Vadócz Krisztián remekül érzi magát a spanyol élvonalban

Vadócz Krisztián egy rendkívül boldog országba tért vissza július közepén.

- Amikor az első edzésre érkeztem a stadionunkba, az Estadion Reyno de Navarrába, a világbajnokság hivatalos dala szólt, s természetesen a srácokkal kizárólag a vb-győzelemről beszéltünk. Óriási büszkeség ez a spanyoloknak, mint ahogy én is nagyon örültem a sikerüknek, hiszen immár két éve itt élek a nejemmel, s nagyon jól érzem magam az országban.

- Az Osasuna nem delegált játékost a nemzeti együttesbe, ám vélhetően ismer labdarúgót, aki jelen volt a dél-afrikai seregszemlén.

- Igen. Csapattársam, Nacho Monreal a világbajnoki selejtezőkön szóhoz jutott, de a világbajnoki keretbe már nem került be. Cesar Aspiliquetának is volt esélye a vb-n való szereplésre, mégsem jutott ki. Mondjuk nem volt könnyű dolga, a villareali védőt, Joan Capdevilát kellett volna kiszorítania. Ellenben ott volt Javi Martinez, aki az Osasuna nevelése, de évek óta az Athletic Bilbaót erősíti. A spanyoloknál kimagasló az utánpótlás-nevelés, rengeteg az ügyes gyerek. Osasunában sem könnyű a csapatba kerülni, mindenkinek hétről hétre meg kell harcolnia a helyéért.

- Eddig is világsztárok között szerepelt, rendkívüli érdeklődés mellett, ez a jövőben még fokozottabb lesz. A nagyágyúk közül ismer valakit személyesen?

- A barcelonai Xavival mérkőzés közben váltottunk néhány szót, de barátságok érthetően nem alakulnak ki, mindenki a focival van elfoglalva. Úgy gondolom, a ligában futballozók pontosan tudják, ki játszik a különböző csapatokban. Amúgy szerintem a madridiak rám jobban emlékeznek, a tavaszi meccsünkön betaláltam a Santiago Bernabeuban, a bombagólommal vezettünk 2-1-re, sajnos balszerencsés körülmények között 3-2-es vereséget szenvedtünk. Az idényem nem sikerült rosszul, az edzőnk, a szakmában nagy névnek számító José Antonio Camacho számított rám. A 2008/2009-es szezonban két gólt lőttem, a legutóbbi idényben négyet, remélem, folytatódik a sorozat kettes szorzóval, jövőre nyolc áll majd a nevem mellett... Nagy reményekkel várom az új bajnokságot. A szerződésem még két évig szól, a ligában szívesen maradnék, azt viszont nem titkolom, szeretnék előrelépni. Az Osasuna középcsapat, úgy gondolom, megállnám a helyem másutt is. Egy biztos, két éve kiváló döntést hoztam, amikor elfogadtam a pamplonai klub ajánlatát. A válogatott szereplését mindenki látta a két évvel ezelőtti Eb-n és a nemrég zárult vb-n, továbbá a klubcsapatok mérkőzései is nyomon követhetőek. Spanyolországban a futball szinte vallás, nemcsak a férfiak, hanem a nők is imádják. Pamplonában is mindenki ismeri a labdarúgókat, öröm itt futballozni. Eddig is az volt, ezentúl méginkább az lesz. Az első ligában kizárólag professzionálisan felépített, jól szervezett futballklubok találhatóak, a gyep mindenütt biliárdasztal-simaságú. Itt senki sem foghatja arra a technikai hibáját, hogy rossz volt a talaj...

- A nemzetközi összehasonlítások azt sugallják: az angol fociban a legtöbb a pénz, a német a legszervezettebb, a spanyoloknál a játék minősége a legjobb.

