2010.09.14. 02:29
Nagyon fontos ebéd
Laudációra kért fel ismét kedves nyugdíjas barátom, nyugalmazott jegyző: mutassam be harmadik verseskötetét is.
Dolgozom könyékig a számítógép előtt a szöveggel - itt nem igazán illik mellébeszélni. Éppen megy a gondolat, élnek már a mondatok, amikor csörög a telefon. Meghívnának egy ebédre, tudják, hogy szeretem a vadpörköltet, hát a kedvemért az fől éppen a bográcsban. Ha gondolom, akkor autót is küldenek értem. Közöltem, hogy éppen irodalommal foglalkozom és nem egyszerű feladatot kell megoldanom, egyébként pedig az édesanyám nagyon finoman főz, el leszek én azzal, ha befejeztem a gépelést. Rövid csend következett, majd közölte az illető, hogy ez egy nagyon fontos ebéd. Közöltem vele, nekem a közös családi ebédek a fontosak, s nem azok, ahol különböző választási listákon szereplő személyek bármit is kérni szeretnének tőlem. A vadragu vörösborban megúsztatva nyilván nagyon finom, erről szívesen beszélgetek bárkivel, miután a szavazóurnákat lezárták. Olvastam tovább a verseket.