A Bükk-vidék gyöngyszeme

Szilvásvárad már a kőkorszakban is emberlakta hely volt, a legrégebbi leletek 30–36 ezer évvel ezelőtti időkből származnak. A környék nevezetes régészeti lelőhelyei a barlangok, amelyek a szilvásváradi kirándulásnak is részei lehetnek. Az őstörténetet a település különleges múzeumában, az Orbán-házban lehet megismerni, ahol a néprajzi és egyéb helytörténeti kiállítás érdekességein túl mindennek megértését egy egészen különleges archeopark is szolgálja. Nagy ugrással a honfoglalás utáni időket érdemes felidézni: 1332-ben a területet Károly Róbert adományozta a Széchyeknek, ekkor jelent megírásban először Warad néven a jobbágyfaluként említett település, 1373-ban viszont már Zylvaswaradnak hívták.

Történetét a XVII. századtól 1894-ig a grófi Keglevich család határozta meg, ekkor jelentek meg a Szalajka-völgyben az ősi mesterségek manufaktúrái, emlékeiket szabadtéri kiállításon láthatjuk. A grófi család építtette, állítólag Hild József tervei alapján, egyebek mellett a klasszicista stílusú református kerektemplomot, amely a község figyelemre méltó nevezetessége. Más jellegű, de valódi nemzeti kincset képvisel a lipicai ménes: a pompás, elegáns megjelenésű, attraktív mozgású paripák tenyésztése immár csaknem hetven éve Szilvásváradhoz, az Állami Ménesgazdasághoz kötődik. Rajtuk kívül a lótenyésztés egyéb relikviái, sőt, látványos lovas rendezvények is megtekinthetők itt.

Mindezekkel együtt Szilvásvárad vonzerejét alapvetően a különleges szépségű természeti adottságai koronázzák meg. A Bükk-v idék egyik gyöngyszeme a Szalajka- patak völgye, amely még a természet iránt nem nagyon rajongókat is lenyűgözi. A Szalajka-forrás mintegy 450 méter magasan, egy kiterjedt barlangrendszerből fakad, és a Bükk hegység csapadékban leggazdagabb, mintegy tíz kilométeres vízgyűjtő területéről szállítja a vizet a Szalajka-völgybe. A Szalajka-patak kanyargós, égerf ákkal szegélyezett medrét követve a kijelölt turistaúton minden szépség szembe jön: a hegyek karéjában elk épesztő látvány a Nagy-tó, nem messze tőle találjuk a pisztrángtelepet. A tórendszert a 60-as években alakították ki az őshonos sebes és az amerikai eredetű szivárványos pisztráng tenyésztésének fellendítésére. A rendkívül ízletes halat faszénen, kályhában sütve és füstölve egyaránt érdemes megkóstolni. A Felső-tó fölött fakad a Szikla-forrás, rendkívül bő hozamával szintén a Szalajka-patakot táplálja. Ritka gyönyörű, ahogy a kristálytiszta karsztvíz a barlang mélyéről a felszínre tör. Innét nem messze zubog alá tizennyolc mésztufa lépcsőfokon a Fátyol-vízesés, hazánk egyik legszebb természeti jelensége. Megpihenni a Gloriette-tisztáson érdemes, ide fut be az 1910 óta működő erdei kisvasút, amely a völgyön át öt kilométeres hegymenetben szállítja fel-le az utasokat.