Egy élet a szőnyeg szélén...

57 éve Székesfehérváron, a 320. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben kezdtem birkózni, akkor minden ipariskolának volt birkózó-szakosztálya. Amikor felszabadultam, azaz elvégeztem az iskolát, dolgozni kezdtem, és átigazoltam a Székesfehérvári Dózsa csapatába, ahol Tombor Pista lett az edzőm. Ifjúsági magyar bajnok lettem 1959-ben, felnőttként meg bronzérem volt a legjobb eredményem a honi bajnoki küzdelemben. Válogatott nem lettem - lehettem? -, mert abban az időben a vidékieket nem nagyon hívták be a nemzeti együttesbe. Bár a római olimpián Furcsa József, a szolnokiak kiváló versenyzője indulhatott a súlycsoportomban, akit egy évvel korábban a bajnokságban legyőztem. Bevonultam katonának, a leszerelésemet követően pedig a Videoton elődjében a VT RG-ben a rádiógyár sportolója lettem, ugyanis náluk működött a sportág szakosztálya. A H. Szondi SE volt az utolsó állomáshelyem, alapítója voltam az 1964-ben megalakult klubnak, náluk is fejeztem be a sportolást. Ezután kezdetben technikai vezetőként dolgoztam a csapat mellett, később jött az aranykor, Rácz Lajos, Seres Feri világbajnoki sikereivel. Főállású technikai vezető kellett, nem adtam fel a munkámat - 42 évig dolgoztam a Videotonban, emellett sportoltam -, így az utánpótláshoz kerültem edzőnek, és azóta is náluk teszem a dolgomat. Világbajnokaim nem voltak, csak diákolimpiai és magyar bajnoki győztesek. A sok kedves tanítvány közül szívesen emlékszem a Szakolczy testvérekre - és mindenki másra! Ez az életem, a fiatalokkal nagyon jó dolgozni, és úgy gondolom, közöttük sohasem lehet megöregedni!

Ugye jó helyre került a díj?

57 éve Székesfehérváron, a 320. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben kezdtem birkózni, akkor minden ipariskolának volt birkózó-szakosztálya. Amikor felszabadultam, azaz elvégeztem az iskolát, dolgozni kezdtem, és átigazoltam a Székesfehérvári Dózsa csapatába, ahol Tombor Pista lett az edzőm. Ifjúsági magyar bajnok lettem 1959-ben, felnőttként meg bronzérem volt a legjobb eredményem a honi bajnoki küzdelemben. Válogatott nem lettem - lehettem? -, mert abban az időben a vidékieket nem nagyon hívták be a nemzeti együttesbe. Bár a római olimpián Furcsa József, a szolnokiak kiváló versenyzője indulhatott a súlycsoportomban, akit egy évvel korábban a bajnokságban legyőztem. Bevonultam katonának, a leszerelésemet követően pedig a Videoton elődjében a VT RG-ben a rádiógyár sportolója lettem, ugyanis náluk működött a sportág szakosztálya. A H. Szondi SE volt az utolsó állomáshelyem, alapítója voltam az 1964-ben megalakult klubnak, náluk is fejeztem be a sportolást. Ezután kezdetben technikai vezetőként dolgoztam a csapat mellett, később jött az aranykor, Rácz Lajos, Seres Feri világbajnoki sikereivel. Főállású technikai vezető kellett, nem adtam fel a munkámat - 42 évig dolgoztam a Videotonban, emellett sportoltam -, így az utánpótláshoz kerültem edzőnek, és azóta is náluk teszem a dolgomat. Világbajnokaim nem voltak, csak diákolimpiai és magyar bajnoki győztesek. A sok kedves tanítvány közül szívesen emlékszem a Szakolczy testvérekre - és mindenki másra! Ez az életem, a fiatalokkal nagyon jó dolgozni, és úgy gondolom, közöttük sohasem lehet megöregedni!

Ugye jó helyre került a díj?

Ugye jó helyre került a díj?

Ugye jó helyre került a díj?