2011.12.31. 15:08
Távirányító megátkozva
Nincs szilveszter Beethoven nélkül, most már biztos. Tavaly még bizakodtam, titkon reménykedtem, kértem a Jézuskát, a Mikulást, a Fogtündért, lámpásokat dörzsölgettem, aranyhalakhoz fohászkodtam és békákat csókolgattam, mindezt pedig egyetlen kívánságért cserébe: ha már úgyis a megújulás éve ez a közmédiában, próbáljanak meg, csak most az egyszer, valami unortodox műsort összeállítani.
Mission impossible, most már biztos. Marad idén is a DVD-gyűjtemény betárazása a lejátszóba, és a távirányító megátkozása, mert biztosan nem kockáztatom meg, hogy belefussak az elfuserált vígjátékokba, paródiákba, kabarékba. Aki viszont nálam merészebb, ügyesen kapcsolgatva tarthat rögtönzött Terence Hill - Bud Spencer maratont, de elcsípheti a Mavericket, a Men in Blacket és a Macskafogó második részét is, százhuszonötödszörre. Mindenesetre óvatosan a távirányítóval, mert hiába a pezsgő, pálinka és koktélok edzette agysejtek, egy pillanat alatt kijózanodhatunk, ha rossz csatornára tévedünk. Jön az amerikai és magyar vígjátékok valóban legalja, amin nevetni maximum kínjában tud az ember, és azt is csak sírva. Akárhogy is nézem, az egyetlen csábító film a szilveszteri ajánlatban a Ponyvaregény. De az meg ott díszeleg a polcon a Tarantino-összes között. Egy biztos, idén még a koaxkábelt is kitépem a tévéből, nehogy véletlenül belefussak valamibe, ami sokként ér, aminek emlékétől képtelen vagyok szabadulni. Pont, mint tavaly éjfélkor.
