Többet is ér, mint az orosz kölni

Gondterhelt időket élünk, ám a legnagyobb keresztény ünnep közeleg, húsvétkor Jézus Krisztus feltámadását ünnepli a keresztény világ. Lehetünk vidámak?

– Persze! Az embernek az Isten sose parancsolta, hogy keseregjen, szomorkodjon, hacsak nem a bűnei miatt. Ez pedig szigorúan összefügg a nagyböjti időszakkal, a húsvéti előkészületekkel, a nagyböjt liturgikus színe a lila, a bűnbánat jele. Aztán: a vidámság hozzátartozik az élethez! Nem vagyunk keserűek, nem vagyunk olyanfajta emberek, akik állandóan csak panaszkodnak, sőt, az ellenkezője a parancs: az életünk bármiféle nehézséget is hoz magával, arra van válasz Jézus Krisztusban, mert megváltott bennünket! Van Remény. Van Feltámadás! Nem az a lényeg, ami itt történik, ez – a földi élet – arra szolgál, hogy az üdvösséget kimunkáljuk a magunk számára majd odaát.

Ha már vidámság! Locsolkodik?

– Mióta pap vagyok, ezt úgy szoktam megoldani, hogy húsvét másnapján szentelt vizet használok a szentmise után, és azt mondom hozzá, hogy itt a locsolás, talán ér annyit – szoktam elsütni poénként –, mint a Krasznaja Moszkva, az egy régi orosz kölni, rettentő. Volt már, aki hozta is a piros tojást. Ma is, miután most szentelt víz nincs a templomban – nem lehet –, gyakran alkalmazom, hogy a mise végén meghintem a híveket szentelt vízzel, mert azt lehet. A víz egyfajta áldást jelent.

Mondják, kihalóban a locsolkodás szokása.

– Nem hiszem, hogy kihal, mert vigyáznak erre. Úgy érzem, a néphagyományokat, az identitás megőrzésének formáit az embereknek ápolni kell, éppen azért is, mert a nagy kultúra ennek ellene működik.

Mit ért a nagy kultúra alatt?

– A nyugati, civilizált… A megmondó stílusú emberek kultúráját, akik irányítják a közvéleményt, a nagybanit.

Mit lát, itt a faluban mennyire készülnek a húsvétra?

– Sajnos, és a mai világnak egyfajta átka ez, hogy még a föltámadási körmenet is kiüresedett, ugyan most, a járványhelyzet miatt nem lesz nálunk sem. Már annyira közömbösek az emberek, hogy már nem nagyon érdekli őket a vallás sem. Kevesen járnak a templomba, most a vírus is oka ennek, de egyébként is, a cecei templomot teli még nem láttam, csak egy-egy olyan esküvőn, amelyen a faluból való menyasszony és vőlegény házasodott össze. Azonkívül sajnos nem nagyon. Persze mindannyiukért imádkozom.

Fájdalmas a hiányos templom képe?

– Nekem szomorú, de nekem az a feladatom, hogy tegyem a dolgomat. Az egyik idézet úgy szól a Bibliából, hogy hirdessétek az igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Nekem az a dolgom, amiért itt vagyok, azt tennem kell, a lehető legjobb tudásom szerint, a leghitelesebb módon. Amit hirdetek, azt kell élnem, mert különben nem sokat ér a szavam. Számomra az alaptételek a vallásunk erkölcsi tételei, a támpontok megvannak arról, hogy mi a jó, mi a rossz. Ennek ellenére, még keresztényként, még papként sem mindig tudom helyesen eldönteni, hogy merre kéne most menni, mert nem olyan világos, nem olyan egyértelmű.

És akkor mi segít?

– Imádkozni szoktunk. Szentlélek, van olyan, legalábbis hiszünk benne, hogy van. Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság. Jézus elment, keresztre feszítettük a bűneinkkel. Teljesítette küldetését, és elment, de elküldte maga helyet a Szentléleket, aki azóta is benne van az egyházban. Itt van velünk. Nem véletlen, az egyház, bár elég sok ellensége volt a történelem folyamán, ma is, kétezer év óta is áll, és fog is, Jézus megígérte: veletek maradok mindennap a világ végezetéig. Ezért mondtam, hogy a Szentlélekhez folyamodunk, mert az ember valóban nem igazodik el a világ minden gondján-baján, nem mindig tudja, mikor dönt helyesen. A keresztény embernek az életstílusa Krisztus követése, életcélja az üdvösség kell legyen. Lélek szerint élünk, a lelkünket próbáljuk úgy táplálni itt a földön, hogy a földi életünk is megfeleljen annak, ami bejuttat bennünket majd Isten országába. A földi életünk elmúlik, véges, ezért nem érdemes mindent erre rátenni. Ami az itteni életből való eltávozásunk után vár ránk, az örökké tart. Ez a hitünk egyik alapja, Jézus erről nagyon sokat beszél: mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Ezért ne gyűjtsetek magatoknak kincseket itt a földön, amit tolvaj elrabol, rozsda megmar, hanem olyan kincseket gyűjtsetek, ami megmarad az örök életre. Azt az utat kell mindig keresni, ami közelebb visz őhozzá, azt az utat kell keresni, ami az én számomra az őáltala kijelölt út. Azt kell beteljesítenem az életben, amit ő elgondolt felőlem. Minden embert valamilyen céllal, okkal hívott létbe, létre. Minden embernek konkrét feladatot ad az ő elgondolása szerint az ő tervének a megvalósításához. Hiszen a világot valamikor megalkotta, és az valahová halad: a beteljesedés felé. Ha az Isten szerint dolgozunk, akkor abban a munkában veszünk részt, amit az Isten nekünk szánt.