2021.10.09. 15:00
Királynő, félfeleség és ágyas – avagy India maharadzsái 2. rész
Mit gondolnak, milyen különbségek vannak a három fenti hölgyelnevezésben? Egy kicsit ebbe is bepillantunk.
Indiában óriásiak a társadalmi különbségek. Vannak, akik egy gallyra akasztott pokróc alatt, mások pedig palotákban élik le életüket
Fotó: Lázár Sonja
Péter, az idegenvezető csoportja tagjainak többször elmagyarázta, hogy Indiában óriásiak a társadalmi különbségek. Vannak, akik egy gallyra akasztott pokróc alatt, mások pedig palotákban élik le életüket. Szegénység és gazdagság másutt is van. Már az indulás előtt felvetődött a kérdés: végül is milyen a mai India? Hőség, vagyoni, vallási, társadalmi, kulturális különbségek, kígyóbűvölők és árusok végeérhetetlen sora. Bizonyos területeken India a világ vezető hatalma. Ami a külföldiek képzeletét ma is izgatja, az a maharadzsák várai, palotái, szokásai. A magyar csoport útja során ezekből nézett meg néhányat ízelítőnek.
A legnagyobb indiai állam Radzsasztán, jelentése a Királyok országa. De pontosabb úgy meghatározni: a királyok és a színek országa. Közel négyszer akkora, mint Magyarország, lakossága 70 millió. A legtöbb turista ebbe az államba látogat el, mert ez nincs messze Delhitől, itt van Agra, a Tádzs Mahal városa, és itt megtalálhatják mindazt, amit Indiáról elképzelnek. A parádés bajuszok, a sokszínű turbán és a szárik országa.
Péter több mint tíz éve idegenvezető. Ő kétszer már találkozott maharadzsával. Ez a csoportja mindenképpen szeretett volna látni egy „igazi” maharadzsát, mielőtt visszatérnek Európába. A fiatalembernek nehéz volt elintézni, de végül sikerült, hogy a dzsaipuri maharadzsa fogadja a csoportot. A délelőtti városnézésnél hallotta, amint a többiek komolyan vagy viccelődve készülnek a találkozóra, és összeállítják kérdéseiket. Még nem tudták, hogy néhány éve egy gutaütés következtében az uralkodó megnémult. „Hangja” lányának a férje lett, aki a maharadzsának feltett kérdésekre megadta a válaszokat.
A dzsaipuri palota múzeumi részének bejáratánál két, 345 kilós, egyenként 4091 liter vizet tároló ezüstkorsó áll. Amikor a dzsaipuri maharadzsa VII. Eduárd angol király koronázására 1902-ben hajóval Londonba utazott, ezekben a korsókban vitte magával a Gangesz vizét. Az indiai pénz neve akkoriban is rúpia volt, csak ezüstből verték. Ezekből 14 ezer darab és két év kellett egy korsó elkészítéséhez. Az ortodox hindu uralkodó első feltétele a szent folyó vize, a másik az volt, hogy olyan hajó szállítsa, amelyen marhahúst még soha nem főztek. A három hónapos utazás mai ára 750 millió rúpia volt. Ez forintban óriási, tíz számjegyű összeg.
Az aranyfogantyús elefántcsont hátvakaró sem volt mindennapi felszerelése az uralkodónak. A maharadzsa dzsaipuri múzeumát bárki meglátogathatja, és órákig, napokig csodálhatja a fantasztikus gyűjteményt. A belépők árából fizetik a palota és a múzeum négyezer szolgáját, őrét. A maharadzsa a hatalmas komplexum fenntartási költségeinek fedezésére nemrég vezette be a Vacsorázzon a királyi fenséggel programot. Ekkor csodálatos terítékkel, fáklyákkal megvilágított hosszú asztaloknál, meglehetősen borsos árért a palota belső udvarában ehetnek, akik ki tudják fizetni, és akik sorra kerülnek, mert rengeteg a jelentkező.
