2023.09.10. 14:00
Halála előtt öt évvel a fehérvári vasútállomáson kávézott a magyarok imádott királynéja
Fotó: Imagno
Erzsébet királyné tragikus halála szívszorító esemény volt, amely még ma is mélyen érint bennünket. 1898. szeptember 9-én Erzsébet királyné Genfbe utazott, annak ellenére, hogy kísérete nem tartotta kellően biztonságosnak és előkészítettnek az ottani látogatást. Másnap, a kis számú kíséretének vele maradt tagjával, Sztáray Irmával, a Beau Rivage Szállóból a Genfi-tó partján húzódó sétányon sietett a hajóállomásra. Az olasz anarchista, Luigi Lucheni, aki eredetileg az orléans-i herceget célozta meg, de a váratlanul távozott, Erzsébet királynét választotta áldozatul. Fellökte, majd egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta.
A merénylet után Erzsébet királynét a járókelők felsegítették, és tovább sétáltak a hajóhoz. Azonban a fedélzeten rosszul lett, és a kísérői csak akkor vették észre sebesülését, amikor a fűzőjét meglazították. A királyné utolsó mondata magyarul hangzott el, amikor udvarhölgyéhez fordult és kérdezte: "Mi történik velem?" A kapitány Sztáray kérésére visszatért a kikötőbe, ahonnan hordágyon szállították az eszméletét vesztett királynét korábbi szállodai lakosztályába. Az ellátására kirendelt orvosok már csak a halál beállt tudták megállapítani.
Bár Erzsébet királyné valószínűleg sosem járt hivatalosan Fejér vármegyében, de egy különleges pillanat örökre összekötötte őt a várossal. majdnem napra pontosan halála előtt öt évvel, 1893. szeptember 21-én Velencéből vonattal Gödöllőre tartott, amikor a királynő vonata rövid időre Székesfehérváron állomásozott.
Amíg az ismételt indulásra vártak a királynő megkávézott, az állomásra érkező fogadóbizottság tagjai gyümölcsökkel és teasüteménnyel kedveskedtek neki. Bár a lefüggönyözött ablakok miatt senki sem láthatta, ez a rövid megállás képes volt felbolygatni az egész várost.
Ami nem csoda, hiszen Sissi könnyen megnyerte a magyarok szeretetét és hűségét. Ő maga is megértette, megszerette a magyar nyelvet és kultúrát, és a történelem során egyedülálló módon szoros köteléket teremtett a magyarokkal.
A Székesfehérvár és Vidéke újság tizenkét évvel tragikus halála utáni megemlékezése szavakba önti azt az érzést, amit a magyarok éreztek a királyné elvesztésekor:
Méltatlanul kiontott vére milliók könnyet sajtolta ki. Összezuhant a monarchia minden lakója, de akinek a legtöbb okuk volt a fájdalomra, azok mi voltunk, mélyen sújtott magyarok. Mert hogy mi volt ő nemzetünknek azt híven fogja feljegyezni nemcsak a történelem, hanem szájról-szájra, nemzedékről-nemzedékre fogja átadni utód az utódnak.
Ma, 125 éve Erzsébet királyné halála után is méltóképpen őrizzük emlékét.
