A Déli-Kárpátokban

Az idén nyáron a Páring, a Surján és a Kis-Retyezát hegységekben túráztunk nyolc napon át turista szakosztályunkkal. Ezek a hegyek Romániában, a Déli-Kárpátokban vannak. A Páring Erdély felől a DN-66-os főútról közelíthető meg. Szállásunk mindvégig egy 1220 méter magasan álló motelben volt, a Jiet völgyében, Petrozsény városától 18 kilométerre.

A motel saját generátorral rendelkezik, világítás, áram este 8-tól 10-ig volt. Ivóvizet a közeli forrásból hoztak nekünk. Az ágyamból ráláttam a szemközti hegycsúcsra. Az ennivaló helyi ízekkel teli, finom, vitamin- és energiadús volt. Az időjárás is kedvezett, a nagy esőket, viharokat megúsztuk.

Voltunk a Verde-tó környékén, gyalogoltunk fenyőerdőben, kaszálón, keltünk át jéghideg vizű sebes patakon, sziklákon kapaszkodtunk fel, párkányokon egyensúlyoztunk - végig a turistajelzést követve. Jártuk 2073 méteren, a Kis-Páring csúcson. Telescauni felvonó-végállomásától kissé meredek, köves úton jutottunk fel. A felvonóba a ki- és beszállás is tartogatott némi izgalmat a hivatalos kezelőszemélyzet hiányából adódóan.

Végigbuszoztuk a 34 kilométer hosszú Zsíl-áttörést. A sziklák a fejünk felett tornyosultak, csak reméltük, hogy nem most indulnak meg lefelé. Figyeltük, hogyan kapaszkodnak a fák a sziklatömbökbe. Később átbuszoztunk a Transzparingon. Ez egy új út, csaknem teljesen kész, a 67-es és a 7A jelzésű utakat köti össze az Urdele-hágón keresztül.

Ahogy haladtunk az úton, a busz karfáját igencsak szorítottam félelmemben, de a szemem a látványról, a szakadékokról, a völgyekről, a hajtűkanyarokról nem tudtam levenni. Az Urdele-hágónál a teljes felszabadultság érzése vett erőt rajtam, látva a nagy távolságokat, a kanyargó utat, a legelésző birkanyájakat, teli torokból énekeltünk túratársnőmmel.

A Surján-hegységben a Capra-csúcsot másztuk meg. Négyfős csapatunk lemaradt az élenjáróktól. Én közülük elsőként éppen a dombon lefelé tartottam, a többiek mögöttem. Egyszer csak birkanyájhoz tartozó pásztorkutyák vettek körbe, az egyik szája csupa vér volt. Nem néztem rájuk, igyekeztem higgadtan viselkedni és beszélni hozzájuk, magyarul: "Nem bántalak én benneteket, ti is hagyjatok békén!" Körbevettek, ugattak, de nem haraptak meg. Felmerült a tavalyi erdélyi utunk képe, ahol angol nemzetiségű társunkat pásztorkutya támadta meg, s az egész busz kísérte a legközelebbi kórházba.

Jártunk Vajdahunyadon és Déván. Megnéztük a Hunyadiak jó állapotban lévő gótikus várkastélyát. Magas Déva várfalai között a Kőműves Kelemen-musical részleteit, dallamát próbáltam felidézni, "Anna, édes Anna..."

A Kis-Retyezátban a Iorguvanu-kő volt a végállomásunk. Rengeteg fehér, sárga, kék virággal találkoztunk a túra során: kosborokkal, imolákkal, szegfűkkel, margarétákkal, harangvirágokkal.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a vadregényes tájat, ahol minden zöld, a hegyek viszont kéknek látszanak, virágok, füvek, kövek, kövek és kövek... Itt megtapasztalhatjuk a magashegyi viszonyokat, jobban megismerhetjük önnön határainkat, fejleszthetjük erőlétünket, kitartásunkat.