- Ebben lehet valami. Bár én a másik két országban nem szerepeltem, a spanyol pontvadászatról azt tudom mondani, itt minden mérkőzés izgalmas, élvezetes. Mert a kis csapatok sem állnak be védekezni a nagyok otthonában, hanem támadnak, gólokat akarnak szerezni. Mi Madridba, Barcelonába, Valenciába, Sevillába is úgy utaztunk, hogy győzni szerettünk volna. Bár a klubcsapatok mindig sikeresek voltak, a válogatott évtizedeken át elbukott a világversenyeken. A mostani győzelemben biztosan szerepet játszott, hogy a labdarúgók remekül ismerték egymást, a barcelonai középpályássor a nemzeti együttesben is ugyanazokat az erényeket csillogtatta, mint a klubcsapatában. Ők egészültek ki a Real Madrid labdarúgóival, a Villarealban szereplő Capdevilával, az arsenalos Cesc Fabregassal és a liverpooli Fernando Torresszel. Én a pályafutásom során mindenütt jól éreztem magam, sikerült a beilleszkedés, de a spanyol liga érthetően komolyabb, mint a francia, a skót és a holland pontvadászat. Főleg utóbbi országban, a NEC Nijmegen-nél ment jól a játék, a szezont végigjátszottam, az utolsó helyről értünk fel az UEFA Kupát érő pozícióba, a tavasszal tizenkilenc meccsből tizenhetet megnyertünk. Kiváló idényt produkáltam, akkor jelentkezett be értem az Osasuna. Nem sokat haboztam, hogy mit is válasszak.

- Az elmúlt két idényben akadtak pillanatok, amikor a kispadot koptatta. Ilyenkor nem gondolt arra, hogy érdemes lenne beérnie egy szerényebb futballkultúrájú ország egyik csapatával?

- Nem. Képesnek tartom magam arra, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb bajnokságában stabil kezdőember legyek. Fiatalon kerültem a franciák-hoz, Auxerre-be, ahol az edzővel nem volt a legjobb a viszonyom, emiatt peremember voltam, ám a skót Motherwell és a Nijmegen gárdájában számítottak rám, bíztak bennem, s ez sokat jelentett.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- A barcelonai Xavival mérkőzés közben váltottunk néhány szót, de barátságok érthetően nem alakulnak ki, mindenki a focival van elfoglalva. Úgy gondolom, a ligában futballozók pontosan tudják, ki játszik a különböző csapatokban. Amúgy szerintem a madridiak rám jobban emlékeznek, a tavaszi meccsünkön betaláltam a Santiago Bernabeuban, a bombagólommal vezettünk 2-1-re, sajnos balszerencsés körülmények között 3-2-es vereséget szenvedtünk. Az idényem nem sikerült rosszul, az edzőnk, a szakmában nagy névnek számító José Antonio Camacho számított rám. A 2008/2009-es szezonban két gólt lőttem, a legutóbbi idényben négyet, remélem, folytatódik a sorozat kettes szorzóval, jövőre nyolc áll majd a nevem mellett... Nagy reményekkel várom az új bajnokságot. A szerződésem még két évig szól, a ligában szívesen maradnék, azt viszont nem titkolom, szeretnék előrelépni. Az Osasuna középcsapat, úgy gondolom, megállnám a helyem másutt is. Egy biztos, két éve kiváló döntést hoztam, amikor elfogadtam a pamplonai klub ajánlatát. A válogatott szereplését mindenki látta a két évvel ezelőtti Eb-n és a nemrég zárult vb-n, továbbá a klubcsapatok mérkőzései is nyomon követhetőek. Spanyolországban a futball szinte vallás, nemcsak a férfiak, hanem a nők is imádják. Pamplonában is mindenki ismeri a labdarúgókat, öröm itt futballozni. Eddig is az volt, ezentúl méginkább az lesz. Az első ligában kizárólag professzionálisan felépített, jól szervezett futballklubok találhatóak, a gyep mindenütt biliárdasztal-simaságú. Itt senki sem foghatja arra a technikai hibáját, hogy rossz volt a talaj...

- A nemzetközi összehasonlítások azt sugallják: az angol fociban a legtöbb a pénz, a német a legszervezettebb, a spanyoloknál a játék minősége a legjobb.

