Csöppnyi település, tele élettel, erdei nenyúljhozzámokkal – Ez Szenna

Festőien szép völgyben terül el a Deregélyi-patak mentén, az erdők ölelésében, házsorai a völgyet követik. A 11. században királyi udvarház állt itt, lakóinak egy része a királyi kanászok leszármazottja és azoké a szlávoké, akiket a pannonhalmi apátság költöztetett ide. 1500-ban Corvin Jánosé volt a birtok. A két világháború között gazdag község volt, a lakosok szarvasmarhatartással foglalkoztak, fát árultak, fuvarozni jártak, ekkor váltak híressé csikóik. A falucskán vonul át a Vadvirág Út szoborcsoport, amely a Zselicben élő őshonos, védett lágy szárú növények közül tizenkettőt örökít meg tölgyfából kifaragva. Az út Kaposvárról indulva a Zselici Tájvédelmi Körzetbe vezet, jelképesen összekötve a civilizációt a természettel.

Az alkotásokat Horváth-Béres János kaposszerdahelyi faszobrász készítette. Szennában három térplasztika van, az Őszi fűztekercs, a Lónyelvű csodabogyó és az Erdei nenyúljhozzám. A skanzent – mely 1982-ben az országban elsőként kapott Europa Nostra-díjat – az itt élők lakóhelyük gyöngyszemének nevezik. Lévén egy élő falu közepén van, egyedülálló Magyarországon. Somogy megye legszebb emlékeit mutatja be, talpas-favázas lakóházakat gazdasági építményeivel, hagyományőrző berendezési tárgyaival, pincéket, présházakat, református temetőt fejfákkal. Ezeken keresztül bepillantást nyerhetünk a korabeli falusi élet hétköznapjaiba, kulturális rendezvények idején magunk is átélhetjük a múlt varázsát.

Egész évben vannak hagyományőrző programok, az esztendő jeles napjaihoz kötődő játszóházak, kézműves-bemutatók, táncházak. A Körmönfont táborban a gyerekek belekóstolhatnak a régi paraszti gazdálkodásba, részt vesznek a ház körüli munkákban, sikálják a pitvart, fonják a kerítést, köpülik a vajat, szénát „csinálnak”, ki-ki utánajárhat, mi is a hömbölgés, a libalegelőn csülköznek, métáznak, és utolérik a sánta bébicet. A falu népe nemcsak az aratás kezdetét, a befejezését is megünnepelte, ezt mutatják be augusztus 18–20. között. A látogatók kézbe vehetik a cséphadarót, gabonát őrölhetnek, aratókoszorút fonhatnak, amelyet régen az utolsó kéve gabonából készítettek. Kenyeret is sütnek, amelyből kóstolót kínálnak. A disznóö lés hagyományos időszakának kezdetén hurkafesztivált tartanak, hurkatöltő, hurkakötöző mesterek és nyársdugóversmondó poéták versenyével. Utóbbi egy somogyi népi szokás felelevenítése. A legények kilesték, hol vágtak disznót, ott vacsora idején kökény- vagy akácfaágból készített nyársat dobtak a gazda ajtajához, kóstolót kérve versben a „messziről jött vándorok számára”. Nyársukat disznóölési fi nomságokkal pakolták meg, hurkával, kolbásszal, töpörtyűvel, vöröshagymával, savanyú uborkával. A nyársdugók észrevétlenül vitték el az ajtó elé kitett nyársat, ha a gazdának sikerült meglesnie, behívta őket.

A Zselicben Szenna őrizte meg legtovább népi viseletét. A vásznat maguk szőtték, melyből a férfiaknak ing, bőgatya, a nőknek pendely, alsószoknya, fehérnemű készült. A nők a fejükön drótra épített nefelejcses, búzakalászos, aranyozott kontyot viseltek. Az építkezésnél a talpas ház volt a jellemző. A földet jól ledöngölték, ráhelyezték a talp gerendákat, erre erősítették a függőleges, majd a tetőt tartó koszorúgerendákat. A falakat sárból tapasztották. A skanzen területén áll az 1785-ben épített református templom, Somogyország egyik legszebb műemléke. Népi motívumokkal ékesített, festett kazettás mennyezete, fakarzata, melyek a reneszánsz óta fennmaradt szépmíves mesterség csodás, főként tulipános és sellőfigurás motívumait őrzik – Nagyváti János asztalosmester munkája –, egyedülálló a régióban. A templom máig aktív szerepet tölt be a falu életében.