlékhely összekapcsolható a szomszédos Vörösmarty Mihály Emlékmúzeum látogatóival, esetleg közös programokkal is. Mindezek megvalósításához egy kiállító-­épületet is építtetni terveztek. Amikor kérésükkel felkeresték a járási építési hivatalt, akkor szembesültek a ténnyel, a területre nem kaphatnak építési engedélyt, mert az Véderdő besorolás alá esik. Történt ugyanis, hogy a nyéki önkormányzat 2016-ban megbízott egy arra hivatott céget, hogy készítse elő a község új helyi építési szabályzatát. Ebben a temetőt a Véderdő kategóriába sorolták. Igen ám, de ez a terület a földhivatalban használatból kivett temetőként, a nyéki református egyházközség tulajdona!

A tanulmányt készítő cég feladatának nem megfelelően járt el. Maguk is elismerték, hogy a helyszínen nem végeztek felmérést, műholdfelvételek alapján alkották szakvéleményüket. „Ki gépen száll fölébe, annak…” A gyülekezet lelkészét az egész folyamatról és annak eredményéről nem tájékoztatták. Kész tényekkel szembesült. Ezek után az egyházközség írásban kérte az önkormányzattól a Helyi építési szabályzat e pontjának módosítását, az eredeti állapot visszaállítását, mint téves információn alapuló döntését. Szóban kapott válaszban tekintélyes összeg befizetése ellenében módosítják a rendelet szóban forgó részét. Nem érthető, hogy egy mások felületessége alapján tévesen hozott döntés megváltoztatása érdekében miért kellene kvázi okmánybélyeget vásárolni. Az idő halad, a pályázati sakkóra ketyeg. Egy ilyen döntés – érzésünk szerint – nem igényel rendkívüli közgyűlést sem. A következő közgyűlésen az „egyebek” között is megszavazható. Kérem, tegyék meg!