- Ebben lehet valami. Bár én a másik két országban nem szerepeltem, a spanyol pontvadászatról azt tudom mondani, itt minden mérkőzés izgalmas, élvezetes. Mert a kis csapatok sem állnak be védekezni a nagyok otthonában, hanem támadnak, gólokat akarnak szerezni. Mi Madridba, Barcelonába, Valenciába, Sevillába is úgy utaztunk, hogy győzni szerettünk volna. Bár a klubcsapatok mindig sikeresek voltak, a válogatott évtizedeken át elbukott a világversenyeken. A mostani győzelemben biztosan szerepet játszott, hogy a labdarúgók remekül ismerték egymást, a barcelonai középpályássor a nemzeti együttesben is ugyanazokat az erényeket csillogtatta, mint a klubcsapatában. Ők egészültek ki a Real Madrid labdarúgóival, a Villarealban szereplő Capdevilával, az arsenalos Cesc Fabregassal és a liverpooli Fernando Torresszel. Én a pályafutásom során mindenütt jól éreztem magam, sikerült a beilleszkedés, de a spanyol liga érthetően komolyabb, mint a francia, a skót és a holland pontvadászat. Főleg utóbbi országban, a NEC Nijmegen-nél ment jól a játék, a szezont végigjátszottam, az utolsó helyről értünk fel az UEFA Kupát érő pozícióba, a tavasszal tizenkilenc meccsből tizenhetet megnyertünk. Kiváló idényt produkáltam, akkor jelentkezett be értem az Osasuna. Nem sokat haboztam, hogy mit is válasszak.

- Az elmúlt két idényben akadtak pillanatok, amikor a kispadot koptatta. Ilyenkor nem gondolt arra, hogy érdemes lenne beérnie egy szerényebb futballkultúrájú ország egyik csapatával?

- Nem. Képesnek tartom magam arra, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb bajnokságában stabil kezdőember legyek. Fiatalon kerültem a franciák-hoz, Auxerre-be, ahol az edzővel nem volt a legjobb a viszonyom, emiatt peremember voltam, ám a skót Motherwell és a Nijmegen gárdájában számítottak rám, bíztak bennem, s ez sokat jelentett.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- A barcelonai Xavival mérkőzés közben váltottunk néhány szót, de barátságok érthetően nem alakulnak ki, mindenki a focival van elfoglalva. Úgy gondolom, a ligában futballozók pontosan tudják, ki játszik a különböző csapatokban. Amúgy szerintem a madridiak rám jobban emlékeznek, a tavaszi meccsünkön betaláltam a Santiago Bernabeuban, a bombagólommal vezettünk 2-1-re, sajnos balszerencsés körülmények között 3-2-es vereséget szenvedtünk. Az idényem nem sikerült rosszul, az edzőnk, a szakmában nagy névnek számító José Antonio Camacho számított rám. A 2008/2009-es szezonban két gólt lőttem, a legutóbbi idényben négyet, remélem, folytatódik a sorozat kettes szorzóval, jövőre nyolc áll majd a nevem mellett... Nagy reményekkel várom az új bajnokságot. A szerződésem még két évig szól, a ligában szívesen maradnék, azt viszont nem titkolom, szeretnék előrelépni. Az Osasuna középcsapat, úgy gondolom, megállnám a helyem másutt is. Egy biztos, két éve kiváló döntést hoztam, amikor elfogadtam a pamplonai klub ajánlatát. A válogatott szereplését mindenki látta a két évvel ezelőtti Eb-n és a nemrég zárult vb-n, továbbá a klubcsapatok mérkőzései is nyomon követhetőek. Spanyolországban a futball szinte vallás, nemcsak a férfiak, hanem a nők is imádják. Pamplonában is mindenki ismeri a labdarúgókat, öröm itt futballozni. Eddig is az volt, ezentúl méginkább az lesz. Az első ligában kizárólag professzionálisan felépített, jól szervezett futballklubok találhatóak, a gyep mindenütt biliárdasztal-simaságú. Itt senki sem foghatja arra a technikai hibáját, hogy rossz volt a talaj...

- A nemzetközi összehasonlítások azt sugallják: az angol fociban a legtöbb a pénz, a német a legszervezettebb, a spanyoloknál a játék minősége a legjobb.

