Székesfehérvár a Dunántúlon a harmadik legjelentősebb garnizonnak számított

E követelménytől szabadulni akarva először az 1800-as évek elején épített a város kaszárnyát az itt tartózkodó császári-királyi egységek számára. A mai Kossuth Lajos utca keleti oldalán (nagyjából az Árpád-fürdő térségében) állt az épület. 1860 után két közös hadseregbeli ezredet – a 69. számú gyalogezredet és a 10. huszárezredet – szerveztek a városban, mely alakulatoknak szintén laktanyát kellett építeni.

Először a József főherceg nevét viselő lovasezred laktanyája épült fel 1892-ben, a Budai úton, a Lövölde és a Zrínyi utca közötti területen. Október 9-én maga a névadó, József főherceg leplezte le. A terveket Say Ferenc fehérvári építész készítette, a kivitelezést a szintén helybeli Rózsa Ferenc vállalta. A 25 épületből álló laktanya főbb épületei kétemeletesek voltak. Az épületegyüttes egy lovas osztály és az ezredparancsnokság befogadására volt alkalmas. Bármennyire is ezt az ezredet érezte a magáénak a fehérvári közönség, az alakulatot 1896-ban Nyíregyházára helyezték át, majd később Budapestre, a Kerepesi úti Ferenc József laktanyába. A laktanyában hosszú időre a német nyelvű ulánusok rendezkedtek be, majd 1912-ben megérkezett a 13. jászkun huszárezred, csupa magyar nyelvű katona, parancsnokuk Horthy István ezredes. Igaz, a 10-es huszárezred pótkerete is itt, Fehérváron működött – a huszárpótkeret laktanya 1901-ben épült fel a Lövölde és a Budai út találkozásánál, a volt vármegyei közkórház helyén.

Így aztán 1914. július végén a tábori ezred Markovits Kálmán alezredes parancsnoksága alatt Budapestről, a Józsefvárosi pályaudvarról indult a Szerémségbe, ott vonva magához a Fehérvárról a Száva-frontra utazó fehérvári pótkeret legénységét. Huszárjaink később északra kerültek, s a döntő csatában, Limanowánál (december 11-én) a lovaikról szintén leszállt 9-es és 13-as ezredbeli bajtársaikkal együtt kézitusában verték le az állásaikba betört ellenséget. A győzelem stratégiai jellegű volt, az orosz „gőzhenger” nemcsak leállt, hanem meg is semmisült.

Az 1860-ban Lombardiában alakult 69. császári és királyi gyalogezred számára épített laktanya 1903-ra készült el. A tervezést itt is Say Ferenc építészre bízták, a kivitelezést a Grünwald és Schiffer cég végezte. A Zrínyi utca keleti oldalán létrehozott gyalogsági kaszárnya 7 épületből állt: meghatározó volt az emeletes tiszti törzsépület, ahol az ezredparancsnokság nyert elhelyezést, a két, szintén emeletes legénységi épület, továbbá őrségház, kocsiszín és markotányos ház (kantin). 1903 őszén költözhetett be a laktanyába a gyalogezred törzse és egy zászlóalja. 1906-ban annyi változás történt, hogy az ezredparancsnokságot és két zászlóaljat Pécsre helyezték. Biztosan tudjuk, hogy 1914-ben csak a 4. tábori zászlóalj tartózkodott a városban, míg az ezredtörzs és az 1. és a 2. zászlóalj Pécsett szolgált, a 3. –tábori zászlóalj pedig a dalmáciai Castelnuovóban őrizte az adriai partvidéket.

1914. július 30-án, a mozgósítás idején ide, Fehérvárra érkezett be Pécsről az ezredtörzs és a két említett zászlóalj, amelyek a következő két napon indultak el Budapesten keresztül a Szerémségbe, a szerb frontra. Az átvezénylés szükségszerű volt, mert az ezred hadkiegészítő parancsnoksága városunkban működött, s az alakulatot itt kellett hadi állományra feltölteni. Az ezrednek hamarosan, szeptemberben már Galíciában kellett helytállnia a túlerőben lévő oroszokkal szemben. Helyi hír: 1915 májusában a főparancsnokság áthelyezte Pilsenbe a 69. „házi”, szeretett gyalogezredet, helyébe ide vezényelte – nyilván a megbízhatatlanság miatt – a cseh–morva legénységű 35. közös gyalogezredet – valójában az ezredtörzs és egy zászlóalj került ide. Meg kell említeni, hogy a Budai úton – a már említett objektumok mellett – e korszakban épült fel a katonai élelmezési raktár és a csapatkórház is. A gyalogsági laktanya és az élelmezési raktár közötti beépítetlen területen a világháború idején (1915-tel kezdődően) barakktábor húzódott, melynek helyén 1928 és 1930 között épült fel a Hadiárva Intézet tömbje.

Vessünk egy pillantást a honvédség elhelyezésére is. A Magyar Királyi Honvédség kérésére az 1880-as évek elején a város előbb megépítette a Zichy-liget északi oldalán a tiszti pavilont, az V. honvéd kerületi parancsnokság épületét, majd vele átellenben, a Malom utca sarkán a 17. honvéd gyalogezred laktanyáját. A helyi honvéd kerületi parancsnokság 1913-ban szűnt meg. A kor további jelentős katonai épülete volt még az 1850-es években épített Magyar Királyi Állami méntelep és az 1916-ban kiépített székesfehérvári légibázis.

Összegezve a laktanyák történetét, le lehet szögezni, hogy a városi elöljáróságnak megérte tetemes kölcsönöket felvenni a laktanyák építésére, mert az állam kártérítésként évenként jelentős bérleti díjat fizetett. A katonaságnak élelemmel, ruházattal való ellátása pedig jó bevételt biztosított a város polgárainak. 1910-ben a városban elhelyezett katonák száma közel 1800 fő volt, amely létszámmal a város a Dunántúlon a 3. legjelentősebb garnizonnak számított.