Haláláig nem bocsátotta meg apja megölését a grófnő

Címkék#Batthyány Ilona #Beniczky Gábor #Ferencz József #grófnő

Horváth Mihálytól tanulta a történelmet, Erkel Ferenc zongora órákat adott neki. Nyolcvan évesen még úgy járta a csárdást, hogy megfájdult táncpartnere dereka.

Hajdú Marianna

Forrás: Wikipedia

Gróf németújvári Batthyány Ilona 1842. Július 1-én született Ikerváron, a Polgárdiban és Szabadbattyánon is birtokokkal rendelkező néhai magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos és gróf Zichy Antónia második gyermekeként.
Apja kivégzése után anyjával és testvéreivel Franciaországba és Svájcba költöztek. Később hazatértek Magyarországra, de az osztrák hatóságok elkobozták ikervári birtokukat és a kastélyt.
Fiatalon ment férjhez gróf Keglevich Béla országgyűlési képviselőhöz. Házasságukból egy fiúgyermek, Keglevich Béla született. Mivel a házasságuk nem volt boldog, rövid időn belül Ilona és férje már külön élt egymástól.
1879 júliusában Kolozsváron Ilona elvált első férjétől, hogy egy hónappal később Beniczky Gábor cinkotai földbirtokoshoz – első férje unokaöccséhez – mehessen feleségül. Az esküvőt 1879. augusztus 14-én tartották. Beniczky Gábor és Batthyány Ilona lánygyermeke, Lea Valentina született, de nem élte meg a felnőttkor, 3 évesen hashártyalobban meghalt. Második férje, Beniczky Gábor 1894-ben öngyilkos lett.

A Magyar Hírlap 1938-ban megjelent számában idéz fel a cikk írója egy a grófnővel folytatott korábbi beszélgetést, amiből kitűnik a grófnő magyaros habitusa is:

Ismertem Széchenyi Istvánt. Keresztapám volt és kevéssel halála idejéig érintkezésben voltunk vele. Ismertem Deák Ferencet. Sokat járt anyám házához az évek folyamán. Régifajta táblabíró volt a javából. Ismertem Jókai Mórt. Csöndes, becsületes poétalélek. Horváth Mihályól tanultam a magyar történelmet. Erkel Ferenc tanított zongorázni. Mellesleg átnézte és megbírálla a magyar nótákat, amiket fiatalkoromban komponáltam. Énekmesterem Hollósy Kornélia volt, a Nemzeti Színház hírneves művésznője abban az időben, amikor olt dalműveket is adtak elő . . . Azokon felül, akiket megneveztem, ismertem még egynéhány más híres embert, aki szeretett volna velem megismerkedni. De nem kértem belőlük, mert. . . nagyon is “jól” ismertem őket...

Batthyány Ilona egész életében ápolta apja emlékét és a szabadságharc szellemiségét. A Beniczky-örökségből megszerzett cinkotai birtokon élt visszavonultan 1929-ben bekövetkezett haláláig. Az életében erős Habsburg-ellenes érzelmeket táplált, és többször nyilvánosan is hangot adott ennek, mint mikor egy alkalommal Ferencz József császár vizet kért tőle:

Egy időben kereste az alkalmat, hogy szóba állhasson velem. Midőn egyszer Gödöllőn üdült, erre mifelénk lovagolt a birtokomon keresztül. Itt, a házam közelében megállította lovát és beküldte szárnysegédét: – őfelsége vizet kér. – Ott a kút... itasson – feleltem neki, mintha úgy értettem volna, hogy gazdájának szomjas a lova... Később aztán Erzsébet elküldte hozzám udvarhölgyét, Ferenczy Idát, azzal az üzenettel, hogy térden állva szeretne tőlem bocsánatot kérni azért a borzasztóságért, ami az apámmal történt annakidején... Nagyon meg vagyok hatva úrnője kedvességétől – volt a válaszom –, de nem kérek a látogatásából. Én a mai világ nagyurai és nagyasszonyai számára meghaltam . . .

Az egyetlen Habsburgok, akikkel a grófnő hajlandó volt találkozni, Izabella főhercegnő és férje Albert herceg voltak. Egy alkalommal otthonában látogatták meg az idős asszonyt:

A szomszéd szobában valaki (…)tüzes csárdást játszott a zongorán. Való igaz (...), hogy az akkor már nyolcvan éves grófnő a magyar nóta hallatára hirtelen megfiatalodott. Felugrott, táncra kérte a főherceget és vagy fél órán át úgy megforgatta, hogy fiatalember és kitartó táncos létére is – saját bevallása szerint – elállt a lélegzete és már a dereka is megfájdult. A nyolcvanéves grófnő frissen és jókedvvel addig táncolt, amíg el nem fáradt – a zongorajátékos is. Akkor aztán Batthyány Ilona nagyot ütött a főherceg vállára és így szólt hozzá: – Derék magyar ember! Kitűnően járja a csárdást. Kár, hogy maga habsburgi.

Végrendeletében eredetileg iratokat és Batthyány-ereklyéket adományozott volna a Magyar Nemzeti Múzeumnak, de miután megtudta, hogy Ferenc József ereklyéi feltűnő helyen vannak kiállítva, megváltoztatta a végakaratát.