Miskolctapolca barlangfürdője egész Európában egyedülálló

A Wikipedia írja, hogy a környék már az ősidőkben lakott volt, az 1920-as években találtak a Szentkereszt-barlangban 30-40 ezer éves pattintott kőeszközöket, ékszereket, csontokat. A környék folyamatos lakottságára utal a közeli Leányvár, egy, a 19. század vége felé megtalált vaskori földvár, amelynek ma már nehezen felismerhető maradványai mintegy 3,5 kilométerre találhatók Tapolcától.

A település a nevét a népvándorlás korában itt átvonuló szláv törzsektől kaphatta, Anonymus már ezen a néven említi. A honfoglalás után a Bors (Borsod megye névadója), majd a Miskolc nemzetség tulajdona lett. A barlangfürdő mellett folyó ásatások során megtaláltak egy 11. századi kis körtemplomot. Legkésőbb 1219-ben már monostor állt itt, amelynek az volt a feladata, hogy őrizze a nemzetség földi maradványait. A Szent Péter és Pál tiszteletére emelt monostorban bencés szerzetesek éltek, egészen a 16. századig. A tapolcai hőforrások vizét már ekkor felhasználták gyógyításra.

A török uralom idején a folytonos támadások miatt a szerzetesek elhagyták a területet, beköltöztek Miskolcra, a tapolcai épületek pedig tönkrementek. 1711-ből maradt fenn Kollonich Zsigmond váci püspök levele, amelyben a püspök a fürdőhely rendbetételére, fürdőház építésére kéri a vármegyét. Az 1830-as években már fedett fürdő állt a módosabbak rendelkezésére.

A 20. század elejétől – több ütemben – Miskolc városa megvásárolta Tapolcát az egyháztól. 1934-ben üdülőhellyé nyilvánították a települést, amely gyors virágzásnak indult, fogadók, éttermek, panziók nyíltak, központban a gyógyvízzel. 1938-ra felépült az új tavifürdő, hozzá az a Szeghalmy Bálint tervezte kerek fürdőház, amely egészen 1969-ig állt. A termálfürdő, illetve a klasszikus, ma is látható főépület 1941-ben készült el, és az akkori európai listán a harmadik helyre sorolták a korszerűség, a vízminőség és a gyógyhatás alapján. Még az építkezés közben is fedeztek fel egy hatalmas hozamú melegvíz-forrást, amely másodpercenként 150 liter 31,5 Celsius-fokos vizet adott.

Tapolca 1950-ig Görömböly része volt Görömbölytapolca néven, akkor az anyaközséggel együtt Miskolchoz csatolták. 1959-ben átadták a közönségnek a tulajdonképpeni barlangfürdőt, 1969-ben pedig két szabadtéri medencével egészítették ki a komplexumot, majd később, két ütemben is történtek átalakítások, bővítések. E munkálatok során épült meg a barlangfürdő jelképének is számító külső „kagyló”, újabb barlangtereket tártak fel, a mai arculat a 2000-es évek közepére alakult ki.

A miskolctapolcai nyitott strand 1923-ban épült meg, amit ezt követően többször korszerűsítettek, bővítettek. Ezzel létrejött Tapolcán egy komplex rendszer, amelyet a barlangfürdő, a strandfürdő és a köztük elhelyezkedő csónakázótó alkot. A strand a 2000-es években bezárt, 2015. május 30-án megújítva adták át a közönségnek.