Retró szekrény a konyhában

A lakberendezésben a régi kifejezés meglehetősen egyszerű szabály szerint használatos. Ha 1945 előtt készült, akkor régi, ha utána, akkor új. Nagyjából erre az időszakra esik világszerte a tömeggyártás kezdete. Addig kézzel, de legalábbis manufakturálisan, s főként természetes anyagokból állítottak elő jószerivel minden használati tárgyat. Gyapjú, len, vászon, fa, kő, cserép, fémek – ezek alkották az alapanyagokat. Majd következett a praktikus és olcsóbb műanyag világ – szó szerint és átvitt értelemben, beleértve az élelmiszert is. Nem lenne igazságos szidni a szintetikus matériákat, de az azonban bizonyos: sokan erős vágyat érzünk a hagyományos, az egyedi, a kézi munkák iránt. Valamivel több személyest és emberit szeretnénk közvetlen környezetünkben.

Marika a konyhában: A felújított szekrény mindent elnyel, a csillogó üveg, a finom metszett virágokkal pedig elegánsnak hat (Fotó: A szerző)

Marika és férje százévesnél idősebb, romantikus vincellérházban lakik, amit korszerűen felújítottak. Berendezése eklektikus, több helyről származnak a bútorok, mert az előző otthonukhoz képest sokkal tágasabb házuk szinte kongott beköltözésükkor. Jó érzékkel és ötletességgel hozták össze a különböző stílusú és korszakú tárgyakat, benne a retróval. A csupa fa és kő enteriőrben saját építésű, rusztikus kandalló áll a földszint középpontjában, a nappali és a konyha külön térben, de egybe nyílik. Marika semmiképpen nem akart szekrénysort a konyhájába, szinte egyenként szedte össze a szükséges rakodóhelyeket.

Szekrények, polcok, tárolók szolgálják a háziasszonyt, közte egy 50-es évekbeli kredenc. Így hívták évtizedeken át azt a konyhaszekrényt, amely „nem tudta eldönteni magáról”, mi is valójában. Az úri, majd polgári szalonok tálalójából alakult át praktikusnak vélt bútorrá, őrizvén a kispolgári attitűdöt. Sok kis ajtó, fiókok hivatottak a tárolásra, de a metszett üveg a vitrin szerepét tölti be, múltidézőn. A nászajándékba kapott, s alig használt porcelán étkészlet és üvegpohár szettek díszelegtek itt valaha, később képeslapokkal dúsítva. Nos, a szekrény fából készült, ez a retró még mindig, pontosabban újra szerethető! A kemény műanyag fogantyúkat persze lecserélték, a halványzöld színét pedig törtfehérre festették, és néhány korabeli tárggyal kiegészítve a konyhába állították. A nagy belső szinte mindent elnyel, a csillogó üveg a finom metszett virágokkal inkább elegáns, mint giccses. A fiatalok meghökkennek a retróságától, az idősebbek pedig attól, hogy valamikor hányan kidobták az ilyen szekrényt!

Minden stílus titka, hogy illő legyen a környezethez, s valamiképpen kapcsolódjék egy életérzéshez. A kiváló háziasszony, Marika fején találta a szöget!