Tisza Kálmán Magyarországon eddig leghosszabb ideig, 15 éven keresztül volt miniszterelnök

Politikai pályája akkor teljesedik ki, amikor nagybátyja, gróf Teleki László, a baloldali Határozati Párt vezére halála után a párt vezetője lesz. Ezen időszakban fogalmazta meg pártja Deák Ferenc közjogával szemben ellenalkotmányát, az ország függetlenségét hangsúlyozó „Bihari pontokat”.

Később feladta addigi ellenzéki programját, a pártérdekek fölé emelkedett, „szögre akasztotta a Bihari pontokat”, s egyesülve a Deák-párttal megalakította a Szabadelvű Pártot. Ennek a többségi pártnak lett a „generálisa”. Miniszterelnöki hivatala idején túl egészen haláláig, mely 72 éves korában, 1902-ben következett be. A „Bihari pontok” köpönyegforgatása miatt népszerűtlensége a politikai elit körében országos méretű lett. Kossuth Lajos így nyilatkozott: „Deák kompromittálta a jelent, Tisza pedig a jövőt.” De mit mond erről Tisza Kálmán 1885-ben elmondott egyik beszédében? „Tiltakozni akarok azon felszólalás ellen, hogy a politikai nézetváltozás minden esetben az erkölcsiségnek hanyatlását mutatná. Tudom én azt, hogy ezelőtt 10 esztendővel mit mondtam, tudom azt is, hogy azóta mit tettem. Elvállaltam mindenkiért a felelősséget Isten és ember előtt, mert lelkem azt súgja, hogy ha másképpen tettem volna, maradhattam volna a következetes Tisza Kálmán, de lettem volna rossz hazafi.”

Demokratikus alaptermészet

Tisza Kálmán amikor 1875. október 4-én elfoglalja a miniszterelnöki bársonyszéket, a kiegyezés válságba jut. Ezt a pénzügyi válság is sietteti. 1877-ben a kiegyezés gazdasági jellegű megállapodásait nagy küzdelmek után meg tudta újítani. Elérte azt is, hogy az Osztrák Nemzeti Bank Osztrák–Magyar Bankká alakult át.Demokratikus alaptermészetű ember volt. Az antifeudális vonást, míg ellenzékben volt a kormánypárt, s mikor maga lett miniszterelnök, az ellenzék és sajnos az utókor sem vette észre Tisza Kálmánban. Megveti a cím- és rangkórságot. A grófi címet is elhárítja magától.

Az országgyűlés méltó épülete

Miniszterelnöksége ideje alatt gyakran visszatérő jelenség volt az állampénztár hiánya és az azzal szemben folytatott harc. Kortársai közül sokan rideg, takarékos embernek tartották, s mégis súlyos milliókat szavaztat meg az új Országház költségeire. Így szól 1883. május 1-jén a képviselőházban: „Minden országnak van egy fenntartó eszméje. Magyarországon mindenek felett az alkotmányhoz való hű ragaszkodás hűsége és az azért való rajongás tartotta fenn. Ez az eszme, amelyet jobban kifejezni nem lehet, mint az országgyűlés két háza számára épített monumentális épülettel.”

Korának azon kivételei közé tartozott, akire még a gyanú árnyéka sem vetődött, hogy befolyását, hatalmát egyéni érdekei érvényesítésére használta ki. A korszakról fennmaradt képet, melyet Mikszáth és Jókai művei is érzékeltetnek, az ellentétes vonások jellemzik. Egyrészt gyorsuló gazdasági fellendülés és társadalmi modernizáció, másrészt a közéletet eluraló elvtelenség, a korrupció és a kiábrándultság.

Ellentétek, kivándorlók és bevándorlók

A kapitalizmus térhódítása a társadalomban ellentmondásokat szült. A kis- és középbirtokos nemesség évtizedről évtizedre egyre jobban szegényedett, nem tudott és nem akart a szabad versenyes munka világába beilleszkedni. Ezt a réteget a 80-as évektől nevezik dzsentrinek. A dzsentri-világfelfogás alkotóelemei a konzervativizmus a politikában, agrárizmus a gazdasági, gavallérosság és exkluzivitás a társadalmi életben. A dzsentri a vármegyeházára vonult vissza. A közigazgatásban a törvényhatósági irányításban vállaltak szerepet. A maga életideálját a kicsi, de biztosított jövedelmű tisztviselői állásban látta. Az állam egykori oszlopából így lett az állam kitartottja.