- Ebben lehet valami. Bár én a másik két országban nem szerepeltem, a spanyol pontvadászatról azt tudom mondani, itt minden mérkőzés izgalmas, élvezetes. Mert a kis csapatok sem állnak be védekezni a nagyok otthonában, hanem támadnak, gólokat akarnak szerezni. Mi Madridba, Barcelonába, Valenciába, Sevillába is úgy utaztunk, hogy győzni szerettünk volna. Bár a klubcsapatok mindig sikeresek voltak, a válogatott évtizedeken át elbukott a világversenyeken. A mostani győzelemben biztosan szerepet játszott, hogy a labdarúgók remekül ismerték egymást, a barcelonai középpályássor a nemzeti együttesben is ugyanazokat az erényeket csillogtatta, mint a klubcsapatában. Ők egészültek ki a Real Madrid labdarúgóival, a Villarealban szereplő Capdevilával, az arsenalos Cesc Fabregassal és a liverpooli Fernando Torresszel. Én a pályafutásom során mindenütt jól éreztem magam, sikerült a beilleszkedés, de a spanyol liga érthetően komolyabb, mint a francia, a skót és a holland pontvadászat. Főleg utóbbi országban, a NEC Nijmegen-nél ment jól a játék, a szezont végigjátszottam, az utolsó helyről értünk fel az UEFA Kupát érő pozícióba, a tavasszal tizenkilenc meccsből tizenhetet megnyertünk. Kiváló idényt produkáltam, akkor jelentkezett be értem az Osasuna. Nem sokat haboztam, hogy mit is válasszak.

- Az elmúlt két idényben akadtak pillanatok, amikor a kispadot koptatta. Ilyenkor nem gondolt arra, hogy érdemes lenne beérnie egy szerényebb futballkultúrájú ország egyik csapatával?

- Nem. Képesnek tartom magam arra, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb bajnokságában stabil kezdőember legyek. Fiatalon kerültem a franciák-hoz, Auxerre-be, ahol az edzővel nem volt a legjobb a viszonyom, emiatt peremember voltam, ám a skót Motherwell és a Nijmegen gárdájában számítottak rám, bíztak bennem, s ez sokat jelentett.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- A nemzetközi összehasonlítások azt sugallják: az angol fociban a legtöbb a pénz, a német a legszervezettebb, a spanyoloknál a játék minősége a legjobb.

- Ebben lehet valami. Bár én a másik két országban nem szerepeltem, a spanyol pontvadászatról azt tudom mondani, itt minden mérkőzés izgalmas, élvezetes. Mert a kis csapatok sem állnak be védekezni a nagyok otthonában, hanem támadnak, gólokat akarnak szerezni. Mi Madridba, Barcelonába, Valenciába, Sevillába is úgy utaztunk, hogy győzni szerettünk volna. Bár a klubcsapatok mindig sikeresek voltak, a válogatott évtizedeken át elbukott a világversenyeken. A mostani győzelemben biztosan szerepet játszott, hogy a labdarúgók remekül ismerték egymást, a barcelonai középpályássor a nemzeti együttesben is ugyanazokat az erényeket csillogtatta, mint a klubcsapatában. Ők egészültek ki a Real Madrid labdarúgóival, a Villarealban szereplő Capdevilával, az arsenalos Cesc Fabregassal és a liverpooli Fernando Torresszel. Én a pályafutásom során mindenütt jól éreztem magam, sikerült a beilleszkedés, de a spanyol liga érthetően komolyabb, mint a francia, a skót és a holland pontvadászat. Főleg utóbbi országban, a NEC Nijmegen-nél ment jól a játék, a szezont végigjátszottam, az utolsó helyről értünk fel az UEFA Kupát érő pozícióba, a tavasszal tizenkilenc meccsből tizenhetet megnyertünk. Kiváló idényt produkáltam, akkor jelentkezett be értem az Osasuna. Nem sokat haboztam, hogy mit is válasszak.

- Az elmúlt két idényben akadtak pillanatok, amikor a kispadot koptatta. Ilyenkor nem gondolt arra, hogy érdemes lenne beérnie egy szerényebb futballkultúrájú ország egyik csapatával?

- Nem. Képesnek tartom magam arra, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb bajnokságában stabil kezdőember legyek. Fiatalon kerültem a franciák-hoz, Auxerre-be, ahol az edzővel nem volt a legjobb a viszonyom, emiatt peremember voltam, ám a skót Motherwell és a Nijmegen gárdájában számítottak rám, bíztak bennem, s ez sokat jelentett.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- A nemzetközi összehasonlítások azt sugallják: az angol fociban a legtöbb a pénz, a német a legszervezettebb, a spanyoloknál a játék minősége a legjobb.

