Huszti Katalin kilencéves pályafutása alatt lett a rögbi egyik hazai királynője

Erre kőkeményen rácáfol Huszti Katalin, aki cseppet sem kapkodta el a választást, mégis a legjobbak közé tartozik a hazai női rögbisek
között.

- Szegeden a főiskolán, kilenc évvel ezelőtt egy ismerősöm hatására próbáltam ki először a rögbit, huszonhárom évesen. Előtte kézilabdáztam, igaz, azt nyolcéves korom óta, és a mai napig is játszom még. Megyétől NB I/B-ig minden osztályban kipróbáltam magam, most jelenleg az NB II-ben játszom.

Pedig Szegeden sem indult könnyen a rögbis pályafutás, főleg nem nőként.

- Kezdetben még csak fiúk játszottak, ennek ellenére nagyon tetszett, sokat beszéltek róla, meséltek, és folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy nagyon kipróbálnám. Szerencsére a szegedi csapatban gondoltak egyet, és elkezdtek női játékosokat is toborozni. Én kéznél voltam, és ekkor elkezdtem komolyan edzésekre járni. Ez 2008 áprilisában történt, szeptemberben pedig már behívtak a válogatottba. Akkor még működött az Interliga, és a környező országokkal játszottunk mérkőzéseket. Gyolcsos Ferenc is itt figyelt fel rám. A főiskola után Szegedről még hazaköltöztem Ceglédre, onnan pedig következett Székesfehérvár, ahol azóta is játszottam.

De mitől jött ez a gyors fejlődés? Mitől volt ilyen érzéke Huszti Katalinnak a rögbihez?

- A kézilabda nagyon jó alapot szolgáltatott. Így, hogy mindkettőt űzöm, látom bennük a hasonlóságot. Ugyanúgy vannak benne figurák, védekezés és támadásból áll össze a játék, és mindkettő kőkemény kontaktsport. Talán furcsa ilyet mondani, de a kézilabda a durvább és alattomosabb játék. A rögbi hozzá képest tiszta. Most már van rajtam kívül is pár lány, aki szintén kézilabdából jött és ők is kivétel nélkül jó rögbisek lettek.

Huszti Katalin (labdával) kézilabdával kezdte, de végül rögbiben ért el kimagasló sikereket Fotó: Hidvégi János Gábor

Persze nem mindenki jut el olyan magasságokba, mint Huszti Katalin, aki volt az év játékosa és még jelenleg is ő a válogatott csapatkapitánya.

- Idén bajnokok lettünk a Fehérvár Rugby Clubbal. A válogatottal még két hét van a szezonból, az esztergomi Európa-bajnoksággal zárunk. Ostravában az első fordulóban ötödikek lettünk egy hónapja. Itt már vannak profi és félprofi válogatottak. Az első kettő, a skótok és az ukránok teljesen más kávéház, de mögöttük a németek és a románok verhetőek, igaz, nem könnyű feladat. Mi hozzájuk képest kicsik vagyunk. Ők nem a 8-10 órás munka előtt vagy után edzenek és a hétvégéiket áldozzák erre. Ennyire amatőrként, mint mi, ilyen komoly eredményt elérni, óriási dolog. A magánéletünk, nyaralásunk, hétvégéink nem létező dolgok.

A kiváló játékos a bajnoki cím után elhagyta az FRC csapatát, már más szerepekben szeretne tündökölni a jövőben.

- A rögbit még teljesen nem hagyom abba, a Budapest Medvéknél folytatom mint játékos-edző, amíg nem kerülök abba az állapotba, hogy fel kell függesszem a játékot. Alapvetően Budapesten élek, nem mindig jöttem le Fehérvárra edzeni, a fiúkkal nagyon sokat tréningeztem a fővárosban, de gyűjtöttem magam köré egy női csapatot, régi játékosokból, ismerősök ismerőseiből, és szépen fejlődünk, egyre több játékosunk van. De én és a párom, aki a Medvék elnöke, már nem csak a rögbire koncentrálunk.