„Ő az Úrtól választott királyok egyike” – Szent István az egyik legnagyobb magyar uralkodó

A székesfehérvári Siklósi Gyula Várostörténeti Kuta­tó­központ igazgatójával, Kul­csár Mihály régésszel és két történész munkatársával, Teiszler Évával és Szabados Györggyel beszélgettünk Szent István ünnepe előtt, legendák és álomlátások szövegei fölött, a Megyeház téri Szent István-lovasszobor alatt.

– Az a kérdés, hogy a nagyság összemérhető-e – vetette fel Szabados György, amikor azt firtattuk: kimondható-e, hogy István volt a legnagyobb magyar uralkodó. – Jelen pillanatban István tényleg a magyar politikai élet viszonyítási alapja, de vajon Álmos és Árpád nélkül lehetett volna István? Nemcsak biológiailag, hanem politikailag is kérdezem. Egy szint fölött bajosan mérhető, de hogy az egyik legnagyobb István volt, az egészen biztos – vélekedett.

– A szentté avatása óta minden egyes korszak hozzá képest akarta meghatározni magát. Ez napjainkra is igaz – tette hozzá Teiszler Éva.

– Ne felejtsük el Géza nagyfejedelmet se, aki nélkül szintén nem tudott volna István az lenni, aki végül lett, hiszen azt a munkát, a keresztény magyar állam megszervezését, amit Szent István király teljesített be, Géza kezdte el. E folyamat egyik első lépése volt István – akkor még Vajk – házassága Gizella bajor hercegnővel 995-ben, amit Géza nagyfejedelem hozott tető alá. Ez a dinasztikus szál kötötte Magyarországot az európai keresztény monarchiák közösségéhez. Azt se felejtsük el, hogy Géza Fehérvárra temetkezett: a mai püspöki székesegyház helyén egykor álló Szent Péter- és Pál-templomban említik sírját – egészítette ki Kulcsár Mihály.

István nagyságát jelöli, hogy keresztény álomlátásokban is megjelent. Szabados György a Hartvik-legendából idézett. „Mivel pedig igen sok gondot okozott neki [ti. Gézának] a lázadók megzabolázása, a szentségtörő szokások lerontása, és hogy püspökségeket alapítson, hite szerint a szentegyház javára, egy éjjel csodálatos látomással vigasztalta meg az Úr, gyönyörű külsejű ifjat állított elébe, aki így szólt hozzá: »Béke veled, Krisztus választottja, megparancsolom, hogy szűnjenek meg gondjaid. Nem néked adatott meg véghez vinni, amit eszedben forgatsz, mert kezedet emberi vér szennyezi be. Tőled származik a születendő fiú, kire az Úr mindezek elrendezését az isteni gondviselés terveinek megfelelően rábízza. Ő az Úrtól választott királyoknak egyike lesz, a földi élet koronáját majd az örökkévalóval fogja felcserélni.«”

Nem mellékes, hogy István király eljövendő nagysága anyjának is megjelent álmában: Sarolthoz a Krisztusért vértanúságot szenvedő István protomártír szólt ekkor.

– Az, hogy uralkodók vagy jeles személyek nagyra hivatottságát megálmodják, évezredek óta jelen lévő motívum a mondákban: a perzsa Kürosz király születése, Ertuğrul és Oszmán története, álomlátás volt Buddha születésénél is – mutatott rá Szabados György. – Az első magyar nagyfejedelem, akinek a sztyeppi államiságot köszönhetjük, Álmos születését is egy jóslat előzte meg. Várandós édesanyja álmot látott. Ebben egy ölyv formájú madár kinyilatkoztatta, hogy méhéből folyam indul, de nem az ő földjén fog sokasodni: ez azért van, mert ágyékából dicsőséges királyok származnak – idézte fel a turulmondát. – István volt annyira jelentős személyiség, hogy ő is kapjon, immár egy keresztényi álomlátás-történetet – fogalmazott.

Kulcsár Mihály folytatta az álmok felsorolását, mégpedig II. Szilveszter pápa a magyar Szent Koronával kapcsolatos álmával.

„A kijelölt napon, melyen a már elkészített koronát a lengyelek fejedelmének kellett volna küldeni, illetve a megelőző éjszakán, a pápának látomásában megjelent Isten küldöttje, és ezt mondta: »Tudd meg, hogy a holnapi napon […] hozzád ismeretlen nemzet követei jönnek, akik tőled fejedelmüknek […] királyi koronát követelnek. A koronát hát, melyet csináltattál, fejedelmüknek, miként kérik, eljuttatni ne habozzál. Mert tudd meg, hogy ez néki a dicső királyi ranggal együtt élete érdemeiért jár.« […] E látomás rendje szerint a következő nap megszabott órájában Asrik püspök a pápához ért, a rárótt feladatot bölcsen ellátva, a szent fejedelem viselt dolgait rendben előadva kérte az apostoli széktől az említett kitüntetéseket; kimutatta, hogy méltó ilyen tisztességre s méltóságra, mert Isten segítségével meghódított több nemzetet, s hatalma által sok hitetlent az Úrhoz térített. Ezek hallatára nagyon megörült a római főpap, mindent megadott jóságosan, ahogy kérték. Azonfelül keresztet küldetett a királynak, mintegy az apostolság jeleként, így szólván: »Én apostoli vagyok, ő viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus annyi népet térített meg általa. Ezért rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem őt oktatja, az egyházaknak s népeiknek mindkét törvény alapján történő igazgatását.« Elnyervén hát mindent, amit kért, Asrik püspök vígan tért vissza hazájába, magával vitt mindent, amiért a vállalt utat végigjárta” – olvasható ez is a Hartvik-féle Szent István-legendában. Könyves Kálmán uralkodásának ideje ez, amikor is István király kultusza tovább erősödött.

– Hartvik püspök művéről lehet azt mondani, hogy antigregoriánus múltértelmezést adott, mert ekkor már a pápa növekvő világi hatalmát ideológiai alapon kellett visszaverni. Ha ezt le is hántjuk róla, akkor is ott marad a történet alapja, hogy ekkor már, 1083. augusztus 20-ától kezdve István szent volt. Itt jegyzem meg, hogy Szent Istvánnak augusztusban két jeles napja torlódott egymásra, hiszen 1038. augusztus 15-én – Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén – hunyt el (imádkozott érte, hogy ezen a napon halhasson meg) –, és 1083. augusztus 20-án avatták szentté – mondta Szabados György.

Teiszler Éva az 1192 utánra keltezett Szent László-legendából idézett Istvánnak és fiának, Imrének a Szűz Mária-bazilikában történő szentté avatásáról. „Mikor Istennek e választott szolgája [ti. László] azon gondolkodott, hogy minden erejével Istennek tetszőt cselekedjen, mennyei sugallatra elsősorban az ötlött eszébe, hogy a szentek testét […] ne engedje tovább a porban feküdni. Imigyen a pápa parancsát kieszközölve felemeltette a szent testeket: mármint Boldog István királyét, aki elsőnek mutatta meg az örök üdvösség útját a magyaroknak; fiáét, Szent Imréét, ki a király egyetlen fia volt…”

– Végezetül a szentté avatások helyszínéről essék szó. Mi volt a székesfehérvári Szűz Mária-bazilika állami-szakrális jelentősége? 1000–1527 között, Szent Istvántól kezdve I. Ferdinándig, minden magyar király koronázótemploma. Szent Imrétől (†1031) kezdve dinasztikus temetkezési hely. 1083-tól kezdve dinasztikus szentté avató hely – összegzett Szabados György.