Bikanertől Dzsaipur 340 kilométer. Kocsival mintegy hatórányi út. A két maharadzsa palotája között a nem túl finnyásoknak Karni Mata isten templomát meglátogatni nem mindennapi élmény. A márványburkolatú templomban, miután a belépés feltételeként a hívő vagy a turista leveszi cipőjét, érdemes a lába elé néznie. Indiában minden élőlény, így a patkány is isten. Ez a templom az itt élő 25 ezer fekete patkányé, akik mindenütt, így a márványpadlón is otthagyják ürüléküket. Nemcsak arra érdemes figyelni, hogy ne lépjen bele a látogató, de még inkább arra, hogy ne taposson rá egy istenségre, mert a büntetés egy patkány súlyának megfelelő 24 karátos arany kifizetése. A patkányok langyos tejet, frissen sült kenyeret, gyümölcsöt és édességet kapnak, amit hódolóikkal is szívesen megosztanak, ha azok nem bánják, hogy közben minimum lepisili őket az istenség.
Az indiai uralkodók csodálatos palotái közül is kiemelkedik Udaipur. Ezek a maharadzsák a Naptól származtatják családjukat. A palotától 5-10 perces hajókázás a Pichola-tó partjára emelt Taj szálloda. Shah Jahan, a Tádzs Mahal későbbi építtetője, amikor apja el akarta fogatni, idemenekült, és itt ő építette azt a luxusszállót, amit szintén Tajnak hívnak. Ez volt az egyik James Bond-film forgatási színhelye is. Az utazás során egy-egy vár között előfordul, hogy az út hat-nyolc óráig tart. Ilyenkor a csoport tagjai már elfáradnak, kezdenek kételkedni, hogy létezik-e egyáltalán az a hely, ahova mennek. Ilyenkor kell az idegenvezetőnek olyan témáról beszélni, amely a félálomban lévő utazót is pillanatok alatt felébreszti. Például: – Nemsokára megérkezünk a dzsodhpuri maharadzsa palotájához. Ennek az uralkodónak 30 királynő felesége, 21 félfelesége és több száz ágyasa volt.
Ekkorra a csoportban már mindenki ébren van. Az egyikük kinyögi: 30 királynő, félfeleségek és ágyasok is? Nekem csak egy van, azzal sem tudok mit kezdeni – ezek mit csináltak ennyi nővel? Mi a különbség a királynő, a félfeleség és az ágyas között? – kérdezi. Több száz éve nem volt nyugdíjrendszer, társadalmi biztosítás. Egy maharadzsa elveszi a szomszédos, kisebb királyok lányait, így biztosítva, hogy azok nem támadják meg. Ha azok az uralkodók meghalnak, a szomszédos maharadzsa elveszi nőiket, mert különben senki nem lenne, aki eltartaná őket. És végül az ágyasok, ezek a környék legszebb lányai, akiknek semmilyen munkájuk nem lenne, itt az uralkodó udvarában kényelmes az életük, és gyakran azt remélik, hogy a hálószobában nem is fognak sorra kerülni.
Végül egy rövid idézet Gayatri Devi hercegnő, a dzsaipuri maharáni királyné- feleség emlékirataiból. Arról ír, hogy milyen volt találkozása az akkor 21 éves dzsaipuri maharadzsával, aki azért érkezett, hogy megkérje a kezét: „A mi izgalmunk is lázas tetőfokra hágott, amikor Dzsaipurból a maharadzsa pónijai közül a 60 legszebb, színpompás Rajput turbánokat viselő lovászaival befutott. Azután végre az egyik késő délután ő is megérkezett. Egy zöld Rolls-Royce-ot hajtó fess fiatalember.”
Sorozatunk befejező részében azt vizsgáljuk meg, hogyan, hányféleképpen dolgozták fel a maharadzsák a változást, hogy királyokból polgárok lettek.
[embed]https://www.feol.hu/utazo/polgarokbol-kiralyok-a-kiralyokbol-polgarok-5317799/[/embed]