A bakonyi és a vértesi sárkány – Az ember mindig magyarázatokat keres és gyárt a földrengésekre

„Büszke Poszeidont, a nagy istent zengem e dalban, / föld rendítőjét meg a meddő tengeri árét, / őt, akié az egész tenger, s Helikón, s a nagy Aigai. / Földrázó, kettős tisztet kaptál te az égtől, / hogy lovakat szelidíts és hogy megmentsd a hajókat. / Üdvözlégy, boldog, földtartó, kékhaju isten, / légy a hajósoknak jószívű megsegítője.” (Homéroszi himnuszok, fordította Devecseri Gábor). Az ókori Indiában úgy tartották, hogy a lapos Föld egy óriáskígyó, egy teknős és négy elefánt hátán fekszik. Ha valamelyik elefánt elfáradt, kicsit megrázkódott: ebből mindig földrengés kerekedett.

A Magyar Néprajz könyvsorozat hetedik kötetének a világképpel foglalkozó részében olvashatók szerint: „A lapos, korong alakú Föld és a rá buraszerűen boruló égbolt elképzelése szintén egyetemes sajátsága – bizonyos szinten – különböző népek világképének. [...] Szintén egyöntetű, a magyar nyelvterület egészén elterjedt hiedelem szerint a Földet állatok tartják a hátukon. [...] nagy hal, cethal, bivaly, ökör, medve, illetve két vagy négy bivaly vagy ökör. [...] A Földet tartó állatokkal függ össze a földrengés eredetének magyarázata: a cethal egyik oldaláról a másikra fordul vagy megmozdul a vízben; az ökörre, bivalyra légy vagy dongó száll, ezért farkával odacsap. Ez hét- vagy kilenc­évenként ismétlődhet.”

Gombos Péter és Németh Csenge Rózsa 2019-ben az Anyanyelvi Kultúraközvetítés című folyóiratban megjelent Sárkánykép a magyar népmesekincsben című tanulmányban egy helyen arról értekezik, hogy Székelyföldön sárkánynak hívták a nagy viharok esőfüggönyeit, sőt az égzengést, a jégesőt, a forgószelet, az aszályt és a földrengést, s minden ijesztő természeti jelenséget a sárkány cselekedetének tartottak.

A 81-es út mentén fekvő Bakonysárkány község megyénk közvetlen szomszédságában fekszik. (A földrengések bizony nem ismerik a megyehatárokat, s az elmúlt időszakban megtapasztalhattuk, az országhatárokat sem.)

„Bakonysárkány Fejér megyével érintkezve, Komárom-Esztergom megye déli határán, a Bakony és a Vértes hegység, valamint a Móri-árok lankáin terül el csodálatos erdőségekkel körülvéve.” Előbbi a település honlapján olvasható, egy Bakonysárkányról szóló mese társaságában, amely mesét 1998 januárjában írtak volt le, s amelyet Bognár Ágoston (1934–2013) egykori bányász, a föld gyomrának ismerője mondott el egy pincében, borok mellett. Bognár Ágoston – akit Csókakőn mindenki csak Guszti bácsizott – a csókakői Szent Donát Borrend alapító tagja volt.

„A falut [Bakonysárkányt] hősi események tanújeleként az őseink Sárkánynak hívták, ám a környékbeli településeken azt tartották, hogy a »Bakonysárkány« mint szörnyűséges, rettenetes lény feje, maga a Sárkány nevű település alatt, a föld fogságában van lekötözve. A sárkány teste maga a Bakony. [...] A másik sárkány a »Vértessárkány«, aminek teste a Fehérvárra menő hadiútról jól láthatóan kiemelkedik balra az útról, Fehérvár felé. A feje a csókakői Várhegy, amit a várral kötöztek meg. A régiek szerint a két sárkány állandóan viaskodott egymással, emiatt állandóan földrengés volt a két hegy között, ami jelentős veszélyt jelentett a fontos út mentén lévő településeknek, és utazóknak, vándoroknak.”

A mesélő kitért arra is, hogy egy király egyszer elhatározta, megkötözi a két sárkányt: legyen az út biztonságos! Ebből lett mindenféle hajcihő, amit most nem részleteznénk, legyen elég annyi, hogy a mesélő nézete szerint a sárkány tüze táplálja a csókakői borokat, azért olyan tüzesek, s még annyi, hogy végül is elnyugodtak a fenevadak. „Azóta, az út és annak környéke biztonságos, és a két sárkány örök álmát alussza békésen. Ám »Bakonysárkány« néha megébred az öregek szerint. […] ha a mocsár nagyon bűzölög és bugyborékol, akkor az földrengést jelent, mert »Bakonysárkány« megmozdul, próbál szabadulni az évszázadok óta tartó rabságából, lekötözöttségéből.”

Megyénk tágabb környezetéből a krónikák az 1763-as komáromi földrengést őrzik, amely 6,3 erősségű volt. Abban odalett Komárom városának harmada. Hatvannál is több életet követelt a katasztrófa. Fejérben az 1810-es móri földrengés volt roppant jelentékeny. Ez 5,4-es erősségű volt, súlyos károkat okozott sok helyütt: Móron át Csákberényen és Bodajkon keresztül számos helyen. Három halálos áldozatot említenek a krónikák.

Bizonyára sokan emlékeznek még az 1985. augusztus 15-i napra, amikor is a Veszprém megyei Berhidán mértek – mai tudásunk szerint – 4,9-es erősségű földrengést. A másnapi Fejér Megyei Hírlap is beszámolt róla: „Csütörtökön kisebb erejű földrengés volt a Dunántúlon. A földrengésjelző obszervatórium kora délutáni első összesítései szerint a nap folyamán 25 rezgést észleltek. […] az epicentrum Veszprém megyében, Berhida környékén húzódott, és itt a rengés erőssége a Richter-skálán elérte az ötös fokozatot. […] Székesfehérváron a Fürst Sándor utca egyik lakóházának tűzfala ledőlt, és több épület kéménye megrongálódott. Fülén a földrengés következtében leszakadt a templom teteje, és Polgárdi egyik temploma is kisebb mértékben megrongálódott.”

https://www.feol.hu/cimlapon/foldrenges-volt-fejer-megyeben-1142262/2011. január 29-én, egy szombati este Oroszlány magasságában volt nagyobb földrengés: 4,7 erősségű volt. Pázmándtól Székesfehérváron át Gárdonyig és tovább is mozgott a föld. Lapunk nyomtatott kiadása hétfőn, 2011. január 31-én számolhatott be az eseményről. „Kisebb földrengés okozott riadalmat szombat este a megyében. A földmozgás epicentruma Oroszlányban volt, de a Dunántúlon, Fejér megyében több helyen lehetett érezni a mozgást. […] Sokan kiszaladtak a házak elé az ijedtségtől, főként a panelépületekben volt nagyobb a riadalom.”

2020 végén és az idei év elején a horvátországi földrengések hatását éreztük a Dunántúlon is.