- Ebben lehet valami. Bár én a másik két országban nem szerepeltem, a spanyol pontvadászatról azt tudom mondani, itt minden mérkőzés izgalmas, élvezetes. Mert a kis csapatok sem állnak be védekezni a nagyok otthonában, hanem támadnak, gólokat akarnak szerezni. Mi Madridba, Barcelonába, Valenciába, Sevillába is úgy utaztunk, hogy győzni szerettünk volna. Bár a klubcsapatok mindig sikeresek voltak, a válogatott évtizedeken át elbukott a világversenyeken. A mostani győzelemben biztosan szerepet játszott, hogy a labdarúgók remekül ismerték egymást, a barcelonai középpályássor a nemzeti együttesben is ugyanazokat az erényeket csillogtatta, mint a klubcsapatában. Ők egészültek ki a Real Madrid labdarúgóival, a Villarealban szereplő Capdevilával, az arsenalos Cesc Fabregassal és a liverpooli Fernando Torresszel. Én a pályafutásom során mindenütt jól éreztem magam, sikerült a beilleszkedés, de a spanyol liga érthetően komolyabb, mint a francia, a skót és a holland pontvadászat. Főleg utóbbi országban, a NEC Nijmegen-nél ment jól a játék, a szezont végigjátszottam, az utolsó helyről értünk fel az UEFA Kupát érő pozícióba, a tavasszal tizenkilenc meccsből tizenhetet megnyertünk. Kiváló idényt produkáltam, akkor jelentkezett be értem az Osasuna. Nem sokat haboztam, hogy mit is válasszak.

- Az elmúlt két idényben akadtak pillanatok, amikor a kispadot koptatta. Ilyenkor nem gondolt arra, hogy érdemes lenne beérnie egy szerényebb futballkultúrájú ország egyik csapatával?

- Nem. Képesnek tartom magam arra, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb bajnokságában stabil kezdőember legyek. Fiatalon kerültem a franciák-hoz, Auxerre-be, ahol az edzővel nem volt a legjobb a viszonyom, emiatt peremember voltam, ám a skót Motherwell és a Nijmegen gárdájában számítottak rám, bíztak bennem, s ez sokat jelentett.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- Ebben lehet valami. Bár én a másik két országban nem szerepeltem, a spanyol pontvadászatról azt tudom mondani, itt minden mérkőzés izgalmas, élvezetes. Mert a kis csapatok sem állnak be védekezni a nagyok otthonában, hanem támadnak, gólokat akarnak szerezni. Mi Madridba, Barcelonába, Valenciába, Sevillába is úgy utaztunk, hogy győzni szerettünk volna. Bár a klubcsapatok mindig sikeresek voltak, a válogatott évtizedeken át elbukott a világversenyeken. A mostani győzelemben biztosan szerepet játszott, hogy a labdarúgók remekül ismerték egymást, a barcelonai középpályássor a nemzeti együttesben is ugyanazokat az erényeket csillogtatta, mint a klubcsapatában. Ők egészültek ki a Real Madrid labdarúgóival, a Villarealban szereplő Capdevilával, az arsenalos Cesc Fabregassal és a liverpooli Fernando Torresszel. Én a pályafutásom során mindenütt jól éreztem magam, sikerült a beilleszkedés, de a spanyol liga érthetően komolyabb, mint a francia, a skót és a holland pontvadászat. Főleg utóbbi országban, a NEC Nijmegen-nél ment jól a játék, a szezont végigjátszottam, az utolsó helyről értünk fel az UEFA Kupát érő pozícióba, a tavasszal tizenkilenc meccsből tizenhetet megnyertünk. Kiváló idényt produkáltam, akkor jelentkezett be értem az Osasuna. Nem sokat haboztam, hogy mit is válasszak.

- Az elmúlt két idényben akadtak pillanatok, amikor a kispadot koptatta. Ilyenkor nem gondolt arra, hogy érdemes lenne beérnie egy szerényebb futballkultúrájú ország egyik csapatával?

