Krisna vendége voltam

Egy bizonyos: érkezzünk bármilyen hangulatban is, kedves emlékekkel, pozitív energiákkal feltöltődve távozunk. A helyben igenis van valami, ezt már őseink is tudták.

Budapest és az ország más nagyvárosainak utcáin gyakran találkozhatunk színpompás szárit viselő, törékeny és hosszú hajú leányzókkal, gyolcsinges fiatalemberekkel, amint mosolyogva megpróbálnak szóba elegyedni a járókelőkkel, vagy éppen ételt osztanak az elesetteknek. A krisnások - súgnak össze láttukra sokan még ma is.

A magyarországi Krisna-tudatú hívők közössége pedig nem valamiféle zárt "kaszt", sőt a legtöbben rendes "polgári" életet élnek. Persze vannak köztük, akik a szerzetesei életet választották. Legnagyobb magyarországi közösségük Somogyvámos mellett, egy festői völgyben építette fel azt a falut, ahol mindenki szorgosan dolgozik, valamilyen rendszeres tevékenységet folytat.

A Krisna-völgy ma már önálló település, templommal, saját iskolával, amelyet vonzó turisztikai központként (is) számon tartanak. Az ökofalu mintát szeretne állítani más kisközösségek elé, hogy így lehet legkönnyebben harmóniában élni a természettel. Ez az életforma a gazdasági és környezeti fenntarthatóság szempontjából is a legmegfelelőbb. 

A külső bejárat a falu főutcájáról nyílik, tényleges úti célunkat azonban még jó félórás sétával érjük el. Kisvártatva két hatalmas kőelefánt "köszönt" bennünket, jelezve, hogy jó helyen járunk. Az út példásan művelt földek és bukolikus ligetek között vezet, a mesterséges tavacskák partján és szigetein keleties pihenő- és meditálóhelyek hívogatnak. Bal kéz felől oszlopos, emeletes épület bukkan elénk: mint később megtudjuk, az iskola. Egyelőre csak néhány gyermek tanul a falai között, ám a Krisna-völgyben letelepült több mint száz fiatal család jóvoltából bizonyára évről évre többen lesznek az osztálytermekben. A szerzetesi életforma ugyanis nem követeli meg a cölibátust.

A település különlegessége, hogy az indiai Vrindávana falu, Krisna szülőhelyének kicsinyített mása. A szent helyeket és történelmi nevezetességeket itt éppúgy megtalálhatjuk, mint az eredetiben. A falu istenszobrait éppen 15 éve avatták fel. A templom, amelynek épülete a vasztu ősi építészeti-térrendezési elveit követi, csak helyi vezetővel látogatható, a csoportok óránként indulnak. Kihagyni azonban vétek lenne, a virágdíszbe öltöztetett, élénk színekben pompázó szentélybe belépni ugyanis felemelő élmény. A zenés-táncos istentiszteleteknek otthont adó terem egyszerre misztikus és felszabadító.

A központi épületegyüttesből nem hiányzik az ajándéküzlet és az étterem sem. A boltocskában még selyemszárit is vásárolhatunk magunknak, és persze tengernyi irodalmat a keleti vallásokról, a Krisna-tudatú közösségek történetéről. Gyógyteák, biokozmetikumok, füstölők sorakoznak a polcokon, mellettük ékszerek, dísztárgyak.

Az étterem kínálata a helyben termelt alapanyagokra épül. Húsételeket hiába is keresnénk az étlapon - a marhahúst lehetőleg meg se említsük - vegetáriánus finomságokat annál inkább. A fűszerhasználat meglepően visszafogott, a fogásokat így azok is bátran megkóstolhatják, akik még csak ismerkednek az indiai konyhával. Mi például csevdát, fűszeres, sós csemegét, majd zöldséges lasagnét kóstoltunk, isteni, nap érlelte paradicsomból főzött szósszal. Hozzá sós lasszit, azaz frissítő joghurtos italt kortyoltunk.

A hatalmas területen szabadon sétálhatunk - az egyetlen kérés, hogy ne a lakóházak között bóklásszunk. További fontos tudnivaló, hogy a völgy teljes egészében füstmentes övezet!

A gyerekeket óriási fa játszótér várja, a patakok és tavacska partján szent helyeken pihenhetünk meg. A völgy legdíszesebb épülete az istálló. A festett és faragott, emeletes "cifra palotában", valamint a dús füvű legelőkön élik a tehenek békés és abszolút stresszmentes hétköznapjaikat, szent állatként tisztelik őket. Az ott tevékenykedő fiatalembertől megtudtuk: az állatok a törődést és a szeretetet bőséges tejhozammal hálálják meg, sőt a fejés végeztével némelyikük újra beáll a "tejadó" sorba.

A farmon lévő épületekben nemhogy televíziót, de elektromos áramot se keressünk! Itt a természettel kel és nyugszik minden és mindenki. A szerzetesek számára hajnali öt órakor kezdődik a nap, mantrameditációs imádsággal, majd a továbbiakban mezőgazdasági munkákkal foglalatoskodnak. A turisták számára vannak árammal ellátott vendégházak is, ahol a megszokott kényelemben lehet eltölteni egy szép hétvégét.

A Krisna-völgyről tudni kell, hogy Európa legnagyobb ökofalva. A hagyományos magyar paraszti földművelési technikák jól megférnek itt a hazai klímát tűrő egzotikus növényekkel. Saját méhészetük is van, a biogazdaságban az ájurvédikus gyógyászati és az apiterápia igényeit szolgáló készítményeket állítanak elő.

Jogos a kérdés, hogy miért éppen itt épült fel a Krisna-falu? A helyválasztás korántsem a véletlen műve. A Somogyi-dombság e táját a régiek Pogányvölgynek nevezték, amely a magyarok egyik első letelepedési helye volt a Kárpát-medencében. Sőt, avar kori szakrális emlékeket is találtak már a környéken.