A volt jobbágyság utódai helyzetét ebben a korban egyrészt az uralkodó szabadelvűség, másrészt a dzsentrigondolkodás határozta meg. Az agrárlakosság többségét az úgynevezett törpebirtokosok adják, akiknek anyagi és kulturális felemelkedésre nem volt lehetőségük, legfeljebb a puszta életre a napszámosi munka mellékes végzése mellett. A parasztbirtokokon rejtett hitbizományi rendszer (felosztási korlát) fejlődött ki az „egyke” által. Évről évre nőtt a földtelenek és nincstelenek száma. Az agrárviszonyok rosszabbodásával a magyar lakosság mind nagyobb tömegekben vándorolt ki Amerikába.

Ugyanakkor a reformkor nyomán kialakult liberális politikai-társadalmi felfogás légkörében a gazdasági fejlődés, a kínálkozó jobb megélhetés reményében tömegesen érkeztek szegény körülmények között élő zsidó bevándorlók Galíciából és az Orosz Birodalom területéről. A zsidó lakosok a kiegyezési törvények alapján polgári és politikai jogok tekintetében egyenjogúságot élveztek. A hazai lakosság által nem kedvelt és szabadon hagyott gazdasági pozíciókban helyezkedtek el, így a kereskedelemben a tudást és a bátor vállalkozószellemet igénylő tőkés vállalkozásokban, hitelszervezetekben. A korábbi századoktól a zsidóság a meglevő kereskedelmi és pénzügyi tapasztalatai miatt szinte kiválasztódott erre a szerepre. Világviszonylatban is egyedüli jelenségként Magyarországon megszületett a neológ zsidó vallás. Az istentiszteleteiket részben magyar nyelven tartották, ami jelezte és elősegítette asszimilációs szándékukat.

A társadalomban ily módon bekövetkezett változásokra a kormánynak nem volt ellenvetése, de a közvélemény egy része nehezményezte. 1883. október 6-án megalakult az Országos Antiszemita Párt Istóczy Győző Vas megyei szolgabíró vezetésével, és az 1884. évi választásokon 17 híve bejutott a képviselőházba. Tisza Kálmán 1882. október 11-én hűen szabadelvűségéhez az antiszemita megnyilvánulásra a parlamentben ezt mondja: „Ez rossz szellem, a középkori vad, műveletlen, durva korszak szelleme, és ezt a szellemet, azt hiszem, sem a Házban, sem a hazában meghonosítani nem fogják.”

Gazdasági felzárkózás

Az ország megkezdte a gazdasági felzárkózást, jelentős exporttal rendelkező agrár-ipari országgá fejlődött. A modern iparosodás vezető ágazata az élelmiszeripar lett. Budapest az 1890-es évekig a világ legnagyobb malomipari központja volt. Ebben az időben rakták le a húsfeldolgozás alapjait is többek között olyan üzemek, mint a Hertz és Pick szalámigyárak. A magyar kormány kiemelt célként kezelte, hogy Budapest Béccsel egyenlő nagyvárossá fejlődjék. Itt működött a nagyipari vállalatok több mint 30 százaléka. Sajnos a korra jellemző haszonelvűség következménye, hogy a fővárosban a rendelkezésre álló tereket beépítik, így például a Nagykörút és a mögötte elterülő épületek közt nem marad zöld sziget, amely Budapestnek alig jóvátehető hiánya.