- Nem. Képesnek tartom magam arra, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb bajnokságában stabil kezdőember legyek. Fiatalon kerültem a franciák-hoz, Auxerre-be, ahol az edzővel nem volt a legjobb a viszonyom, emiatt peremember voltam, ám a skót Motherwell és a Nijmegen gárdájában számítottak rám, bíztak bennem, s ez sokat jelentett.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- Ebben lehet valami. Bár én a másik két országban nem szerepeltem, a spanyol pontvadászatról azt tudom mondani, itt minden mérkőzés izgalmas, élvezetes. Mert a kis csapatok sem állnak be védekezni a nagyok otthonában, hanem támadnak, gólokat akarnak szerezni. Mi Madridba, Barcelonába, Valenciába, Sevillába is úgy utaztunk, hogy győzni szerettünk volna. Bár a klubcsapatok mindig sikeresek voltak, a válogatott évtizedeken át elbukott a világversenyeken. A mostani győzelemben biztosan szerepet játszott, hogy a labdarúgók remekül ismerték egymást, a barcelonai középpályássor a nemzeti együttesben is ugyanazokat az erényeket csillogtatta, mint a klubcsapatában. Ők egészültek ki a Real Madrid labdarúgóival, a Villarealban szereplő Capdevilával, az arsenalos Cesc Fabregassal és a liverpooli Fernando Torresszel. Én a pályafutásom során mindenütt jól éreztem magam, sikerült a beilleszkedés, de a spanyol liga érthetően komolyabb, mint a francia, a skót és a holland pontvadászat. Főleg utóbbi országban, a NEC Nijmegen-nél ment jól a játék, a szezont végigjátszottam, az utolsó helyről értünk fel az UEFA Kupát érő pozícióba, a tavasszal tizenkilenc meccsből tizenhetet megnyertünk. Kiváló idényt produkáltam, akkor jelentkezett be értem az Osasuna. Nem sokat haboztam, hogy mit is válasszak.

- Az elmúlt két idényben akadtak pillanatok, amikor a kispadot koptatta. Ilyenkor nem gondolt arra, hogy érdemes lenne beérnie egy szerényebb futballkultúrájú ország egyik csapatával?

- Nem. Képesnek tartom magam arra, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb bajnokságában stabil kezdőember legyek. Fiatalon kerültem a franciák-hoz, Auxerre-be, ahol az edzővel nem volt a legjobb a viszonyom, emiatt peremember voltam, ám a skót Motherwell és a Nijmegen gárdájában számítottak rám, bíztak bennem, s ez sokat jelentett.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- Az elmúlt két idényben akadtak pillanatok, amikor a kispadot koptatta. Ilyenkor nem gondolt arra, hogy érdemes lenne beérnie egy szerényebb futballkultúrájú ország egyik csapatával?

- Nem. Képesnek tartom magam arra, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb bajnokságában stabil kezdőember legyek. Fiatalon kerültem a franciák-hoz, Auxerre-be, ahol az edzővel nem volt a legjobb a viszonyom, emiatt peremember voltam, ám a skót Motherwell és a Nijmegen gárdájában számítottak rám, bíztak bennem, s ez sokat jelentett.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- Az elmúlt két idényben akadtak pillanatok, amikor a kispadot koptatta. Ilyenkor nem gondolt arra, hogy érdemes lenne beérnie egy szerényebb futballkultúrájú ország egyik csapatával?

- Nem. Képesnek tartom magam arra, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb bajnokságában stabil kezdőember legyek. Fiatalon kerültem a franciák-hoz, Auxerre-be, ahol az edzővel nem volt a legjobb a viszonyom, emiatt peremember voltam, ám a skót Motherwell és a Nijmegen gárdájában számítottak rám, bíztak bennem, s ez sokat jelentett.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- Nem. Képesnek tartom magam arra, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb bajnokságában stabil kezdőember legyek. Fiatalon kerültem a franciák-hoz, Auxerre-be, ahol az edzővel nem volt a legjobb a viszonyom, emiatt peremember voltam, ám a skót Motherwell és a Nijmegen gárdájában számítottak rám, bíztak bennem, s ez sokat jelentett.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- Nem. Képesnek tartom magam arra, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb bajnokságában stabil kezdőember legyek. Fiatalon kerültem a franciák-hoz, Auxerre-be, ahol az edzővel nem volt a legjobb a viszonyom, emiatt peremember voltam, ám a skót Motherwell és a Nijmegen gárdájában számítottak rám, bíztak bennem, s ez sokat jelentett.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- A vb-n a spanyolok mellett szurkolt másoknak is?

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.

- Élvezettel figyeltem a hollandok és a németek játékát is, ezen gárdák is roppant szervezettek, egységesek voltak. Ám játéktudásban azért elmaradtak Vicente del Bosque győztes együttesétől.