Finom halas falatok a Halünnepen

A felsorolás persze nem teljes – említhetnénk még például a kárászt is –, azonban a tapasztalat azt mutatta, leginkább ezek a halak fogytak a halünnepen, s fogynak a hétköznapi konyhai felhasználás során.

Az egyik székesfehérvári kft. csapata is ezeket az alapanyagokat alkalmazta. A Makra Tamás és Borzas Csaba vezette csapat asztalának egyik szegletében harcsapaprikás kapott helyet – köretként természetesen túrós csuszával. A csapattagok hagyományos recepttel dolgoztak, csak hagymát, sót, borsot, paprikát és persze harcsát használtak az elkészítésnél. A csuszát otthon előre megfőzték, de a helyszínen egy wokban „összerottyantották” azt az étel másik felével annak érdekében, hogy az ízek alaposan összeérjenek. Egy másik tálban sült kárász feküdt saláta- és hagymás krumpliágyon. Ez egy igazán ízletes hal – indokolták választásukat –, a másik opció a keszeg lett volna. A teríték harmadik eleme egy hagyományos halászlé volt, abból is a bajai változat, vagyis a lé mellé gyufatésztát is készítettek.

– Előbb megfőztük a levest, ezután átpasszíroztuk, újraízesítettük, majd ezt követően raktuk bele a pontypatkókat – beszélt az alkalmazott módszerről a két „fő séf”. Hozzátették: az a tapasztalatuk, hogy bár a halünnephez hasonló szabadtéri főzőversenyeknél sokan (jó szándékkal) megpróbálnak segíteni a főzésben, ez könnyen a visszájára fordulhat. Hiszen mindenkinek más az ízlése, máshogy ismeri az adott étel elkészítési módját.

A halünnepen a jól ismert ételek mellett a régiónkban kevésbé elterjedt finomságok ugyancsak megjelentek: ilyen volt a csíptetett ponty is. Ezt a különlegességet szigorúan a névadó halból ajánlott elkészíteni (annak is a másfél–két kilogrammos változatából), mert a ponty elég széles ahhoz, hogy kifeszítsék, majd felfeszítsék (vagyis: felcsíptessék) az alapul szolgáló fára.

– Esetleg a csukát lehet még hasonló módon elkészíteni, de azt inkább nyársra érdemes húzni – ezt már Varga Lajos, a szintén kitelepült Perpetum Nemzetközi Speciális Kutató-Mentők Alapítvány kuratóriumi elnöke mondja.

Megtudtuk, ők a horvát kollégáktól, a kopácsi halfesztiválról lesték el a csíptetett ponty elkészítésének minden egyes csínját-bínját.

– A pontyot a hátán, a gerinc mentén kell felbontani, mivel a hal fejét is a „nyárson” hagyjuk. Ennek oka prózai: itt található a sütés-főzés szempontjából szintén hasznos zsírmirigy – magyarázza az elnök. – Tehát az elkészítés során a hal teljes testét, így a fejét is kettévágjuk. Ezt követően kiterítjük, feltűzzük. Ahogyan sül, úgy folyik ki a fejéből a saját zsírja, amelyben aztán továbbsül, ezáltal biztosítva az ízletes végeredményt. A fűszereket tekintve az elején egy kis sót adunk hozzá, majd amikor elkészült, egy kevés pirospaprikával hintjük meg – teszi hozzá.

Eszközként kisebb és nagyobb fákat használnak, utóbbi az állvány alapját adja, előbbi pedig azt a „rudat”, amelyre kifeszítik a halat a fejénél és a farkánál. Ahogy lankad a parázs, a feltűzött halat úgy fordítják befelé, hogy minden egyes része megsüljön. Kiemelendő: nem szabad, hogy a láng túl erős legyen, máskülönben a folyadék hamar kimegy a halból, amely így szétreped, szétomlik! A jól elkészített csíptetett ponty két-három óra alatt készül el, színét tekintve pirosas-barnás árnyalatú lesz, s az oldalán megveregetett, tompán kopogó hús is jó jel. Önmagában, de burgonyasalátával, hagymakarikával is hangulatos fogást kínálhatunk vendégeinknek – vagy magunknak.