Mazsi pingpong-aranya Los Angelesben

A boldog olimpiai aranyérem tulajdonos kicsinyke szobája telis-tele vannak aggatva érmekkel, évtizedes sportteljesítményének bizonyítékaival. A legbüszkébb természetesen a los angelesi aranyra, annál is inkább, mert rövid ideig úgy tűnt, pénz hiányában nem tudnak kiutazni az amerikai kontinensre a sérült versenyzők. Mazsinak gyűjtéssel is segített a tordasi székhelyű Jövőt Nekik is! Alapítvány, a 200 ezer forintos repülőjegy ára összejött. Mazsi ugyan csak részben érzékelte a veszélyt, ő szorgalmasan edzett Mocsonaki Károlyné Andrea, majd a felkészülés finisében a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség által biztosított szakedzőkkel. Hogy a paralimpikonok kaptak-e pénzjutalmat, nem tudjuk, Farsang Erika bizonyosan nem, mondja edzője. Állítólag a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) állásfoglalását várják, hogy nekik is jár-e vagy sem pénz, s az mennyi lesz.

Farsang Erika aranyérmet szerzett a los angelesi olimpián a parasportolók között

Mint tudjuk, az olimpikonok érmük, azaz elért teljesítményük függvényében pénzjutalomban is részesülnek, az aranyérmesek Pekingben húszmillió forintot kaptak, s 35 éves koruktól életjáradék is illeti őket. Mazsi ezzel sem foglalkozik, ártatlanul és boldogan örült az utazásnak, teljes erődobással versenyzett a saját divíziójában – sikerrel. Egyéni aranya mellé vegyes párosban a balmazújvárosi Árva Attilával szintén a legfényesebb érmet pingpongozták össze. A speciális olimpiai mozgalom 1968-tól szolgálja az értelmi fogyatékossággal élő sportolók közösségét, több mint négymillió érintett sportolónak szervez világszerte sportversenyeket. A Magyarországon megjelenő Győztesek világa címú újság 2015. 4. számában is büszkén mutatja Mazsi a los angelesi fotóit. S határozottan mondja, hogy amíg a kezét fel tudja emelni, addig le nem teszi a pingpongütőt!

Farsang Erika sportolói értelemben nem fiatal, 1964-ben született, szüleit nem ismerte, egész életében állami gondozottként élt. Budapestről 1981-ben került Tordasra, a fővárosi önkormányzat értelmi fogyatékosok otthonába, az akkor még a Sajnovics-kastélyban működő intézménybe. A közben felépült új otthonnak jelenleg 272 lakója van, korszerű, komfortos körülmények között élnek az eltérő állapotú bentlakók. Erika elvégezte a speciális általános iskolát, védett munkahelyen dolgozott és dolgozik, itt ipari varrógéppel varr kiválóan – mostanában kedves plüssállatokat. Húsz éve a párja Balogh Géza János, együtt élnek kis önálló kuckójukban. Mazsi a Vöröskereszt segítségével próbálta megkeresni a családját 2000 után, de nem találtak élő rokont. A párja a hozzátartozója, s a tordasi otthon valóban az otthona.

Az otthonban működő Tempó Tordas Se-ben jelenleg huszonhat aktív sportoló ér el komoly eredményeket asztaliteniszben, atlétikában, kézilabda és kerékpár sportágban. Elhivatott és elkötelezett emberek segítik a hátránnyal, fogyatékkal küzdő embereket, köztük olyanok, akik nem is egy, de két szívvel igyekeznek pótolni, amitől a sors megfosztotta a gondozottjaikat. Mocsonoki Károlyné Andrea huszonkét éve dolgozik az intézményben, ő vette fel a kapcsolatot 1991-ben a Magyar Speciális Olimpiai Szövetséggel, a Magyar Értelmi Fogyatékosok Szövetségével, s a Magyar Parasport Szövetséggel, a tordasi otthonnak ez fontos programja. Inotay György igazgató pártolja a lakók sportolását, ez a többieknek is jó példa. Andrea is sportolt hobbi szinten, s a fejlesztés részének tartotta, hogy a tehetséges sérültek megmutathassák magukat e téren. Mazsival mély barátságot kötöttek, szövetséget. Tordason alapították meg a Jövőt Nekik is! Alapítványt, amelynek tagjai az otthon dolgozói közül kerülnek ki számosan, először Eisenbacher Imréné volt az elnök, most pedig Gali Rita, aki szintén szívügyeként kezelte Mazsi los angelesi utazását.

Mazsi járt már pingpongozni Belgiumban, Lengyelországban, Szlovéniában, s országos versenyeken, de az USA hatalmas élmény volt! A 12 órás repülőút, londoni átszállással, a kinti tartózkodás, a fogadtatásuk, a rengeteg látnivaló. A Magyar Speciális Olimpiai Szövetségtől nyolcvanhat játékos utazott ki, természetesen kísérőkkel együtt – harminckét arannyal tértek haza. A csinos sportegyenruháját Mazsi büszkén viseli, bár mindig sportosan öltözködik. Életkora miatt nem aggódik, elérte a legtöbbet sportágában, innentől fogva minden sporttal töltött perc ráadás. S megőrzendő sok-sok emlék.