Asztrológia és ayurvéda Indiából

Aki azt gondolná, hogy az indiai asztrológusok ágyékkötős, őszszakállú öregemberek, és mindenféle varázsigéket mormolva, csukott szemmel mondják meg a jövőnket, azoknak csalódást kell okoznom.

Az asztrológia Indiában élő tudomány, és legjelesebb képviselői nemhogy nem ágyékkötős öregemberek, de kimondottan modern külsejű és gondolkodású, jellemzően fiatal emberek. Többüknél is jártam, az egyik legneveseb asztrológusnál kicsit el is időztem. Gondoltam, próbára teszem a tudományát. Nem jött zavarba, mosolyogva ültetett le.

Csak a születési adataimat akarta tudni, semmi másra nem volt kíváncsi. Kicsit írogatott, rajzolt. A papíron számokat láttam, képletszerű elrendezésben. Nem tartott túl sokáig. Felém fordult, majd malayalam nyelven mondani kezdte, mit lát. Az angol fordításból kiderült, meglepő biztossággal vájkál a múltamban. Nem kérdezett, csak mondta. Visszaigazolást sem várt, gondolom pontosan tudta, nem téved. Meglepett: nem általánosságokat mondott, hanem konkrét tényeket évszámokkal, és egyszer sem tévedett.

A jelenemet is pontosan felvázolta, és miközben mondta, azon töprengtem (jó, hogy a gondolatok nem hallatsznak ki), honnan a csudából tudja, hiszen nem ismerhet. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy zavarba ejtő pontossággal ismertette az életemben jelenlévő gondokat, vágyakat, elvárásokat. Nem valami ködös, jelképekkel teletűzdelt szöveghalmazt zúdított rám. Nem, konkrét dolgokat mondott, mintha közelebbről ismerne.

Az csak hab a tortán, hogy a jövőmből is ismertetett velem néhány dolgot. Hónapra pontosan megmondta, mi meddig fog tartani, és mire számíthatok. Fel is írtam, ellenőrizni fogom. Rámosolyogtam: most, hogy megmondtad a jövőt, tudom mire kell ügyelnem. Így a jövő máris más lesz?!

Szelíden mosolyogva azt válaszolta, hogy nem lesz más, minden pillanatban nem tudok azzal foglalkozni, amit ő mondott. Lehet, hogy egy nappal vagy egy héttel később, de akkor is be fog következni, amit mondott. Azzal váltunk el, hogy egy kimondhatatlan nevű Istenhez kell imádkoznom, és minden rendben lesz.

Az indiai gyógymódok és az egészségügyi ellátás lehet, hogy eredményes és sikeres, európai szemmel nézve azért kevésbé bizalomgerjesztő külsőségekkel bír

A másik misztikum, az ayurvédikus gyógyítás, Indiában nem számít különlegességnek. Az állami kórházak osztályaként működik mindenütt. A kórház területén, pontosabban az épületen belül nem forgathattunk, de kívülről vagy ahova beláttunk, ott igen. Az ayurvédikus részen épp csak a pultok mögé nem mehettünk. Külön gyógyszertára van és a gyógyszerek is mind-mind ayurvédikusak. Nekem úgy tűnt, hogy Indiában ez egy szakrendelés, a hétköznapi élet része.

Ugyanúgy, mint az általános orvoslásban felkészült orvosok, terapeuták végzik a kezeléseket. Érdekes volt látni, hogy ami nálunk misztikum, az itt a valóság. Persze ennek is vannak különböző szintjei. Volt szerencsém látni egy ayurvédikus magánkórházat is. Minden ugyanaz, csak a környezet sokkal szebb. Gyönyörű nagy épület, szépen ápolt kerttel a vízparton.

Ennek ellenpólusaként az egyszerű nép számára létrehozott rendelőben vagy inkább komplexumban is jártam. Ez szintén a kórházhoz tartozik, csak másik városrészben van. Orvos és személyzet itt is van, de semmi nem emlékeztet egy gyógyító intézményre. Beton padozat, barna fa padok, az orvos asztala is nagyon régi fa, koszos sárgára festett falak, poros udvar.

Láttam azt is, ahol a főzeteket készítik. Réz üstök a földön, engem inkább egy falusi spájzra emlékeztetett, mintsem egy gyógyszerkészítő üzemre. Mindenesetre működik...

A gyógyító szerek mintha a sufniban készülnének, és a gyógyszertárak sem az európai normáknak megfelelő higiéniai előírások szerint működnek

A beteg odalép a rácsos ablakhoz, és bár közvetlenül mellette az ajtó sarkig nyitva, akkor is az ablakhoz kell állni. A páciens odaadja a hozott üvegecskéjét - általában fél literes - meg a cetlit, amit az orvos vagy terapeuta teleírt. Lepattant zománcú merőkanállal megtöltik az üveget, és már mehet is a kedves beteg.

Természetesen hajtott a kíváncsiság, és bementem, fotóztam, majd odafordultam a bent tartózkodóhoz, és megkérdeztem, hogy bejöhetek-e?

A válasz:

- Nem!

- De már bent vagyok!

- Majd kimész.

- Fotózhatok?

- Nem.

- De, már megcsináltam a képeket.

- Nem baj.

- Készíthetek még felvételeket?

- Nem, de azért nem kell abbahagynod.

- Most akkor mi van!? Először megtiltod, aztán egy mondattal később mégis megengeded?

- Én nem vagyok rendőr. Az én feladatom csak annyi, hogy elmondjam, nem szabad. Az már a te dolgod, hogy betartod-e?

Tetszik ez az indiai mentalitás. Nem tudom, hogy ayurvédikus vagy sem, de máris jobb kedvre derül tőle az ember.