Nagy leleplezések

Az ország ekkor tanulta meg, hogy mi az a szenzáció, és hogy a sajtó igazi nagyhatalom. Hihetetlen gyorsan nagymértékben megnőtt a sajtókiadványok mennyisége. A hírlapokban egyre szélsőségesebb vélemények jelentek meg. Napirenden voltak a sajtó hasábjain a panamázásról szóló híradások, politikai és gazdasági visszaéléseket tartalmazó leleplezések. Az 1878. augusztus 24-i Koronatanács jegyzőkönyve szerint Ferenc József császár és király ezt mondja: „Az osztrák tartományokban a hazafias érzelmek örvendetes fellendülése észlelhető. Viszont Magyarországon szembe kell szállni a közvélemény bizonyos irányával, s a sajtóbeli agitációnak határt kell szabni. Magyarországon a hatóságok a legrészletesebb katonai közlések ellen sem lépnek fel.” A magyar lapok ugyanis a boszniai, hercegovinai katonai megszállás előkészületeit kiszivárogtatták. Tisza Kálmán miniszterelnök válaszában kijelenti: neki nem áll törvényes eszköz rendelkezésére ezen visszaélések megszüntetésére. Andrássy Gyu­la külügyminiszter úgy véli: „Talán a kormány szólítsa fel a lapokat, hogy hazafias tekintetekből tanúsítsanak tartózkodó magatartást.” A sza­badelvű kormányzás a kapitalizmus pártolásával elhanyagolta a mezőgazdaság és ipar munkás­osztályainak kiképzését és a polgári osztály kialakítását, mely osztály a polgári életformán keresztül megfelelő nemzeti politikát alakíthatott volna ki. Tisza pártabszolutizmust épített ki a vármegyék fölé is. A főispán útján gondoskodtak, hogy a vármegye működése ugyanolyan szellemben folyjék, mint a központban a parlamentben. Az ősi vármegyét nem töltötte meg a kormány szociálpolitikai tartalommal.

Öntudatosodó nemzetiségek

A nemzetiségek ekkoriban értek el az öntudatosodásnak azon fokára, hogy helyzetüket már nem kisebbségvédelmi rendelkezésekkel akarták javítani, hanem azon túl önálló hatalmat követeltek bizonyos területeken. Tisza Kálmánnak az volt a meggyőződése, hogy a magyar nemzet jövője biztos alapokon nyugszik, ha magyar többségű parlamentje van. Úgy gondolta, ami nem kérdés az országgyűlésen, az nem kérdés a közéletben sem. A politika uralása a közéletben vallási közönyt terjesztett, legfőképp az értelmiség körében. Gyulai Pál és köre kiemelkedő személyiségként válik a nemzet lelkiismeretévé. Ostorozza a nemzeti bűnöket: a „szenvedélyes pártosságot, mely nem elvek melletti küzdelmekből folyt”, az „eszme nélküli polémiát, mi az irodalom megalázása”, a „nemzeti hiúság tömjénezését az ízlés és tudomány rovására”. Ő az, aki a hírlapoktól irányított közvéleménnyel szemben a szellemi szabadság követelményét fenntartja. Az íróknak, újságíróknak Európa szintéziséről azt üzeni: „Igyekezzünk a sajátosságnak általános érdeket adni, s a nemzetit összhangzásba hozni az emberivel, az eszmék világában, az érzések erejével az ízlés sugalmai szerint.”

Tisza Kálmán nagy politikai taktikus múltjához méltóan a honosítási törvényjavaslat tárgyalásánál mondott le, amely szerint aki 10 éven át külföldön lakik, elveszti állampolgárságát. A közvélemény Kossuth Lajos számára kivételt kért, melyet Tisza Kálmán nem tudott a királytól kieszközölni, és így látszólag nemzeti érdek miatt mondott le, de valójában a közhangulat késztette erre a lépésre. Népszerűségben vesztes, de az ország anyagi fejlődésben győztes lett. Jókai Mór felesége, Laborfalvi Róza halálakor írta: „Elalvás előtt szoktam imádkozni. Magamnak nem kérek semmit Istentől. Csupán azt kérem, hogy őrizze meg minden rossz­tul azokat, kiket szeretek. Tisza Kálmánt egy napra sem felejtem ki soha. Nem azért, mert nagy ember, hanem mert legjobb barátom.” Hétköznapi emberrel szemben ily gyűlölet és szeretet egyszerre ritkán nyilvánul meg.