Ahol a csoda valóra válik – A víz még ma is formálja az aggteleki cseppkőbarlang belsejét

Ahhoz, hogy ne csak szájtátva csodáljuk, hanem megértsük és igazán értékelni tudjuk az aggteleki cseppkőbarlang fantasztikus belső világát, mesés képződményeit, érdemes némi időutazást tenni. A földtörténeti triász korig kell visszarepülnünk az időben, amikor ezt a tájat még tenger borította.

A kutatások szerint mintegy 230 millió évvel ezelőtt a vízben élő állatok lerakódott csontjaiból a mész összetömörödve hatalmas mészkőtömböket alkotott, amelyek a tektonikus mozgások következtében megrepedtek, széttörtek, egymásra zuhantak. Némelyek a vízből kiemelkedve mészkőhegységeket hoztak létre. A kutatók a kőzetrétegek elemzése alapján állítják, hogy nagy valószínűséggel ezzel függ össze a Baradla-barlang kialakulása is.

Létezéséről már több évszázada tudtak, bizonyára látogatták is, de feltárását csak a 18. század végén kezdték meg. A jelenleg ismert barlangrendszer hossza – a Szlovákiában nyíló, hozzá tartozó 5,3 kilométeres Domica-barlanggal együtt – meghaladja a 25,5 kilométert. Aggtelek határában, egy messziről fehérlő, több mint ötven méter magas sziklafal tövében természetes bejárata nyílik, a főága innen hét kilométer hosszan Jósvafőig húzódik. Az évmilliók során a víz a mészkőtömbök repedései között utat találva magának kikoptatta az üregeket, amelyekből aztán folyosók, sőt termek lettek.

Átlagosan tíz méter széles, hét-nyolc méter magas sziklaalagutak húzódnak a mélyben, néhol hatalmas teremmé bővülve. Ehhez a főághoz több, rövidebb-hosszabb mellékág csatlakozik, sőt alatta még két, ettől független barlangrendszer is van. Már ez is mutatja a természet hatalmas alkotó- erejét, az aggteleki barlangban azonban ennél is nagyobb csodát láthatunk valóra válni. Az igazi varázslat a cseppkövek keletkezése, ami szintén a víznek köszönhető. A cseppkövek kémiája egészen különleges folyamat, amelynek eredményeként hihetetlen „művészi alkotások” keletkeznek. A jelen idő nem véletlen, hiszen a vízcseppek ma is építik a barlang belsejét.

A barlang légterében a relatív páratartalom 95–100 százalék, az állandó hőmérséklet 10 Celsius fok. A lecsapódó pára vízcseppje felülről kezd építkezni, de a lecsöppenő vízből is cseppkő lesz. Ha a plafonról lelógó és az alulról növekvő cseppkő tüskék évtizedek elteltével találkoznak, cseppkőoszloppá olvadnak össze. A különböző színekben pompázó cseppköveket formájuk hasonlósága alapján nevezték el: állatokról, emberekről, misztikus és szent lényekről, bibliai történetekről. Így kaptak nevet is az elmúlt évtizedek során a felejthetetlen látványt nyújtó termek is.

A barlang feltárása és fejlesztése a turizmus számára a 19. század végén kapott lendületet, majd az igazi előrelépés 1935-ben következett be.